21st Century Bros

8. fejezet - Impulzus

Yoongi

„Drága egyetlen fiam!

Már régóta vártam a leveled érkezését. Kezdtem azt hinni, hogy a nagy iskolakezdésben megfeledkeztél jó anyádról! Itt kellemes az idő, mint mindig. Alig várom, hogy végre el gyere hozzám nyaralni. Imádnád a helyet. Képzeld, van egy idős zongoramester, akinek meséltem rólad. Feltétlenül meg kell látogatnod az ittléted alatt! Édesapád említette a telefonba, hogy végre továbblépett. Hallottam arról is, hogy nem igazán jöttetek ki jól az elején. Tudom, apád lehetne sokkal gyengédebb veled. Őszintén bánom, hogy nem hozhattalak magammal. Erős vagy, olyan, mint én. Makacs és kitartó, ne engedd, hogy bármi megtörjön! A zongora mindig ott lesz neked, ha úgy érzed senki más nem hallgat rád.

Jungkook, igaz? Igazán szeretheted a fiút. Jiminről sem szoktál nekem írni. Boldog vagyok, hogy van a környezetedben valaki, aki szeret. Elveszíteni? Mégis miért veszítenéd el. Drága Yoongim, csak ne engedd el a kezét. Az ember néha olyanhoz kötődik a legjobban, akiről korántsem gondolná. Szép a mosolya? Kedves veled? Akkor vigyázz te is rá. Mindenki követ el hibákat az életben, de minden hibában van valami gyönyörű. Talán hiba volt édesapáddal fejest ugrani a házaséletbe, de ebből a hibából született a legszebb dolog az életemben. Te. Soha ne félj kimutatni mit érzel, mindig lesznek melletted, akik észreveszik a könnyeid és letörlik, akik nevetnek veled. Engedd, hogy ne a szemed, a szíved lásson.

Forró szeretettel, édesanyád."

Megtörten ejtettem le a papírt az üveg kávézóasztalra. Mindkét tenyerem a megnyűtt arcomat tartotta a könyökömön támasztva a súlypontot. Hiányzik, őrülten hiányzik. Az elviselhetetlen űr néha csillapodik, de valamikor fekete lyukká növi ki magát. Hasonlított a kézírásunk. Csak fürkészni tudtam a gömbölyded betűket a papíron. Igen, néha úgy éreztem, ő az egyetlen, aki megért engem a világon. És ennyire messze sodorta el tőlem a sors. Fortuna a szerencse istennője, aki ha feléd fordul, meg kell ragadnod, különben messze távolodik. Nekem nem sikerült megragadnom. Ő pedig elvette tőlem az én szeretett édesanyám. Lesújtva éreztem magam. Köd telepedett rám. A napokban elég sok minden történt velem. Először is ott volt a vita Jiminnel. Napok teltek el, de még mindig nem tudtam feldolgozni, mi zaklatta fel ennyire. Hiszen, Jungkook nem ártott neki semmivel. Nem hanyagoltam el... Ahh, Jimin néha tényleg olyan, mint egy nő. Én pedig így szeretem. Csak egyszerűen értetlenné tesz, de majd megbékél idővel. A másik pedig... Jungkook volt. Az utóbbi időben egyre közelebb éreztem magam hozzá.
Az igazság lassan kezdett beleivódni a vérembe. Nem tudok Jungkook nélkül lenni. A napjaim szerves részévé vált és az éjjeleké is. Amióta együtt aludtunk, azon az éjjelen, mikor rettenetesen éreztem magam, azóta nem tudok a közelsége nélkül álomba merülni. Anya szavai után pedig még nehezebb volt elképzelni, hogy eltaszítsam magamtól. És mégis, mennyire nehéz volt itthon minden. Apa azóta rám se akar szinte nézni és én is kerülöm őt. Anya nincs velem.

Hörögve masszíroztam az orrnyergem az ujjperceimmel és lassan hátradőltem a széken. A konyhából kellemes illatok jutottak el hozzám. Csak hárman vagyunk jelenleg a házban. Apa dolgozik későestig mostanában. Én ezt annyira azért nem bántam...

- Jungkook? – lépett ki a szőnyegre a ház asszonya. Lassan felemeltem a tekintetem és mély levegőt vettem.

- A zuhanyzóban. – Mostanában elég sok időt töltött a fürdőszoba magányában. Valamiért megnyugvást adott neki, én pedig ezért nem fogom cseszegetni. Végül is tini, a tinik pedig sokat foglalkoznak a külsejükkel, hogy tetszenek a lányoknak. Persze vannak kivételek, ha csak saját magamra kell visszatekintenem. Engem sosem kötött le igazán ez a fajta bíbelődés. Jimin mellett pedig már megszoktam. A hajam is leginkább miatta festetem. Volt egy lázadó korszakunk. Megesett már, hogy vörös vagy kék volt a hajam. Ő pedig azóta sárgarépa.