Eldarya-A kristály ikrei

15.fejezet-A múlt kísért...

A szobában a legevgő megfagyott. Ezarel és Ewelin nem bírtak még mozdulni sem, ellentétben velem. Úgy éreztem jobban vagyok így feláltam a fekhejemről és elindultam kifelé hogy kiszellőztessem a fejem.
-Kimegyek levegőzni!-köptem oda nekik.
-Azt nem teheted mi van ha rosszabul leszel?-motyogta zavarában Ewelin.
-Nekem nem parancsolsz!-morogtam.
-Kérlek, Kyla...!-indult meg Ezarel is keresve a szemkontaktust.
-Nézz le! A Hercegnőddel beszélsz! És ne tegezz!-emeltem meg a fejem, majd kiléptem az ajtón. Megcéloztam a tengerpartot, nem érdekelt hogy messze van...nem érdekelt semmi.
Szóval ha én nem vagyok, jó a kis Doktornő is! Fogadjunk hogy az első szerelme! Még hogy szeret, az is lehet hogy csak pótlék vagyok, hisz Ewelin olyan szép és nagyon okos, ért az alkimiához meg minden. Biztos jobb mint én! Idő közben leértem a partra és ott néztem tovább a hullámokat. Aztán újra a gondolataimba merültem...Persze hogy nem szeret Ewelin jobb!!
-De akkor mi vagyok én?-motyogtam.
-Te? Alapvetően az Orákulum génjeit örökölve egy "sokvérü" ami annyit takar hogy olyan fajhoz tartozhatsz amilyenhez akarsz! Emellett egy birodalom, sőt egy egész világ örököse...nem elég Urnőm?-érkezett furcsa módon a válasz majd megadója udvariasan meghajolt aztán nevetve levágódott mellém a homokba.
-Viktor!-ugrottam a srác nyakába és utat engedtem a könnyeimnek.
-Ne sírj tündérem, sokkal jobbat érdemelsz! Igazság szerint szerény személyemnek ígértek akkoron téged de számomra a boldogságod fontosabb volt így hagytam hogy a Kékhajú elfel légy...-sóhajtott a barátom.
-Tessék?-motyogtam.
-Veled együtt csak egy tündért láttak méltónak uralkodni így én, a tündérek hercege/királya kaptam ezt a posztot.-nézett végig rajtam.
-Azta és te erről nem is szóltál nehogy bűntudatom legyen?-ámuldoztam.
-Rosszul esik hogy azt feltételezed rólam nem tenném meg ezt érted!-nevetett fel.
-Nem, nem így értettem! Te elképesztő ember...vagy is tündér vagy Vik!-simítottam végig a karján.
-Ez jól esett!-lehelt csókot a homlokomra.
-És én...én...-motyogtam de nem tudtam hogy mondjam.
-Azt akarod hogy tetszel-e nekem?-nevetett.
-Hát...-kuncogtam zavartan.
-Nem, én inkább vagyok a védelmező bátty tipus mint mintabarát vagy mintaférj! Félre ne értsd vonzó lány vagy és bevallom ellenék melletted ám így jobban tetszik!-vakargatta a tarkóját.
-Köszönöm!-szorítottam magamhoz.
-Na gyere mert bár szórakoztató ahogy a hegyesfülű elfbarátod dul-ful a főhadiszáláson aggodalmában, nem szeretném ha felborulna a rend!-segített fel a homokból amit illedelmesen megköszöntem.
-Szent Orákulum!!-akadt ki.
-Mi az?!-kérdeztem ilyedten.
-Mi ez az öltözék?! Ha már azt mondtad a barátodnak hogy a Királynőlyével beszél akkor öltözz úgy!-csettintett és a vadászatra alkalmas ruhámból egyhamar egy rózsaszínből kékbe átmenetes báli ruha lett.
-Így megfelelek?-nevettem.
-Még...egy simítás!-csettintett mégegyet és a hajam konytyba volt és egy korona ékeskedett a fejemen.
-Induljunk Vik ne bohóckodj!-morogtam.
-Neked is szívesen!-vigyorgott csábosan.

-Mert te elmész mi?! Mégis hol voltál? Mi van ha rosszul leszel valahol?!-kezdte Miiko amint beértünk a Kristályterembe.
-Miikó, jól vagyok Viktor vigyázott rám!-szoltam kedvesen.
-Ohh...elnézést.-kacsintott. Ahjaj valamit nagyon félre értett!
-Hugocskám!-jött Leiftan a három Gárda vezérrel és szorosan magához ölelt.
-Merre?-nevetett.
-Viktoral a parton!-vontam vállat.
-Rendben!- aztán ment tovább...