A Bit of Sunshine •Kpop Oneshots BoyxBoy•

Ökölbe szorított kezem a falaphoz emelem... •MarkHyuck•

Ökölbe szorított kezem a falaphoz emelem, min tétován kopogva kérek engedélyt a szobába való belépéshez. Válaszra nem kellett sokat várnom, hisz egy lágy hang szinte még kopogásomat is félbeszakítva invitált be. Remegő ujjaim immár a kilincsre emelve követem az utasítást s termek az irodában.  A helyiség szép méretekkel van megáldva, hatalmas ablakokkal borított falak, melyek gyönyörű kilátást adnak a fővárosra. A bútorok és fali dekorációk mind fekete fehér színekben pompáznak visszafogott és modern. 

Amint befejeztem az iroda mustrálását sötét szemeim a központba helyezett íróasztalra vezetem, mi mögött egy fiatal férfi ül. Kék öltönybe bújtatott vékony alakja az egyetlen dolog ami eltér az atmoszféra színkombinációjától. Meglepetésemre kócos világos barna hajával keretezett arca fiatalabbnak tűnik mint az én elképzeltem. 

- Látnia kéne az arcát! Ekkora megdöbbenést. Tudom én, hogy jól nézek ki, de hogy ennyire . – Kacag fel értetlen arckifejezésem láttán, miközben a vele szemközti falon elhelyezett tükörbe nézve túr bele hajába. 

- Öhm, elnézést nem ez Lee DongHyuck irodája? – Kérdezek rá értetlenül. Lehetetlen, hogy egy ekkora cég ennek a srácnak a kezében legyen. 

- De, tudtommal az. – Válaszol, pimasz mosollyal a szája sarkában.

- És akkor ő hol van? 

- Előtted, Drágaság? – A szélből felállva kezd el közelíteni felém. – Tán van valami gond. – Simítja kezét az arcomra, kaján vigyorral a száján.

- N-nem, csak nem gondoltam, hogy ennyire fiatal. – Dadogom el mondandóm, közelsége miatti zavaromban.

- Áh, ne aggódj. Mindenki meglepődik, hogy nem egy szottyadt vénember vagyok. De mit mondhatnék a bosszúvágy aranyat szül. – Vezeti le kezét mellkasomra, miközben még alaposabban végigméri testem, mint vad a prédáját. 

- De térjünk is  a tárgyra. Kérem mesélje el mi is lenne a mi feladatunk. – Húz magával a szobában helyet foglaló kanapéra, mire engem lerántva, foglal helyet mellettem. 

Érzem ahogy forró teste hozzám simul, mire arcom vörös lángba kap. Meg vagyok szeppenve, hisz pontosan azért kerestem fel ezt a céget, hogy kiderítsék megcsal e a párom. Nem azért, hogy összefeküdjek a vezetőség fejével. Igaz nem tagadom, jó adottságokkal van megáldva a tőlem alacsonyabb. Vékony dereka kihangsúlyozza széles csípőjét és formás hátsófelét, míg nap csókolta bőre csak arra vár, hogy valaki apró csókokkal borítsa el teste egészén. Nagy a csábítás, még is türtőztetnem kell magam, hisz egy hűseges kapcsolatban élő férfi vagyok, nem tehetek tönkre ezzel mindent amit eddig felépítettem. 

- Szóval  a barátom neve JiHoon, már több mint három éve alkotunk egy párt, és egy pár hónapot leszámítva a kapcsolatunk kezdetétől együtt is élünk. Tudom lehetetlen, hogy valaki tökéletes legyen, de ő számomra az volt már amikor megismerkedtünk. Minden meg volt benne, amit egy párban kerestem. Odaadó, törődő, okos és gyönyörű.  De, mint minden jónak ennek is vége szakadt. Amivel nem is lenne akkora problémám, ha nem lett volna oylan váratlan villámcsapás mint ami volt. Egy pár hete mintha nem is léteznék. Nem bújik hozzám este, nem vár otthon vacsorával, kit áltatok még hozzám se szól. – Nevetek keserűségemben, megállva egy csekély levegő vételre hosszú kitörésem után.  - Emellett...

- Emellett? – Néz rám kérdőn DongHyuck miközben nyugtatóan simogatja vállam, mi jelen pillanatban jól esik, arra gondolva, hogy a szerelmem két hónapja hozzám se ért, mintha mérgeznék.

- Nem jár haza esténként. Vagyis az ő szavaival élve csak túl sok a munkája mielőtt elő lett léptetve, de van egy olyan érzésem, hogy nem egyedül az irodájában a monitor előtt kuksolva tölti azt a pár órát munkaideje lejárta után. – tárom fel gondolataim, mik már több hete nem hagynak békében.