A Bit of Sunshine •Kpop Oneshots BoyxBoy•

Titkos Mikulás •JaeYong•

A szobát hatalmas beszéd kavalkád emészti fel, amint mindenki izgatottan várja, hogy az elkészült tintával díszített papírfecnik az egyikünk sapkájába kerülve gazdára találhasson. Hisz eljött az év e pillanata is mikor a Mikulás ellátogat a világ összes gyerekéhez, hogy annak szemébe csillogást, apró szívébe pedig örömet költöztethessen meglepetéseivel. Természetesen mi már nem abban az élet szakaszunkban vagyunk, hogy ezt elhiggyük, így egymás piros ruhásaivá válva állunk a sok vásárló, tökéletes darabokért kutakodó szülők soraiba, remélve, hogy mi is találunk valamit mi egyik csapattársunk kedvére tud tenni.

- Mindenki üljön le és bármiféle eszetlenséget tegyen félre, csak húzzon egy nevet. - Szólalok fel, miközben a kezemben tartva az említett ruha darabot, megindulok a nappali ülőalkalmatosságai között. Mivel nem akarok semmilyen kavarodást, időt sem adok arra, hogy valaki visszadobja az általa húzott darabkát azzal, hogy ő nem ismeri elégé a sikerest, szlalomozok végig a fiúk között.

A hangzavar újra kitör a helyiségben, a kérdések csak szárnyalnak, az arcokon látni, hogy már azon törik agyukat mit rejtsenek a csomagokba. Ajkaimra egy mosoly varázsolódik, egyszerűen leírhatatlan érzés látni a családom, ahogy vidáman, örömködve mocorognak a helyükön s titokzatosan osztják meg gondolataikat, félve az általuk húzott kilétének felfedésétől. Enyhe transzomból egyik doangsaenem ránt ki.

- TaeYong-Hyung neked is húzni kell! - Jelenti ki Mark látva, hogy kicsit sem voltam lelkileg velük, s testem is egyszerűen megfagyva telepedett a szoba közepére, egy eszelős vigyorral képemen.

Fejem megrázva nyomom kezem a fejfedőbe, miben már csak egy darab névnek kellene várnia. Meg kaparintva a magányos cetlit húzom azt ki, majd tenyeremben tartva, hogy ujjaimmal és másik kacsómmal takarhassam a hanyag írásformát, olvasom el, hogy én idén kinek is lettem a titkos mikulása. JaeHyun.

Meglepettségemben szemeim kitágulnak, s az éltető oxigén tüdőmben reked. Miért pont ő? Összetörve szorítok a kezemben lévő darabkára, majd apró fecnikre szakítom a már így sem nagy mérettel rendelkező lapocskát. Enyhén szólva fel ment a pulzusom ahogy megláttam azt az egyetlen nevet akit rémálmaimban sem akartam kihúzni. Fantasztikus ajándék vásárlásnak nézek elébe.

- Hyung minden rendben? - Szólal meg valaki halkan mellőlem. Éppen elkapom a hangfoszlányt de a hangulat megtartása érdekében, csak elvonulok a társaságtól egyenesen a konyhába, hogy egy pohár hideg víz kíséretében lenyugodjak.

Igazából feleslegesnek is mondható az idegességem, hisz ki ne akarna a saját párjának valami szívhez szóló ajándékot kiválasztani, majd hatalmas érzelmi megnyilvánulás közben átadni. Viszont a mi helyzetünk jelen pillanatban teljesen eltér az átlagtól. Végül is, hogy lehetnénk mi egy hétköznapi pár? Alig látjuk egymást a stúdión vagy a tánctermen kívül, főleg mióta megjelent az új kislemezünk, mi semmi mással nem adott kapcsolatunkhoz, csak feszültséggel. Talán a mai lesz az első éjszaka mikor is hetek után egymást nem elmellőzve térünk nyugovóra közösen megosztott ágyunkban. Őszintén azt sem tudom, mikor kerültük kicsit is intimebb helyzetbe mint, hogy közösen osztozva a fürdőkabinon zuhanyoztunk ezzel vizet és időt spóroltunk miből akkor hatalmas hiány volt az életünkben.

A pultnak döltve csípőm, hajolok a csap felé megtöltve a színtelen folyadékkal az ujjaim szorításából nem szabaduló üvegtárgyat. A poharat minek szélén is lefolyik néhány csepp a folyadékból lassan ajkaimhoz emelem, majd egy kezdőlöketet adva annak indítom meg nyelőcsövem irányába, hova eljutása pillanatában már vissza is akar indulni. Ugyanis érzem ahogy két erős kar derekam köré fonódik, majd egy forró test hátamhoz simul, s a hirtelen jött érintkezéstől az éppen lefelé tartó víz visszaérkezik a kezembe lévő tárgyba és az alatta levő mosdókagylóba. Szabad kacsómat mellkasomra szorítva, tör ki belőlem egy köhögő roham, mi nem valami fényes állapotban tüntethet fel.