21st Century Bros

19. fejezet - Infernum

Yoongi

- Komolyan mondod? - cirógattam a füle mögé a haját, kuncogva. Korán keltünk a tavasz kezdetével mi is. Tudtuk, hogy a szülők nemsokára ébredeznek, munkába készülnek. Szánni szerettünk volna egymásra - talán, ha nem többet - egy órát még így a hajnalok hajnalán. Elégedett macska tekintete volt, úgy bújt meg a mellkasomon. – Te dolgozni fogsz? - kuncogtam halkan, míg ő erre grimaszolt egyet mosolyogva.

- Talán nem vagyok elég jó pultosnak? - csücsörített hunyorogva felém, mire újra elkapott a mosolygás ingere.

- Az a baj, hogy túl jó vagy. Hogy fogom így rajtad tartani a szemem? - csókoltam meg a szélesre húzott ajkait, majd újra a helyemre dőltem. - Körbe vesznek majd a lányok, na meg a fiúk. – Ingattam meg a fejem, mire negédesen felnevetett.

- Szerinted hagynám magam bárkinek is? - nézett a szemembe mosolyogva, mire kénytelen voltam újra megcsókolni.

- Nem. Amúgy is, Hosi segít megszerezni a hely kamera felvételeit - suttogtam az ajkaira, ami mindkettőnkből önkénytelen nevetést váltott ki.

- Komolyan szerelt kamerákat a fiúöltözőbe? - érdeklődött a szép fekete szemeivel.

- Oh... Az lenne a meglepetés, ha most nem éppen valami kant bámulna online. Az utolsó kapcsolata elvileg egy kudarc volt. A fickó szinte képes lett volna az egész napot szexszel tölteni, nem mintha Hoseok nem olyan lenne, de gyengébb lelkű, mint hinnéd. Szereti, ha foglalkoznak vele. Néha olyan, mint egy nagymama. Egyszer egy próba után, még kilencedikben, elmentünk a srácokkal a közeli parkba kosarazni. Namjoon szokás szerint összetörte magát, és megfejelte a betont, Hoseok pedig mentőt akart hívni már könnyek között, pedig csak egy horzsolás volt Nam fején.

- Komolyan? - pislogott rám ragyogó szemekkel a kis történet után. Itta a szavaimat, még ha keveset is meséltem neki róluk. - Jiminről nincs semmi ciki, vagy vicces sztori? Olyan keveset beszélsz róla. - Fészkelte be magát jobban a karjaim közé. Elgondolkoztam egy pillanatra, és majdnem belém fagyott a vér a közelgő gondolatok miatt.

- Hát... Elég sok történetünk van együtt. De tudod, ő nagyon jó gyerek. Már pici korom óta ismerem. Ő mindig ki akart rángatni a bajból, és valahogy mindig meg is tette, akármilyen áldozat árán. Vigyáz Kumamonra is helyettem – mély levegőt vettem. – Namjoon és Hoseok sokkal viccesebbek.

- Ühm, akkor Jimin olyan, mint Jin. Ő is nagyon rendes... Tae pedig egy igazi barom - kuncogott fel. Ezt nem elleneztem én sem, egy kibaszott nagy barom. – Ah tényleg! - emelkedett meg kicsit, de visszahúztam a karjaim közé.

- Fekve nem tudod mondani? Hideg van, ha kikelsz mellőlem – morgolódtam. Ő az én belsőfűtésű kis-kályhám.

- Ah, de... Figyelj Yoongi, ma lehet átjön Tae. Még sosem volt itt, és látni akarja az új szobámat. - A hideg is kirázott a gondolatra.

- Remélem, pont nem leszek itthon.

- Ne legyél gonosz! - csípte meg a karom mire felszisszentem.

- Semmi rosszat nem mondtam! - borzoltam össze az amúgy is kócos haját.

- Csak viselkedj rendesen vele, ő is a barátom – pillázott rám ártatlanul. A fenébe is, ezzel mindig megvett kilóra.

- Jó, jó – zsörtölődtem az orrom alatt, megadva magam. – De ezt vele is közöld ám! Kemény infóim vannak a srácról a szilveszteri buli után - fenyegetőztem.

- Mégis mi?! - ült fel, de újra magamra rántottam, nyakunkig húzva a takarót. Természetesen még mindig meztelenek voltunk, az idő pedig hűvös volt. – Na! Mondd el! Alig beszél velem az utóbbi időben!