Eldarya-A kristály ikrei

13.fejezet-Csipkerózsika felkelt...

Sötét volt mindenhol, nem tudom mennyi ideje voltam ott de egyszer csak egy éles fény jelent meg. Éreztem hogy újra ura vagyok a testemnek, de nem akartam kinyitni a szemem hallani akartam miket mondanak rólam még azt hiszik nem hallom.
-Már megához kellett volna térnie!-morgolódott, a hangja alapján, Ezarel.
-Nyugodj meg lassan jobban lessz amúgy is gyenge...ne várj el tőle annyit!-sóhajtott Ewelin.
-Mit tették az alakváltóval Nevra?-kérdezte a barátom aki közben a kezem fogta.
-Yakaral beszélget...-motyogta.
-Hogy mi?!-akadt ki és szorított a kezemen.
-Ahogy hallottad, Ezarel őt is megfenyegették!-morgott Nev.
-De ez nem mentesíti a bünei alól, kerüljön csak a kezem közé megölöm!!-szorította egyre jobban ujjai köht a csuklóm az idegessége miatt.
-Ezarel, tudod jól mit érzek Kyla iránt és hogy nekem is ugyan olya  fontos de te ezt tulreagálod!-emelt hangot Nev.
-Fiúk ne itt, pihen!-biccentett gondolom felém Ew de mintha meg se halloták volna csendes nyugtató hangját.
-Mi az hogy túlreagálom?!?-fonta még erösebben ujjait már a csuklóm köré, valjuk be màr idegesített engem is a fájdalom, a fáradtság, Ezarel forró feje...meguntam felszisszemtem a kezem miatt.
-Fejezd már be!-néztem rá csúnyán majd a piros csuklómra.
-Ezarel!! Mit csinálsz eltöröd a kezét!!-csattant fel Nev amikor észrevette.
-Én...én sajnálom! Annyira aggódtam!-ölelt magához védelmezően.
-Hiányoztam?-kacsintottam neki, miközben én is viszonoztam az ölelést.
-Olyan hülye vagy!-motyogta a hajamba. De pedsze mint minden pillanatot ezt is elrontotta valaki, ez esetben Nevra aki féltékeny volt és nem bírta ki hogy ne szóljon közbe.
-A kirájnőddel beszélsz! Vigyazz mit szolsz!!-mordult fel majd kiviharzott.
Nagyot sóhajtva néztem utána de jelen esetben nem tudtam mit kezdeni vele, túl fáradt voltam hozzá.
-Hagyd majd megbékél...-nyomott puszit a fejemre Eza.
-Alhatkk ma az ágyamban?-motyogtam.
-Nem, most lettél csak jobban biztos hogy nem jössz ki innen még három napig!-hadarta.
-Akkor ott szándékozol ülni vagy ohajtassz a párnám lenni?-emeltem meg a takaróm mire ö kényelmesen felált és befeküdt mellém.
-Most aztám csönd és alvás! A méreg nem játék, fáradt vagy látom, alugy! Vigyázok rád!-nyomott puszit a fejemre. Engem pedig védelmező karjai közt elnyomott az álom.