Eldarya-A kristály ikrei

2.fejezet-Viktor

-Mi...?-néztem a barátomra majd Viktorra.
-Nyugi édes nem harapok!-kacsintott majd még egyszer ölelésébe vont végül csillogás vette körül és picivé vált na meg szárnyai is lettek, felvette tündér formáját majd a tenyerembe ült. Nyitott egy átjáró szerűséget amin tündérek jöttek át és a kristályt kezdték gyógyítani.
-Gyönyörű!-bambultam el a kristályra.
-Ugye...? Ők a te néped is, bár én vagyok a vezetőjük terád is halgatnak.
-Elmentetek Eldaryából?-motyogtam.
-Nem...csak kivontuk magunkat a forgalomból had higgyék azt hogy kihaltunk és Eldaryának annyi, de ez nem jött össze mert megjöttél te a kiválasztott aki rendbe teszi az országot!-kacsinott Viktor.
-Renben...!-halgattam a tündérek énekét, gyönyörű volt, amikor Viktor jött hozzám sokszor hallottam ezt a zenét csodás volt. Kis csilingelő hangocskák én is késztetést éreztem a dalra. Éneketem...(a fenti dalt). Viktor mosolyogva halgatta én pedig közelebb léptem a kristályhoz. Anyám van benne, nem láttam sokat de azt kívátam bár jönne és hallaná ezt a gyönyörű zenét. Egyszer csak a kristály oldalán látszott két tenyér mintha belűlrő fogná valaki és is oda tettem a kezem, mire édesanyám kidugta a fejét és körbenézett. Elmosolyodott és kilyebb lépett, karjaiba zárt aztán dudolt nekem mikor abba hagytam az éneklést ő is és eltünt.
-Szerette a tündéreket míg uralkodott!-fogta meg a vállam Viktor már normáis magasságában.
-Ismerted?-néztem rá csillogó szemekkel.
-Igen!-sóhajtott.
-Olyan szép volt mint te...de ő egy emberrel volt, elment az emberek világába és ott születtél te, ám késöbb kiderült hogy az a bizonyos személy nem ember hanem egy ott élő tündér volt.
-Ki?-suttogtam.
-Az egyik legádázabb tündér a legjobb harcosunk, a legokosabb katonánk Arnok! A végső csatában hunyt el mikor anyukád a kristályba zárta magát és egy gonosz lelket, a leggonoszabbat, hogy ott fogva tarthassa az idők végezetéig...!-mesélte.
-És én hogy kerültem az emberekhez?-motyogtam.
-Oda dugtak el, Leiftan pedig itt maradt mivel őt nem keredték annyian mivel nem kiválasztott!-fejezte be a mesét.
-Köszönöm Viktor!-öleltem meg a tündért ő csak biccentett egyet és eltünt a többiekkel egyűtt.
-Na mi vam?!-mértem végig a csapatom, akik tátott szájjal bámultak.
-Hogy ismerted meg ezt a tündért?!?-motyogta Miko.
-Ő Viktor...egyszer segített kijutni egy katakombából azóta velem van. Nem tudtam hogy tümdér...!-mosolyodtam el. Majd Ezarelhez léptem, ő csodálkozva vont karjaiba.
-Tudod az elfeknek szükségük van tüdnérekre...az éénfajtám mindig tisztelte őket! Álmom volt látni igazi tündéreket!-ámuldozott akár csak a többiek.
-Jó elég oszolj!!!-szólt Miko majd mindenki elment a teremből a dolgára beleértve engem is....