1.évad, 1. fejezet [Harry Potter és a bölcsek köve]
"Voltam ketrecbe zárva, voltam levadászva és megszelídítve Én vagyok a külvilág számkivetettje és kész vagyok őrjöngeni Keresem a szívet, amit megehetek, hogy megújítson És elkápráztatnak a dolgok, amik kibontanak."
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Agnes Granger, testvére kiabálására ébredt. Kishúga, Hermione futott fel a szobájukba majd ugrott rá nővérére. Az idősebbik lány mosolyogva és kíváncsian pislogott az egy évvel fiatalabb testvérére, akinek kezébe két boríték lebegett. A kisebbik egyből a nagynak adta a neki címzettet, majd várt, amíg kibontja azt. Agnes jól sejtette, a második évére hívják vissza a Roxfortba. Miután elolvasta a levelét Hermione-ra nézett, aki a másik borítékot szorongatta. — Nem nyitod ki? — nézett melegen a leendő elsősre. Pontosan tudta, hogy kistestvére is a varázslóképzőbe fog járni akár csak ő. Még mindig hihetetlen volt számára, hogy tudott varázsolni. Tavaly mikor megkapta az első saját levelét, kétségbe esetten nézett szüleire, akik közönséges emberek voltak. Nekik is először roppant furcsa volt, de azóta már megszokták és örömmel fogadták a kisebbik lányuk levelét is. A kis Granger pillanatok alatt tépte fel a borítékot majd a levelet elolvasva ugrott rá újra a nővérére. Mindketten hanyatt borultak az ágyon hatalmas nevetés kíséretében. A földszinten a szüleik rosszallóan, azonban mosolyogva rázták meg a fejüket, majd folytatták az ebéd elkészítését.
Agnes a falnak támaszkodva ült az ágyán és a következő tanéven gondolkodott. A tavalyi éve elég csöndesre sikeredett, egyedül a Weasley ikrekkel barátkozott meg. A tanárok között is csak McGalagony vette észre. Többször is a dolgozójába hívta a lányt és beszélgetést kezdeményezett vele. A házvezetője is volt egyben az idősebb nő. Még tavaly egyedül érkezett meg az Abszol útra beszerezni könyveit és egyéb fontos felszerelését. Éppen egy nagyobb tömeggel sodródott, amikor is bekerült a Czikornyai és Patzaba. Ott találkozott a professzorával, aki segített neki beszerezni mindent, míg talárt Madam Malkinnál vettek, utánna Mr. Ollivander varázspálca boltjába is beterelte a leendő diákot. A férfi örömmel köszöntötte a régen látott barátját, majd miután ő elhagyta az üzletet a megszeppent Grangerhez fordult. — Csak nem elsős leszel kedvesem? — A lány éppen kilátszott csak a pult mögül. Ollivander úr a hevesen bólogató lányra nézett. — Nézzük csak a neked való pálcát. — A férfi több pálcát is mutatott, majd az egyik tárolópiramis legaljáról kihúzott egy fekete dobozt. Azt kinyitva a vevője kezébe nyomta a benne rejlő varázspálcát, mire a kislány körül fehér fénysávok jelentek meg. — Azt hiszem megtaláltuk a neked valót. Nem gondoltam volna, hogy egy cédrusfából készült tizenkettő és egynegyedhüvelykes lesz a neked való. Mit mondott Minerva, hogy is hívnak? — kérdezte az öreg. — Agnes. Agnes Granger. — A lány megvette a pálcát majd tovább indult felfedező útjára. Nem messze a pálca bolttól a lány betért egy állatkereskedésbe. McGalagony professzor a baglyot javasolta neki megvételezni, még akkor, amikor a lánynak vettek talárt. Egyből egy sötétebb színű kuvikot szúrt ki. Az alatta levő cetlin a madár neve állt, Watolo. A lány egyből megvette a madarat majd egyenesen a King's Cross Pályaudvart célozta meg, amerre terelte őt McGalagony. A lány a kilenc és háromnegyedik vágányt kereste, ahonnan a Roxfortba tartó vonat indul. Itt látta meg először a két Weasley-t, akik az apukájukkal épp átfutnak a falon. A lány akaratlanul is követte őket, így került végül fel a vonatra. A vonaton gyorsan beült egy kabinba és várta, hogy oda érjenek az iskolához. A fülke előtt rengetek gyerek rohant el még a vonat elindulása után is. Egyszer csak két fiú rántotta föl az ajtót majd léptek be azon. Agnes azt hitte rosszul lát, amikor megpillantotta őket. Ugyan úgy voltak öltözve, de még a hajuk is úgy állt. — Szia! Ugye szabad ez a kabin? — kérdezte az egyik. — Amúgy Fred vagyok. Ő pedig az ikertesóm George. — nyújtotta a kezét az egyik vörös. A lányba ekkor csapott a felismerés, hogy bizony nekik köszönhetően jutott el a vonatig. Ekkor a másik is a kezét nyújtotta. — George Weasley. — A lány vele is kezet rázott majd a mellé lehuppanó George vagy Fred felé fordult. Abban a pillanatban ott még abban sem volt biztos, hogy nem e ártott neki a varázspálcából kijövő fénycsóva. — Agnes Granger. Bocsánat a kérdésért, de te vagy Fred igaz? — Kérdezte a vele szemben letelepedőt. Az csak mosolyogva bólintott, mire a lány a mellette ülőtől kérdezett. — Te, pedig ha minden igaz, akkor George. — Fred felnevetett majd válaszolt testvére helyett is. — Bizony ő az. Honnan tudtál megkülönböztetni minket? — A lány sose vallotta volna be hogy, Fred bal szemöldökén volt egy kisebb sebhely, amit valószínűleg nem sokan tudtak volna kiszúrni első látásra. Válaszképpen csak így felelt: — Megérzés — somolygott majd elkezdett hülyéskedni az ikrekkel. Így indult az első éve a Roxfortban.
₪
Két teljes hetük volt beszerezni Hermione tanulmányaihoz szükséges felszerelést, de húga kérlelésére Agnes már másnap elvitte őt Abszol útra. Hermione egy szőlőből készült pálcát kapott, ami sárkány-szívizomhúrral volt megfűszerezve. Elmentek még a lány könyveiért illetve még egy macskát is sikerült venniük, Csámpást. Végül csak elérkezett szeptember elseje. A Granger testvérek felkászálódtak a Roxfortba induló vonatra, majd lehuppantak egy megfelelőnek talált boxba. Hermione épp a csomagjai között kutakodott, amikor Agnes megpillantotta Fred és George élénken világító vörös haját. Fred is kiszúrta őt, majd egy visszafogott intést küldött a lány felé. A lány eltátogta, hogy hagy nekik helyet, mire a fiú elmosolyodott és kacsintott egyet. A lány elröhögte magát majd teljesen hátra dőlve az ülésen újra mosolyra húzódott a szája. — Agnes? — Hermione hangjára egyből rákapta a tekintetét. — Mi lesz, ha nem abba a házba kerülök, amibe te? — Az idősebbik Granger azt sem tudta mit feleljen. Nagyon szerette volna ha Hermione is a Griffendél házat erősítette volna. — Semmi baj nem lesz. Ugyan úgy büszke leszek rád, ha más házba is kerülsz. — A szíve szakadt meg testvére nagyon is szokatlan idegességén. Igen okos volt a kishúga és nem értette mitől fél ennyire. Hermione felpattant majd közölte, hogy körülnéz. Nővére csak biccentett egyet mire a vonat egy nagyot pöfékelt majd indult is a célja felé.
×××
Jó szórakozást a következő részekhez! Hamarosan folyatjuk! [ 989 ]
