21st Century Bros

21. fejezet - Se veled, se nélküled /Extra/ (+18!)

Taehyung

- Szóval, cica... – kuncogtam, ahogyan a kezemet tartottam fel, hogy nyugodtan fogja csak meg. Az éjszaka folyamán mást is megfoghat nyugodtan... hehe. Milyen izgi, hogy a bálon vagyunk és éppen elsunnyogunk egy terembe. – Én nem vagyok olyan ám, mint a többi srác. – Folytattam a csábítását Jihunak, kinek már hatalmas kacér mosoly kerekedett a pofiján.

- Igen, Taehyung. Te tényleg nem vagy olyan, mint a többiek... - nézett rám pajkosan, amint a folyosó legutolsó terem ajtajában álltunk. Sötét és fülledt volt a levegő a tornateremben, itt viszont a fénytelenséget őrizte meg ez a szép hagyomány az események lefolyása alatt. Tök sötét volt, talán csak akkor láttam szürkésen a lány arcát kirajzolódni, amikor benyitottam az osztályterembe, ahol szintén korom feketeség uralkodott volna, ha néhány kinti fénycsóvából beszökő világítás nem vetül volna be. A kezemet máris az ajtó melletti villanykapcsolóra emeltem volna, de Jihu a kézfejemre fogott, s mikor ránéztem, megrázta a fejét egy huncut mosoly kíséretében. Ez a kis csajszi... Úhh, de tüzes!

Hát úgy tettem, ahogyan ösztökélt. A karomat a testem mellé ejtettem vissza, kisfiús ajakgörbülettel spékelve meg tekintetem.

- Hát rendben, ahogy kívánja a hölgy.

Én sötétben is szívesen szexelek. A küszöbön álltam fél lábbal, s az ajtó keretnek támaszkodva az oldalammal, úgy húzva magamhoz a derekánál, mire megszeppent hirtelen. – Oh, nem bántalak – kuncogtam, mire a nagy szemeivel nézve, ismét visszatért a kéjjel teli kis arcocskája. Szépen ívelt szemecskéi voltak, aminek a szemhéján most lila szín foglalt pompás helyet, mely kiemelte bájos arcát. Akár egy őzike! Kedvem támadt nagyon szépen kipirítani a kis bőrét, amíg lihegve nem könyörög, hogy nyaljak bele a csuprába. Hmm, biztos mézédes...

- Tudom, hogy nem bántasz, de... - vezette végig két ujját alkaromon, mely a derekát érintette, majd szép lassan lefejtette az ujjaimat, miközben egyre fentebb próbált hajolni, én pedig már kaján vigyorral csücsörítettem, lehunyva a szemeim, mikor egy hatalmas lökés taszított hátra, megdöbbenésemre a padlóra seggelve úgy, hogy azt hittem, kitört valami az alfelemben. Ilyen létezik?!

- Te meg...!

- Kezdj a saját súlycsoportoddal, kretén gyerek. Abban se vagyok biztos, hogy a farkad rendesen kifejlődött-e – libbentette meg a haját a félhomályban, s mire összeráncolt szemöldökkel, idegesen fújtatva válaszoltam volna felhevülten a hirtelen történt események után, rám csapta az ajtót valami olyan erősen, hogy azt hittem, beleremeg a fal is. Ez a...! A ROHADT KURVA ÉLETBE!

- Nekem kifejlődött már, de a te emlőid is... Melleid is fejlődhetnének már!

Igen, jobb nem jutott eszembe, túl spontán volt és meglepetés az egész!

- Látod, ekkora aggyal nem hiába nem fekszik le veled senki. Tényleg azt hitted, hogy majd én leszek a befutó? - kacagott az ajtó mögött, olyan irritáló módon, ami még két perce tünci-büncinek hangzott, s mikor sikeresen feltápászkodva porolgattam magamat, a kilincsre fogva máris nyitottam volna az ajtót, hogy visszaszóljak neki, de ekkor kattanást hallatszódott.
– Mint egy naiv kisfiú... ejj-ejj, Taehyung. Belegondolni is felfoghatatlan, hogy te és én! Tényleg elhitted egy percre is, kreténke?

- Te bezártál, baszdmeg!? - kiáltottam utána az ajtóra csapva, amint a lépteit hangjával együtt kezdtem el egyre távolabbról hallani. – Ribanc! Hát ezt nem hiszem el! – csaptam a félfába ököllel, idegesen összeszorítva a szemeimet. Homlokomat a fának nyomtam, úgy érezve, mindjárt szétrobbanok helyben. – Már megint...! – suttogtam magam elé feszülten. Mi. A. Fasznak. Vagyok. Én. Még. Ebben. A. Suliban. Ilyen. Kurvák. Között?!