Eldarya-A kristály ikrei

22.fejezet-Vígasz

A reggeli harangszó, ez jelezte Eldarya örségváltását, a hajnalt. Az ágyamban feküdtem mellettem az alvó elfel. Régebb  mindig ekkor számoltam hányadik napja annak hogy ezen a helyen élek. Ma is belegondoltam hosszú idő után elősször, de már nem tudtam volna megmondani hányadik napom is a mai. A családom, "anyu" és "apu". Ök neveltek vajon mi lehet velük? És Amilia a kishugom? Vajon az igazi testvérem volt mint Derek? Vagy ebben is hazudtak? Hiányzom neki? Hisz rajongott értem. Én voltam a példaképe, most ki az akit utánoz?
Az élet ilyen...gyakran veszítünk el embereket és helyükre mások álnak! A közeli barátaink, megbízható közösségünk napról napra cserélődik és egy nap azt vesszük észre hogy csak mi magunk vagyunk a régiek...vagy már mi is kicserélődtünk?
Egy könycsepp csordult le az arcokmon. Sírtam, de nem tudom mért. Szeretek itt lenni. Itt legalább mindenki figyel rám nem úgy mint ott akkor. Itt jól vagyok! Ám mégis.

-Hé...hé jól vagy?!-rántott ki a gondataimból, az immár ébren lévő, Ezarel.
-Mi? Oh persze!-mosolyogtam és a melkasára feküdtem mire szorosan átölelt.
-Fáj valamid?-vizsgált át.
-Minden oké!-bújtam mégjobban hozzá.
-Persze az emberek kedvtelésből sírnak!-morgott miközben egy puszit nyomott a fejemre.
-Csak...csak eszembe jutott az ottani családom, tudod a régi világból.-sóhajtottam. Ezarel meglepetten nézett rajtam végig.
-Mégis hogy?-simított végig a hátamon.
-Régen a hajnali harangra keltem és számoltam a napokat, régen nem tettem már ezt de ma eszembe jutott...nem tudtam megmondani hányadik nap ez.-magyarázkodtam zavartan.
-Nos ennek örülök!-mosolyodott el.
-Mért is?-kérdeztem.
-Mert akkor már nem szenvedés számodra az ittlét!-vigyorgott.
-Meglehet!-pusziltam meg.
-Valamit elárulsz?-bólintottam-hányadik napig jutottál? Mármint a számllásban?-faggatott.
-Hm...talán a 125.-ig!-emlékeztem vissza.
-Olyan sokáig?-lepödött meg.
-Igen...sokáig tartott mire otthonom lett Eldarya.-vallottam be.
-Nem baj! Ne agyalj ezen! Nem szeretem ha sírsz!-fordult oldarra velem együtt így hátamhoz simult és átkarolt.-Alugyunk még, hajnal van! Amugy is pihenned kéne még a tegnapi után!-búgta és enyomott az álom.

Sziasztok! Ez egy uncsi rész lett, de akartam egyet írni amivel megkötönöm az 1K-t! Tudom nem szoktam így órogatni kis regényeket a részek alá de ezt most nem bírtam ki. A CsJ ff.-em is elérte már az 1K-t ezért úgy gonoltam itt egyben ezt megköszönöm ezurl a kis résszel!😊🇷🇺💫❣