A Bit of Sunshine •Kpop Oneshots BoyxBoy•

Akárcsak a mágnes ellentétes pólusai •YoonMin•

Nyakamon éreztem forró, alkohol fűtötte lehelettét miközben hosszú ujjai oldalamon rohamoztak. Nedves ajkai pillangó csókokat maguk után hagyva vándoroltak már államon egyre közelebb kerülve, párnácskáimhoz miknek kiszáradt réteggel fedett felszínük csak arra várt hogy az ővéi közé zárva veszhessek el a mámorban. Kacsóim nyaka köré fonva húzom magamhoz egyre közelebb szeretőm, kiélvezve minden tiltott percet.

- Mit szólnál ha ezt otthon folytatnánk Baba, hm? – Mormogja fülembe miközben, hátsófelembe markol, ezzel belőlem egy elfojtott nyögést kicsalva.Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem élvezem. Még ha szívem legmélyén tudom, hogy nem szabadna.

Kérdésére csak erőtlenül bólintok, majd oldalának simulva kezdem követni a bárból kifelé vezető úton, hisz az érzelmektől és alkoholtól jócskán túlfűtött testem nem merem saját, önálló cselekedetekre bízni.

A tőlem nem magasabb egyed biztos léptekkel indul útnak, ahogy ő, a bandája tagjai - kik eddig szétszóródva őrjáratoztak a bárban - kezdenek sorunkba csatlakozni valaki előttünk, valaki mögöttünk társul a távozásunkhoz.

Amint a hideg levegő arcomba csap kezd kitisztulni minden agyamban, a hirtelen klímaváltozás tüdőmre is hat így pár másodpercig egy fojtogató érzés szökik mellkasomba, mitől szaporában próbálok az éltető gáz keverék után kapkodni, míg el nem érünk a szobahőmérsékletűre melegített járművünkhöz. Engem besegítve az anyósülésre vándorol partnerem a vezető oldalra, míg csapatának kiadja az utasításokat az estére, miből nem sokat sikerül hallanom.

- Holnap reggel megbeszélés! – Jelenti ki lezárásul YoonGi miközben beszáll az autóban, majd habozás nélkül becsapja annak ajtaját válaszra sem várva a többiektől, hisz tudja, hogy társalgó felei nem mernék meg kockáztatni a megszervezett találkozóról való hiányzás után vont következményeket.

Miután kényelmesen elhelyezkedik egy laza és fáradt mosolyt vet kipirult arcom irányába, majd egyik kezét combomra simítva a sluszkulcs elfordítása után, tapos a gázba végig szántva az éjszaka kihalt utcáin.

Kobakom kezembe döntve támasztom meg könyököm az ablak melletti bőr részen, elveszve az sötétség varázsában. Imádom ezt a napszakot, hisz ilyenkor minden olyan letisztult, nyugodt s csendes. Egyszóval festői. A legjobb alkalom hogy elveszek gondolataimban, vagy épp munkámnak szenteljem perceim. Jelen esetben az elsőre esik a választás, hisz hónapok óta munkám árnyékában élem napjaim. Szemem lehunyva zárom ki a zavaró tényezőket, s csak fókuszálok elmémre és az autó ringató mozgására, mi hamar álomba meríti megfáradt testem.

- Park Jimin 095 – ös számú ügynök, a következő ügyet a te kezedbe bízom és ajánlom, hogy ne vajj kudarcot, ugyanis sok múlik ezen. – Szólalt fel Hadnagyom a heti megbeszélésen. Szavaira egyféle izgalom lepte el testem, örültem, hisz végre megmutathattam igen, én is érek valamit és nem csak egy cuki pofi vagyok aki az arcával és testével ért el mindet az egyetemtől a munkáig.

Az aktát mi a megbízásom összes részletét tartalmazta irányomba csúsztatta, minek én habozás nélkül utána nyúltam, akár egy kisgyerek egy plüssállatért a játékboltban. Arcomról ajak görbületem levakarhatatlan volt, boldog voltam ez volt az első igazi bevetésem. A mappát hirtelenjében feltárva kerül szemim elé egy ismeretlen férfi arc egy jól ismert névvel társítva.

- Suga. – Olvasom fel hitetlenkedve. A becenév mi az egész örsön akár egy átok kering, mindenki tudja ki ő, miket tett és tesz máig is. Főként azoknak a munkatársaimnak cseng ismerősen ez a név kiket már nem egyszer átvert vagy csapdába csalt pályafutásuk alatt. Mikor felettesem azt mondta, hogy nagy a tét nem viccelt, én lehetek az első aki kijátssza Szöul egyik legrettegettebb emberét.