Szerelmesen szeretve

Kiakadva

Csak sötétséget láttam.De akkor hirtelen éreztem hogy valaki a nevemen szólít többször is . Mikor kinyitottam a szemem Szelf ölében feküdtem meg az udvaron. Szóval megint csak pár percet voltam kiütve. Remek.Majd Szelf észre vette hogy fent vagyok és szólt a többieknek.
-Már megint elájultál elkéne menned orvoshoz-majd felálltam ő meg egy puszit adott az arcomra.
-Már kezdem megszokni-mire elröhögtem magam
-De jól vagy?-nézett rám aggódva.
-Persze-villantottam egy kamu mosolyt.

Miután felálltam Jeson es Verd állt ott. Az említett első személynek vérzett az orra , a második pedig a földet bámulta.
-Kely...-mondta Verd majd felemelte a fejét-Iszonyatosan sajnálom nem tudom mi van velem bocsás meg .
-Verd...-majd amikor rámnézett hirtelen görcsbe szorult a gyomrom..
Hogy miért? Azt magam sem tudom. Talán mert més sose láttam a gyenge oldalát? Vagy még sosem halottam szinte sírva bocsánatot kérni?
Lehet ,hogy csak felugrottak a régi emlékek ? Fogalmam sincs..

-Kisfasz te jössz -ütötte háton Szelf Jesont.
-Sajnálom-suttogta.
-Hangosabban is megy ez-nézett rá szuros szemekkel a bátyám.
-Sajnálom!-mondta már érthetően.
-Most pedig takarodj -mondta Dani
Jeson fogta magát és egy másodperc alatt eltűnt. Izay visszajött az öccsével.
Abban a pillanatban Verd félre hívta Szelfet.
Nem halottam miről beszélnek de mind a ketten komolyak voltak. Vagy mar 5 perce beszéltek amikor a Szelf a kezét nyújtotta.Kezet fogta és felvállasan megölelték egymást.
Mikor vissza értek Danival is lepacsizott.
-Ez meg mi?-kérdezte a barátnőm helyettem is.
-A régi Verd visszatért-mondta Szelf enyhe mosollyal.
Mindenki őrült kivéve a bátyám ő furán nézett.
-Őőő..Most mi?-nézett összehúzott szemekkel Will Szelfre.
-Verd régen a mi ,,csapatunkba" tartozott csak volt egy kisebb vitánk-itt a szeme sarkából felém nézett. Miii van? -De már vége.
-Ahaa-majd oda lépett elé. Azt hittem már behúz neki vagy mittom' én de ..-Will vagyok-nyújtott kezet
-Verd-majd kezet rázták.
-Na ez is letudva -majd becsöngettek ezért mindenki húzott az órára.

Suli után ahogy kiértem Szelf állt ott egyedül(?).
-Hol vannak a többiek?-mentem oda hozzá.
-Én nem vagyok elég jó?-bigyesztette le a száját.
-Azt egy szóval se mondtam-majd magához húzott és óvatosan  az alsó ajkát az enyémnek nyomta.
Majd levegő hiány miatt szétrebbentünk.
-Ma csak az enyém vagy -harapott bele az alsó ajkába.

Ahogyan végéig sétáltunk a suli udvarán kézen fogva kaptam pár szúros tekintet főleg a lányoktol. Persze az ilyen a fiuknak nem tűnik fel csak a lányoknak.Mikor beultem a kocsiba nagyot sóhajtottam.
-Éss.. merre tart az utunk?-néztem a barátomra.
-Hozzánk-majd kacsintott eggyett.

Elsőnek nem értettem hogy miert mondja ezt.Vajon filmet nézünk? Vagy kaját csinal? Vagy valami kézműves dolgot? Najo biztos ,hogy nem.. Mi van ha??? Úristen!! Ugye nemmm?!
Lehet ,hogy elrabol?
Ezen egy kicsit felnevettem mert tuti nem.

-Na min kuncogsz?-állította le a kocsit Szelf mert megérkeztünk.
-Semmin-majd ártatlanul ráneztem.
Ahogy kiszálltam a kocsiból eleg ismerős ház fogadott.

Ahogy kinyitotta előttem a bejárati ajtót gyönyörű látvány fogadott . Egy asztal megteritve két főre a nappali közepén. Az asztalon egy nagy vörös rózsa csokor volt kitéve.
-Uristen-kaptam a kezemet a szám elé-Köszönöm.
-Érted mindent-majd magához húzott és lassan az ajkai az enyémhez értek.Annyira kellemes volt a csókja minden durvaság nélkül.
Majd kezén fogva az asztalhoz vezetett es kihúzta a széket.
A konyhából két nagy tálca sutivel tért vissza.
-Hisz uram maga felalakar netán hizlalni?-néztem ra nagy szemekkel.
-Oo ezt az alakot sehogy sem lehet elrontani-majd letett elem egy nagy darab rózsaszín muffint.

Miután végeztük a sok (tényleg SOK) kajaval oda jött hozzam es a kezet nyújtotta.
-Milédi-majd megfogtam es felrantott.
A lépcső felé vettük az irányt majd miután felértunk egy fehér ajtó előtt álltunk meg.Ahogy kinyílt előttem tárca maradt a szám a látványtól.
A szóba közepén egy zongora hevert. Nem viccelek!
Mellesleg a szoba baromi jol nézett ki . Teli poszterekkel, könyvespolcok rajta egy millió könyvel gördeszka a falnak támasztva majd egy nagy francia agy .
Szelf megfogta a kezem es magához húzott.
Neki tolt a falnak majd a csípőmon megállt a keze . Az Ajka meg az enyém között épp hogy volt 1 milliméter.
Nem bírtam tovább . Az ajkam az ovenek nyomtam majd a hajaba turtam . Szelf iszonyú gyengéd. De tenyleg semmi hirtelen mozdulat vagy durva . Lassan es finoman csinál mindent. Ellentétbe Verdel. Ő teljesen az ellentéte . Verd durva es gyors bar a durva mögött mégis lehet rajta érezni ,hogy gyengéd. Hirtelen minden emlék feltört bennem es el fejtettem hogy épp Szelfel vagyok.
Amikor feleszméltem már az ajkaink külön váltak es a szemem figyelte.
-Minden rendben?-kérdezte majd a kezet végig simitotta az arcamon.
-Persze ...-majd inkabb elnéztem más merre mert nekem ez most nem megy.
-Latom ,hogy valami nincs rendben csak szólnod kell es haza viszlek-majd ahogy újra ránéztem a szemébe csupa aggódásunkat láttam.
Basszus mitcsinalok . Itt áll előttem a világ legtökéletesebb legcukibb legjobb pasija en meg csak ugy kihagynám ? A nagy frászt fogom.

Hirtelen a szám az övének nyomtam majd a legnagyobb meglepetésemre Szelf vadul falni kezdte az enyémet.
A kezet a derekamtól végig húzta a melltartomig. De ott megállt egy perce a keze . Hirtelen a fenekemhez ért amitől kicsit felrebbentem de akkor felemelt es egészen az ágyíg vitt.
Nem ismertem ez a fajta Szelfet aki kicsit durvább a szokottnál mintha valami hang azt súgta volna neki ,hogy vadulj be. De ami ez után jött... Sosem felejtem el.