Eldarya-A kristály ikrei

23.fejezet-"Csendes" szabadnap!

Dél volt már amikor újra felkeltünk. Ezarel még mindig nem volt hajlandó felkelni, mivel ő a mára kivett szabad napját ki akarta használni.
-Ne már...belehalsz egy sétába?-morogtam.
-Had gondolkozzam...Igen!-morogta a párnájába.
-Akkor alugy csak elmegyek sétálni mással!-áltam volna fel de elkapta a kezem.
-Mért nem jó neked így?-húzott közel magához úgy hogy hátam a melkasához peréselte és karjaival átölelt.
-Nem bírok tovább itt feküdni! Biztos van valami kisdebb küldetés amit elvégezhetünk!-morogtam.
-Persze, persze!-hagyta rám.
-Neked nem kell valami alapanyag a főzeteidhez?-nyúztam tovább.
-Ma szabadnapos vagyok, kérdezd meg holnap!-vigyorodott el.
-Ezaaa!! Ne lustálkodj már!!-vágtam fejbe egy párnával majd felkeltem.
-Szedek neked holdivirágot, az úgy is kell majdnem minden főzetbe!-intettem az ajtóból.
-Itt ne hagyj!-pattant fel.
-Két percet kapsz!-motyogtam amikor befutott a saját szobájába.

Ahogy igérte 2 perc mulva felöltözve jött ki és már csak a haját gumizta össze az úton. Nem kellett sok már kint is voltunk a nagy kapun ami után  egyböl rátértünk a ligetpe való útra.
-Pszt! Álj meg!-tette ki elém a kezét védekezően a barátom.
-Mi az nem hallom...!-motyogtam.
-Ez...ez egy fekete kutya!-suttogott ilyedten mire én elkaptam az rlöttem lévó kezét és magamhoz szorítottam. Féltem mi lesz ha megtámad, az erőm jelen pillanatban irányíthatatlan Ezarel pedig egy nagy dög ellen nem tudom hogy álna helyt.
-Vaaaaaa!-ordította el magát hirtelen Eza én meg ilyedtemben egy hatalmasat sikoltottam. A kék hajú elf majd meg halt a nevetésben én viszont még csak nem is realizáltam hogy ez az egész csak egy vicc volt.
-Haha...látnád az arcod!-vigyorgott de annyira már nem talàlt viccesnek amikor tudtam reagálni is, pontosabban kiengetem egy pár kövér könycseppet.
-Ez nem volt vicces...-motyogtam.
-Hé hé! Te vagy a legerösebb csaj akit ismerek megilyedél volna?-zárt a karjaiba.
-Csak voltam jelenleg az erőm szart sem ér!-morogtam-Féltem hogy nem tudlak megvédeni...-tettem hozzá.
-Ez édes de ne felejtsd el hogy ez az én dolgom! Elvégre is te vagy a lány és a barátnőm vagy!-adott egy puszit a homlokomra.
-Jó...-sóhajtottam egyet majd indultam tovább mert még mindig a holdvurág volt a lényeg. Nem kellett sok és már a réten is voltunk, egy csomó holdvirág szúrt szemet a zöld fűbe.
-Duzzogi!-cukkolt Ezarel miközben lekapott egyet.
-Nem duzzogok, csak még sokk hatása alatt állok!-száltam be a játékba.
-Meg ne álj a fejlödésben, jah bocs agyilag már megtörtént öt éves korodban!-nevetett.
-Hogyne hogyne!-kacagtam fel a humorán. Aztán én is leszedtem egy virágot. Mikor feláltam megvizsgálni akkor láttam hogy az egyik bokorban két vörös szempár kémlel.
-Eza...Ezarel!-kezdtem lassan hátrálni.
-Mivan nem érzed jól magad?!-jött oda mellém az Elf.
-Nem, nézd!-mutattam egyenesen a vörösen ízzó szemekre.
-Ez egy feketekutya lessz!-jelentette ki idegesen.
-Kellett neked az ördögöt a falra festened!-csaptam válba.
-Okè...figyelj ez támadni fog én elintézem az a lényeg hogy te most maradj ki ebből.-suttogta miközben farkasszemet nézett a lénnyel.
-Azt nem lehet segítek tökmindegy hogy de segítek!-motyogtam hisztérikusan...