Eldarya-A kristály ikrei

14.fejezet-Ez a szerelem...

A nap sugarai cirogatták az arcom, a mellettem fekvő fiú még aludt de karja ugyan úgy, védelmezően a derekamon pihent. Mosolyogva fekönyököltem és figyeltem arca minden békés mozdulatát. "Mi lett vele mostanában, hogy ilyen hevesen reagáll a legapróbb rossz dolgokra is?"-tetfem.fel magamnak a kérdést. Talán csak fáradt volt mostnanában. Nem bírtam ki hogy ne érjek a puha bőréher így végogvezettem az újam a kulcscsontjától fel a nyakáig.
-Nem tudsz aludni?-nyitotta fel szemeit az Elfem.
-Sajnálom nem akartalak felébreszteni...-motyogtam és lerakram a fejem mellé a párnára. Ezarel mosolyogva figyelte a jelenetet ám most ő könyökölt fel.
-Mért haragudnák?-húzta végig ujját az ajkaimon majd csókot lehelt rájuk.
-Mikor alhatook már az ágyamban?-kezdtem a hisztimet.
-Megint itt tartunk?-vágta vissza magát a párnák közé és keresztbe fonta a karjait. Úgy tűnik nem volt olyan kedvében hogy ezt tűrje.
-Most akkor ez lesz mindig? Történik valami apró dolov ami neked nem tetszik és berágsz?-motyogtam mellette.
-Mi az hogy apró dolog?! Nem tudom neked feltünt-e de megmérgeztek!!!-akadt ki.
-Nem erre gondoltam...Most is csak bevágtam a nyügit és egyből így válaszllsz!-fordultam oldarra így már csak a hátamnak beszélhetett.
-Figyelj...sajnálom! Csak mostanában annyi szar volt, hogy nehezemre esett kiheverni mindent!-fordult felém ő is és átkarolta a derekam. Gyengéd óvatos hangjára nem tudtam haragudni így megfogtam a derekamon pihenő kezét.
-Álmos vagyok...-suttogtam.
-Még mindig?-kérdezett vissza furcsálva Ezarel mire csak a bólintásom volt a válasz.
-Megkeresem Ewelint jó?-nyomott puszit az arcomra és meg sem várva a választ elindult.

Ezarel szemszöge:

Sietve indultam Ew keresésére, mivel nem hiszem hogy a méreg mind hatástalaníva lett a szerelmem vérében. Nem lehetne még mindig fáradt ha ez így lenne.
-Áh megvagy!-ragadtam karon a Doktornőt.

||ÍRÓI SZEMSZÖG||

-Most meg mi van?-morogta Ewelin.
-Szerintem Kyla nem gyógyult meg!-mondta a kék hajú elf fapofával.
-Ez most egy szemrehányás Ezarel?-fonta keresztbe karjait a lány.
-Ew...ezt tedd félre oké?-utalt Ezarel a régen létező kapcslatukra és a szakítást követő viszályra.
-Nem mert tudom hogy amiatt csinálod!-akadt ki az általában higgadt és diplomatikus Doktornő.
-Nem, komolyan mondom!-kezdett ideges lenni Eza is.
-Csak is Kyla és az esküm miatt teszem egy percig se hidd hogy érted!-köpte a szavakat Ew is, majd elmet hogy megvizsgálja a beteg hercegnőt.

-Nos?!-pattogott körülötte a kék hajú elf amikor vizsgálta.
-Ezarel...túlságosan aggodsz ezért a lányért! Fáradt, de te is tudod a méreg nem játék és mindez csak azért van mert legyengítette. Ennél rosszabbul már nem lesz csak jobban! Nyugodj meg idő kell neki! Aztán örülj neki hogy a te gárdádban van, Nevra már holnap befogná dolgozni csak azért hogy most is az ő Gárdája nyerjen!-kuncogott a fehér hajú.
-Én arra nem vennék mérget, Kyla nem sokkal a támadás elött számolt be nekem arról hogy a mi kis vámpírunk szerelmet vallott neki!-mesélte pajkosan Ezarel.
-Wáo! Ilyen pletykát is halhat ma az ember, Mégis a hasznomra vagy még "Kékség"!-mosolyodott el a doktornő ám amikor kimondta Ezarelnek azt a becenevét amit akkor használt utoljára mikor még egyűtt voltak mind a kettőjüknek lehervadt a mosoly a szájáról.
-Figyelj én nem akarom ezt a nevet többé, ne bolygassuk a multat "Nesi"!-csak hogy az Elf száján is kicsúszott az a bizonyos becenév.
-Elöbb te tanuld meg kontrolálni az érzéseid.-nevetett újból a fehér hajú.
-Ilyen pletykát sem hall mindennap az ember!-nevetett fel eröltetetten a harmadik személy is a szobában mire Ezarel és Ewely kétségbe esve fordultunk felé.