Eldarya-A kristály ikrei

19.fejezet-Jóslat...

Derek elengedett én pedig a földö landoltam és élveztem a levegőt.
Ezarel megfeszülve várta a következő támadást de ehelyett a bátyám csak felnevetett.
-Jó volt látni Hugom de ha legközelebb megakadájozod a munkám nem állok jót magamért-sétált vissza szórakozottan a verandán a saját hajójára az embereivel.-Vár a Kalad, hátra soha se néz! Yo Ho!-kiáltotta majd vitorlákat bontva induktak tovább.

Végignéztem a "legénységemen" vagy is inkább azkkon akik itt maradtak belőle. Kreo csak ált és nézett. Valkyon éppen az alabárdját tette le és nyugodtan várta utasításom. Nevra nevetett Kreo arckifejezésén. Viktor mindent tudóan bólintott majd munkára utasította a tündéreit, mert haza is kellett indulnunk. Ezarel...Nos róla nem lehetett leolvasni semmit, olyan volt mjnt egy Pszihopata aki ki tudja mit tesz következő lépésként. Bár én abban reménykedtem hogy segít felélnom és vigyáz rám a továbbiakban ő mégsem ezt tette.
-Örülök hogy megmenthettem az életét a felelőtlen parancsnokomnak! De most ha megbocsájt elmennék mivel elhárult a veszély így a feladatom is. Bye Bye Agnes!-köpte a szavakat szarkasztikusan és lelépett, othagyva engem a földön ülve. A könnyek égették a szemem, egyszerűen fájt hogy ezt tette. Rosszabb volt mintha a Bátyám leszurt volna.
-Jól vagy királylány?-nevetett fel valkion amikor mellém ért de amint látta hogy sírok egyből elnézést kért és felsegített.
-Te is...-sírtam fel. Válaszul csak egy szoros ölelést kaptam. Álmomban sem mertem gkndllni hogy pont Valkyon lesz az aki engem vígasztal.
-Ne sírj, nem úgy gondolta!-simított végig a hajamon.

Ezarel szemszöge:

Láttam ahogy Valkyon felszedi a földről és azt is ahogy Viktor beviszi a hajókabinba. Hogy bántam-e? Nem! Nem érdekel! Engem sosem tudot bántani senki szerlemmel. Ő sem tarthat kordában. Érezze meg ő is nekem milyen vllt amikor kiosztott!!

Idegesen járkáltam a hajó végében és a gondolataimba merültem...volna ha Valkyon nem zavar meg!
-Nagyon megbántottad...-kezdte.
-Mert ő engem nem!-riváltam rá.
-Te mit tenél ha az exével becézgetnék egymást és édes szavakat mondogatnának amikor te magad a halálodon vagy?!-emelte meg a hangját Valkyon ami évente ha egyszer előfordult. Meglepve fordultam felé de arcán még mindig az a semmitmondó tekintet ült.
-Jobban megharagudnák mint ő...-vallottam be az igazságot elszégyelve magam.
-De te ahelyett hogy a bocsánatát kérnéd megmented Feketeszakálltól és ráereszted a haragod. Amondó vagyok hogy akkor már inkább az elöbbivel bírkózna meg jobban!-vetette fel egyhangúan és úgy ahogy voltam magamra hagyott...

Kyla szemszöge:

"Most nem engedhetem meg magamnak hogy szomorú legyek. Mennem kell a Főnixekhez!"-kapkodtam a lábam a lépcsőn miközben erre gondoltam.
-Á...ilyen hamar lerendezted a Kalózkapitányt?-fogadott Huang Hua amikor beléptem a Kristályterembe.
-Igen...mégegyszer elnézésüket kérem!-sóhajtottam fel.
-Semmi baj nincsen. Hisz a királynő mentett meg!-hajolt meg.
-Nem tesz semmit, valahogy úgy érzem az az ember az én felelősségem.-morogtam.
-Nos, inkább térjünk mindjárt arra ami miatt jöttünk.-köszörülte meg a torkát Miiko.
-Rendben! A minap a jósunk Popahara azt a jóslatot kapta hogy ha én a Fönixek vezetője nem tartok veletek a Szirének felkeresésén akkor a trónörökös életét veszti az útja során ezzel kudarcba vonva a világunk hosszú létezését.-visszhangoztak Huang Hua szavai. A teremben sok döbbent arc szegeződött rám köztük a Gárda vezetőimé is kivéve Ezarel...ő még csak rám sem nézett.