Eldarya-A kristály ikrei

5.fejezet-Vámpírok part3\2

Nem ált szándékomban Valkyonnal menni de ezek után Nevrát sem kérhettem meg, nem volt a tervem része beszélni Mikoval csak annyi hogy elmegyek ehez az akárkihez és megmutatom neki ki is vagyok! Lehet hülye öttlet de ez van.
-Jamon!! Nyis egy kaput ha megkérhetlek!-intettem a "haveromnak" jó öreg pajtársomnak Jamonnak aki bár gondolkodott egy kicsit hogy kiengedjen-e a HQ területéről előbb utóbb megtette. Sietősen szedtem a lábaimat és ezúttal tudtam hova megyek! A vámpírváros a föld alatt volt...egy elhagyatott vár alá épült a hatalmas hely. Engem pedig csak egy erdő, egy isgen rideg vérfagyasztó erdő választott el a vár romjaitól. Még a hideg is kirázott mikor átvágtam a sűrű növényzeten a ködös fatengerben de megérte a vár ajtaján azt hiszem háromszor kellett kopognom ahoz hogy kinyíljon. Most kérdezheted azt is hogy, honan a francból tudom ezeket...hát lehet belógtam Kreo könyvtárába és kutakodtam egy kicsit...
-Egy...kettő...károm!-számoltam magamban mire kinyilott a hatalmas vasajtó egy villám cikázott vegig az égen mikőzben beléptem oda. Amikor átléptem a küszöböt az ajtó hatalmas lendülettel vágódott vissza a hátam mögött és én a sötétben egyedül maradtam, de nem sokáig...mármint nem sokáig voltam egyedül sem sötétben. Gyertyák gyulladtak fel maguktó és egy suhanó árny jelent meg.
-Ki...ki vagy?-kéreztem ilyedten de rá kellet jönnöm hogy így senkit nem fogok meggyőzni ezért kihúztam magam.
-Nicsak ez a vacsora?-ált meg az árny és ezáltal láthatóvá vált egy barna hajú vörö szemű vámpír.
-Nem hozzád jöttem szúnyog!-löktem arrébb. A fiú meglepetten hátra hökölt majd ismét elém ált.
-Akkor kihez?-sziszegte szemfogai közt.
-A vezetődhöz!-néztem a szemébe.
-Legyen úgy...-hajtott fejet és elvezetett egy föld alatti alagúton keresztül, ahol csak a fákják adtak fényt, egy terembe ahol a földes falak helyett kialakított szoba volt...a fal feketére festve, a bútorok vörösek és barná voltak. Mint valami régi Drakula vár utánzatban.
-Kit hoztál Derek?-ált fel egy fekete hajú sebhelyes arcú Nevrára hasonlító, és talán tiszteletre méltó vámpír.
-Vacsorát!-nevetett fel a fiú aki ezek szerint Derek vol majd eltünt. A vezér hirtelen mögöttem termett és végignyalta a nyakamat.
-Hogy merészeled?!? Mocskos vérszívó!-díjaztam egy pofonnak eme cselekedetét.
-Kinek képzeled magad?!?-ragata meg a csuklóm a dög.
-Eldarya trónörökösének!-húztam ki magam mire a vápír jóízűen felnevetett.
-Te egy szánalmas kislány vagy aki nem tudom eldönteni miylen fajból is származik!!-tepert le a földre és fel÷m tornyosulva belém mélyesztette a fogait. Csak szívta a bennem áramló meleg vért és nem akart abba hagyni, azt hittem meghalok mikor is valaki ellökte a felettem tornyosuló vámpírt...