A Bit of Sunshine •Kpop Oneshots BoyxBoy•

Tinder •ChanBaek •

Hangos zajongás tölti meg az alapjaiban nagynak mondható osztálytermet. A hangokat nem lehet külön személyekhez, tárgyakhoz kötni, ugyanis akkorára növekedett erejük, hogy mind egynek hat, s egybe olvad. Én akár a csendes gyilkos, hangtalanul firkálok az előttem egy üres oldalpárnál kinyitott füzetembe, miközben próbálok néhány szót elcsípni padtársam – egyeik legjobb haverom – lényegtelen mondandójából. Mikor nagyobb levegőt vesz, egy-egy szünetnél halkan tudtára adom egy apró hümmögéssel, miszerint figyelek – még ha ez nem is igaz.

A terem bejáratául szolgáló nyílászáró nagy sebességgel csapódik a falhoz, ezzel mindenkinek jelezve, hogy tanárunk megérkezett, kinek jelenléte mindenkit némaságra int. Osztályfőnökünk cipőjének ritmusos koppanásai zengnek fülemben, miközben tulajdonosuk büszkén vizslatja a megszeppent diák csoportot. Unottan vizslatom a már őszülő férfit, kinek hatalma bármelyik másik tanítónkét felülmúlja, mielőtt megpillantanék egy pasztel színekbe burkolózott egyedet mögötte.

Rövid, festett világos barna haja stílusosan kócosra volt hagyva, ezzel gyermeki vonásokban igen gazdag arcát még jobban megfiatalítva. Sötét, csillogó mandula formájú íriszei alatt lévő bőrén kopott, szemhéj ceruza maradék volt fel lelhető. Vékony ajkain félő, halvány mosoly játszott. Vékony alakját egy túl méretezett baba-kék pulóver, és testhez simuló fekete nadrág fedte. Testalkata igen lányos, akárcsak ujjainak vonala. Jobb kezén, a kis ujjperc végi körmén pedig lazac színű lakk volt megpillantható, mi eltért a többitől, mik eredeti árnyalatukban mutatkoztak. Mintha megérezte volna kíváncsi érdeklődő pillantásaim ,- mik festett körme és smink maradékkal hintett szemei között kalandoztak – hajtotta le enyhén fejét, eddig vékony alakja mellett lógó végtagjait háta mögé kulcsolva. Furcsa.

- Kedves Osztály! – Kezd bele a teremben lévő rangidős személy. – Ő itt az új diáktársatok, ki nem rég költözött a városba. Kérlek legyetek vele kedvesek és fogadjátok be. – Intéz egy kimért kézmozdulatot a fiú felé, - ki még mindig a fapadlóval szemezett – míg mi egyik legmegfélemlítőbb nézéséből kaphattunk ízelítőt. – Kérlek mutatkozz be.

- A nevem Byun BaekHyun. Remélem segítetek nekem és barátok lehetünk. – Hangja meglepően mélyebb orgánumú, mint amit én elképzeltem volna megjelenéséhez, de még is kellemes. Arca már felénk néz, szemei még is elutasítják a lehetséges szemkontaktus.

- Köszönöm, most pedig foglalj helyet a LuHan melletti szabad széken. – Mutat az őzike fiúra a tanár úr.

Az iskolában töltött perceink igen gyorsan telnek, ezzel kevés időt adva az új tanulónak megismerkedni a nagy csapatunkkal. A nő nemű társaink szinte mindegyike körberajongja lányos, finom külseje miatt. A fiún látszik, hogy zavarban van és nincs hozzászokva az ilyes fajta interakciókhoz. Míg az ellenkező nem folytonos kérdésekkel bombázza, a mi általunk alkotott csapat nem is foglalkozva létezésével diskurál egy teljesen másik témáról, vagy épp arról miért pont a mi osztályunkban van ennyi feminim megjelenésű fiú, - gondolva itt olyanokra mint LuHan vagy épp KyungSoo. Sajnálatos, hogy ilyen elítélőek az engem körbevevő emberek, akárcsak a társadalom nagy része.

Én teljesen kizárom magam a szóváltásokból, mik mellettem zajlanak, gondolataimat csak egy személyre összpontosítva. BaekHyun egy egyszerű, lojális embernek tűnik ránézésre mégis mintha lenne valami a dolgok mögött. Mintha rejtegetne egy az életében fontos dolgot. Az őt szinte elnyelő kérdés áradatból nagyon sokat kerül, vagy épp dadogva válaszol, mi lehetne félénkségéből is kifolyó, még is íriszei mást árulnak el.

- Mi van veled Hyung? – Lök vállba SeHun, ezzel kirántva elmélkedésemből, miben próbáltam megfejteni az új osztálytársam rejtelmeit. – Mostanában mindig el vagy kalandozva és olyan mélabús pofát vágsz. – Húzta el száját, kifejezve viselkedésemmel kapcsolatos nem tetszését.