A Bit of Sunshine •Kpop Oneshots BoyxBoy•

Hiányoztál! •HyungWonho•

- HyungWon, szedd már le a képedről ezt a búskomor ábrázatot. Mióta elment nem is mosolyogtál. - Morog rám KiHyun a pult másik oldaláról.

- Tehetek én róla. Ha a te párod vonult volna be téged hátrahagyva, szerintem te se sokat vigyorognál. - Vetettem barátom felé egy morcos pillantást, majd tekintetemet visszavezetve az előttem frissen gőzölgő kávéra, kezdem azt a benne csillogó ezüstszínben játszó kanállal kavarni.

Épp a szinte napi szokásunká vált programunkat folytatjuk le törzshelyünkön, az egyik kedvenc témánkkal megspékelve. Az idősebb által megalapított és kitartóan vezetett cukrászdában próbáljuk meg magunkra a lehető legkevesebb figyelmet felhívni, miközben egymást szavakkal öljük. Lehet, hogy mióta eszünket tudtuk barátoknak könyveltük el egymást, viszont közöttünk soha sem egy mesébe illő kapcsolat volt. Mi inkább olyanok vagyunk egymásnak mint a nem vérszerinti testvérek akik mindig szívják egymás vérét, de valahol a szívük apró, rejtett zugába szeretik egymást.

- Lehet, hogy én nem éltem még át azt amit most te, de te is gondolkozhatnál egy kicsit és kinyithatnád a szemed. - Mormogja el mondata utolsó részét nem létező bajsza alatt. Mi nekem fülem ennek ellenére is megüti, engem kíváncsisággal megtöltve.

- Kifejtenéd? - Húzom fel egyik szemöldököm, ahogy az eddig kimondottan érdekesnek vélt bögrébe töltött folyadékról feltekintek.

- Mit is? - Mosolyodik el kínosan, s kezdi el törölgetni a már áttisztított edényeket mik előtte vannak. Nem akarta ő kiejteni szavainak egy részét, s nem akarja a témát feszegetni.

- Hogy min kellene gondolkoznom és mit kellene látnom. - Támasztom meg állam kezemen, könyököm pedig az előttem hosszában elterülő márvány lapon. Fejem enyhén oldalra döntöm - ezzel jelezve, hogy addig várok míg meg nem osztja velem gondolatait a - így figyelve az alsó ajkába erősen bele harapó fiút. Egy nagy sóhaj és egy bögre hangos csapódása, majd egy hatalmas betű áradat mi szíven üt.

- Mint tudjuk fél éve nem élt a haza jöveteli esélyeivel, meg sem indokolva ezen döntést. Levelet vagy hívást néha napján ha kapsz tőle, miközben te halálra idegeskedve várod. Véleményem szerint ő már rég a szüneteiben máshoz megy haza - Nyomja meg a szót s rajzol vékonyka ujjaival idézőjeleket a levegőbe. - Téged meg már rég elfelejtett.

Szemeim nagyra nőttek, ajkaim elnyíltak egymástól s nem túlzom ha azt mondom, hogy éreztem a szívem néhány ütemet kihagy, majd hatalmas verésbe kezd. Szívem akár egy futó verseny után csapódott neki bordákból készült fogvatartójának, a meleg nedű nagy sebességgel szeli át testem újra és újra. Arcom elsápad, testem kirázza a hideg. Képtelen vagyok feldolgozni az imént hallottakat. Nem akarom elhinni még is valami kattan agyamban, s mintha a mind eddig felállított ideák mik páromat védték összeomlottak volna, majd jelentéktelenné válva a feledés szakadékába hullottak volna. A tátongó űrbe mit maguk után hagytak pedig önkényesen befurakodnak KiHyun szavai, felépítve rémálmaim birodalmát. Nagy úr a képzelet.

- Ne hogy elájulj itt nekem. - Paskolja meg enyhén arcom két hideg, még is puha végtag. - Ez egyáltalán nem biztos, ez csak egy feltételezés amely' valamelyik este utat nyert fantáziámba. Ne vágj már ilyen rémült képet, eskü most fehérebb vagy mint kint a hó. - Rázza meg fejét, kifejezve elégedetlenségét, s már engedi hogy munkája feleméssze figyelme egészét.

Nekem a görcsbe rándult gyomrom már kicsit sem éhezik az általam igazán kedvelt éltető nedűre, mit néha úgy fogyasztok akár más a vizet. Ezért nem bízva lelkiállapotomban annyira, hogy továbbra is egymáshoz hízelgő, kedveskedő embereket tudjak szemlélni, helyezem testsúlyom újra lábaimra, majd magamra öltve a sok réteget indulok neki utamnak a téli fagyban. Barátomra egy utolsó pillantást sem vetek, hiszen tudom, hogy csak az még jobban őrölné gondolataim, s ha kirántanám a belefeletkezett munkamenetből semmi jóra nem számíthatok.