21st Century Bros

12. fejezet - My way

Yoongi

- Sosem hittem volna, hogy lesz olyan öngyilkos merénylő, aki veled akar majd menni a bálba – gombolta magán az ingét jókedvűen Namjoon.

- Sosem hittem volna, hogy téged visszautasít minden lány. Oh, várj! De igen! – fintorogtam felé, felhúzott orral. Minden jó egy kupacon volt. Namjoon, Hoseok, Jin, és jómagam is Jimin lakásán gyűltünk össze, hogy sikeresen elkészüljünk a bálra. Jobb esetben el sem szerettem volna menni, hiszen kedvem sem volt és nem túlzottan rajongtam az ilyen jellegű eseményekért. Azután, hogy igent mondtam Hyun-Jaenak, nem igazán lett volna képem otthagyni az ígéretemmel. Ismertem a lányt, legalábbis látásból. Az osztálytársam már jó pár éve. Csendes személyiség és mindig jó jegyeket kap. Persze, hogy ő sem volt túl népszerű. Kötelező volt párt választani, így egy gonddal kevesebb volt a vállamon. Nem túlzottan foglalkoztatott a tudat, hogy ő most az én „párom". Ennek a napnak is vége lesz egyszer.

Jin szerencsés volt. Azoknak, akik fellépnek, nem kellett partnert keresni. Se neki, se Taehyungnak, se Kooknak. Azt is Jintől tudtam meg, hogy Jungkooknak egyéni száma is lesz, de még senki sem tudja, mit énekel. Őszintén... Soha nem hallottam énekelni.

- Tévedsz! Jae-Hwa igent mondott! – erősködött mellettem kifeszített háttal Nam. Jin erősen húzta össze rajta a zakót és erre Nam egy kicsit megtorpant.

- Az nem az a csaj, akit a suli mosdóban akartál...? - nézett fel Jimin is az előtte felsorakozó nyakkendők tömkelegéből. Természetesen nem véletlen volt az, hogy nála voltunk. Neki mindenből volt vagy tíz darab a legjobb minőségből. Nekem lövésem nem volt arról, mit kéne húzzak. Szerencsére az én kis Gucci szakértőm ellátott tanácsokkal.

- Tudod, hogy nem történt semmi végül! – hadakozott Namjoon az éppen őt fojtogató Jinnel. Ha nem ismerném Jint, azt hinném féltékeny. - Ne húzd olyan szorosra! – krákogott a nyakkendő szoros fojtása miatt, amit Jin csak egyre jobban húzott össze. Jobb lesz, ha úgy teszek, nem történt semmi.

- És te ? – pillantottam Jiminre.

- Hmmm? - próbált magához egy arany színű nyakkendőt.

- Inkább azt, – mutattam rá az egyik, inkább narancsos színben ékeskedő nyakdíszre. – neked ki a párod ?

- Mi-cha – vette fel azt, amit én választottam, majd elismerően bólintott.

- Nem mondod komolyan?! – fakadt ki szinte mindenki, rajtam kívül. Engem nem igazán lepett meg a hír. Mi-cha volt elismerten az iskola legszebb lánya. Hosszú vörös haja volt és nagy fekete szemei. Tiszta fehér bőre és csinos volt nap, mint nap. Természetesen a legtöbb hím egyed csurgatta rá a nyálát.

- Jaj, ti is tudjátok, hogy csak a pénz miatt... – szuszogott maga elé. Igen. Én tudtam, ezért nem lepődtem meg.

- De legalább neked van pénzed. Namjoonnak még az sincs. És valljuk be, elég kevés esélye van így is bármiben - vonta meg a vállait Hoseok. A nap hőse, aki nem hívott el senkit magával. Mert ő passzolja ezt a témát.

Namjoon erre a mondatra, neki rontott Hosinak és rázni kezdte az ingénél fogva, de az csak nevetett, míg Jin megpróbálta lekaparni róla. Csak egy hörgősóhaj hagyta el a szám. Csendben léptem a tükör elé. Ott voltam benne, öltönyben és csokornyakkendőben. De mégis, miért... Miért akarok tökéletes formát hozni? Hát persze... mert azt a szegény lányt kell kísérnem.

Kifújtam a levegőt, majd visszaindultam a szerencsétlen bagázshoz. Mondhatni, mindenki teljes pompájában volt már.

- Áh! Bokréta! - vett elő egy kis fadobozt Jimin. Az meg mi a fenének...? - Ne aggódjatok, tudom, hogy nélkülem szánni való idióták vagytok. Mindenkinek vettem. – Nyitotta ki a fedelét, amiben ott sorakoztak a kis virágos díszek. Mindenki kivette egyből, ami tetszett neki. Két darab maradt ott bent a doboz mélyén. Az egyik halvány kék volt, a másik pedig hófehér. Mindkettőt az ujjaim közé emeltem. – Nyugodtan elteheted mindkettőt, ha nem tudsz dönteni – mosolygott kedvesen rám. A fehéret finoman a zsebembe ejtettem, míg a kéket a szívem fölé tűztem.