Eldarya-A kristály ikrei

18.fejezet-Bátyó vagy Elenség?

-Khm...elnézést kérek a kisseb összetűzésért ezzel az emberrel mélyen tisztel Huang Hua, igérem nyugodtan kalóztámadás nélkül fognak eljutni Eldarya partjaiíg!-mosolyogtam zavartan.
-Köszönjük hercegnő!-lépett elő egy nő a főnix hajóról.
-Üdvözlöm felségedet!-pukedliztem miközben még mindig lefogtam a kapitány úr kezét.
-Úgy látom maga ismeri azt a kalózt ott! Köszönöm hogy megmentett minket, de úgy gondlom elöre kéne mennünk hogy maguk ezt megbeszélhessék!-mosolygott a nő ám amikor a kalóz szót mondta olyan megvetést véltem felfedezni a hangjában amilyet még sohasem hallottam.
-Úgy lesz! Bár én akartam fogadni magukat most mégis úgy vélem úgy lesz helyes hogyha Miikot a legjobb emberem küldöm önökkel így méltó fogadtatásban lesz részük remélem megérti...-néztem hálásan a fönix uralkodóra aki csak kedvesen biccentett. Miiko értette a feladatát így átszált a hajóra Jamon kíséretében és elmentek, én pedig maradtam ugyan abban a pozícióban kicsit talán kevesebb döbbent tekintet elött.
-Közlöm az itt tartozkodó tündérekkel és a Gárda vezetőimmel hogy ez a férdi itt a Bátyám!-mondtam ki egy szuszra.
-NA! Az teljes mértékben lehetetlen!!-pattogott Kreo.
-Igazából nem!-kelt a védelmemre Viktor.
-Nos kedvelt kirabolandó nép, had szólaljak meg én is!-nevetett fel Derek akit itteneik csak úgy hívtak fekete szakáll én mégis tudtam kicsoda... vagy pontosabban én nem tudtam kicsoda és a többiek ismerték valódi énjét.-Mint most már mindenki tudja ez a lány itt sajnos a kishugom...de nekem anyánk nem kedvezett anyira mint neki. Engem megfosztott erőmtől és kitagadott a családból. Így lettem az aki, viszont mindezek után még száműzött is a földre és kényszerített hogy jó barátja legyek, ami valjuk be nem ment nekem. Viszont a titkát megtartottam!-morgott-Most már érted mi van hugi? Ám egy nap a hugom visszatért így én is vissza tudtam jönni tehát visszatérhettem a régi életemhez!-fejezte be a mesét.
-Szemét!-mentem neki újból.
-Itt az a kérdés hogy anyánk igazságos volt-e!!-morgott Derek.
-

Nem kérdőjelezem meg anyát!-rugtam meg a bokáját.
-ELÉG ELÉG!-jött egy öszes hajú pocakos, idős ember akire úgy tűnt Fekete Szakáll is halgatott.
-Maga meg ki?-mértem végig.
-Jhon bácsi vagyok! Én neveltem fel ezt a fiút!-veregette hátba testvérem.
-Hát nem végezte jól a munkáját!-mordultam fel.
-Ő legalább felnevelt!-kapta el a nyakam mire Ezarel is megmozdult és megfogta Derek csuklóját.
-Ereszd a lányt!-sziszegte.
-Tudod te kivel beszélsz? Kicsi kékfülű korcs!-nevetett fel, én pedig azt hittem menten megfulladok.
-Egy elbukott trónörökössel! Enged már el!!-vágta meg Derek kezét Eza mire ő elengedett engem.