Eldarya-A kristály ikrei

20.fejezet-Démonvér

-Nos, akkor én vállalom az utat most azonnal a sellők birodalmába a te kíséreteddel!-törtem meg a csendet amivel ha lehet még jobban fokoztam a feszültséget.
-Ám legyen én veled tartok és ha ez a sorsom akkor megmentelek!-bólintott Huang Hua is.
-Akkor bejelentem hogy készüljetek mert a holnapi napon pontban napkeltekor a főnixek parancsnoka Huang Hua, a Gárdavrzetőim velük egyűtt az általuk kijelölt gárdatagok és én elindulunk a Szirénekhez!-mkndtam egyhangúan de belül remegtem-Ezennel a gyűlést lezárom!-tettem hozzá.
A tömeg oszolni kezdett ám a Gárdavezetők és Miiko is maradt.
-Nem akarom hogy bajod essen!-szolalt fel Valkyon.
-Nem véletlenül jöttök velem...vigyázni fogsz rám nem lesz baj!-öleltem meg nem is tudom milyen felindulásból. Valkyon fontos volt nekem és az utóbbi időkben igen sokat segített. Visszaölelt majd elengedett.
-Akkor holnap az alagútnál?-kérdezte Nev mire furcsán néztem.
-Milyen szerencsétlen...-nevetett gúnyosan Ezarel a sarokból-Még csak azt sem tudja hogy hova is kell mennie!-kacagott tovább.
-Oh te itt vagy még?!-kérdeztem gúnyosan.-Amugy meg tudom hova kell menni, a főhadiszállás alatti alagutakról beszélsz melyek mind a Szirénekhez vezetnek azért is nehéz ide betörni!-förmedtem rá.
-Aha és akkor azt elmondanád hogy mit kezdünk majd ha ketté válnak az alagutak?-flegmázott a kis elf.
-Szétválunk!-vontam vállat.
-Hogyne...párkkba! Ki lesz az a szerencsétlen akit magad mellé választasz?-mormogott.
-Hmm...mondjuk áldozd fel magad!-vágtam vissza hirtelen de ezt magam sem gondoltam végig.
-Megtiszteltetés felség!-hajolt meg hanyagul majd lelépett.
-Remek...-motyogtam és én is ott hagytam mindenkit.

Eljött az éjszaka. Letusoltam, bepakoltam holnapra a szükséges holmiaimat és befeküdtem az ágyba.
Nem is kellett sok idő mire elnyomott az álom.

-Kyla, Kyla!-szólongatott egy hang.
-Ki...vagy?-motyogtam és szétnéztem. Egy erdőben voltam. Talán a Sötét erdőhöz hasonlóban. Egy árny futott végig a fák közt.
-Kyla-suttogta valami. Hirtelen megfordultam és ott volt mögöttem egy felvart szájú emberhez hasonló lény aminek hosszú kapmai és aggancs szerű kiálló csontok voltak a fején. Hirtelen sikítani akartam de nem jött ki hang a számon.
-Az én nevem Ninie! Egy démon vagyok, ahogyan te is. A fivéred ereiben is csörgedezik démon vér mint ahogy a tieidben is! A testvéred uralja ezt a vérvonalat de neked is meg kell tanulnod ezt!  Holnap van a tizenkettedik telihold vagy is benned is aktív lessz a feketevér...vigyázz mert akàr ez is történhet!-mondta az ilyesztő lény és egy jelenetet vetített le ahol lényegében én voltam amint összerogyok és megöl a bennem csörgedező vér. Ilyedten hököltem hátra.
-De hogy? Hogyan irányítsam?-motyogtam.
-Egyszerűen! Te vagy a királynő tudni fogod!-suttogta a lény. Kirázott a hideg tőle.-De vigyázz mert ez is könyen megeshet!-vetített le egy újab képet ahol Ezarel az életéért könyörög nekem. Az egész annyira valós volt, annyira féltem, nem akartam megtenni de mégis úcs cselekedtem.

Sikítva ültem fel az ágyamon. "Csak egy rémálom"-motyogtam. Félretürtem egy könnyektől nedves tincsem és visszafeküdtem. Olyan éjfél lehetett de nekem akkor sem jött álom a szememre. "Mi van ha ez igaz? Mi van ha félned kéne?"-kattogot az agyam. [...]