Another Granger ϟ

Ceckle

3. évad, 8. fejezet 
[Harry Potter és az azkabani fogoly]

"És minden, amit akartál, épp annyira volt sokkal több."

A szünet csendesebben telt, mint ahogy szokott. Most, hogy Agnes nem a Roxfortba töltötte az ünnepeket és Hermione sem volt otthon, olyan nyugalom volt a lakásba, ami kissé már hiányzott a Granger lánynak. Aztán eljött a Szenteste is, utána pedig a Karácsony másnapja. Utóbbin mosollyal az arcán kelt és gyermeki elhivatottsággal rohant le az emeletről és ugrott rá a szüleire. A Granger család feje kissé morcosan húzta vissza a fejére a takarót, azonban Agnes és az anyukája örömmel kuckózták át magukat a karácsonyfa alá. A délelőtt folyamán két bagoly is érkezett a házhoz, de amíg Watolo a lány kuvikja könnyűszerrel betalált a házba, addig a Weasley család baglya, Errol nagy zajjal becsapódott az ablakba, majd esett bele az ablak alatt található bokrok közé. Agnes nevetve vette el a csomagot tőle, majd a madarat Watolo mellé rakta az etetőhöz, hogy jutalomba részesítse a jószágot. Kibontva a csomagot, egy világoskék kötött pulcsit húzott ki belőle, egy aranyszínű A betűvel a közepén.
— Azt Molly-tól kaptad drágám? — ült le Agnes mellé az anyukája.
— Igen — mosolyodott el a lány és tovább kotorászott a csomagba. Fred és George egy Csíntalan Csomagot küldtek neki, Ginny édességhalmokkal lepte meg őt, és Agnes meglepetésére Charlie-től is érkezett egy kis ajándék. A fiú a sárkányokról küldött egy mozgó képet, amit a lány egyből a szobájába vitt és felrakott a falra, a polaroidjai mellé. Ekkor csomagolta ki Hermione-tól érkezett csomagot, amit a baglyuk hozott. A kis Granger lány írt egy levelet a szüleiknek, ezért azt az otthon lévő Granger lány az anyjuk kezébe nyomta. A tekintete egy szépen becsomagolt dobozra vándorolt, amire a neve is rá volt írva. Széttépve a csomagolást egy könyvborítót tarott a kezébe. Összeráncolt szemöldökkel nézte, amíg meg nem látta a kis üzenetet, ami mellékelve volt.

A könyvborító méretet és színt tud váltani. Amelyik könyvre rárakod, arra egyből ráfonódik. A színe a kedvedtől függ! Remélem tetszik!
Szeretettek, Hermione

Agnes ezek után alig várta az újév kezdetét. Oliver üzent neki, hogy a szünet utolsó három napjára esedékes a látogatása, ezért a lány teljesen bezsongva várta, hogy a fiú december utolsó napján megjelenjen az ajtajába. Mikor csengettek, Agnes rohanva indult el az ajtó felé, majd kitárva azt Wood nyakába ugrott.
— Én is örülök, hogy látlak Picilány — nevetett a fiú, miközben az őt ölelő köré fonta a karját. A fiúnak a szokásos köröket le kellett futnia a szülőkkel, majd a gyors beszélgetés után, követte Agnest a szobájába.
— Neked több virágod lett, mióta utoljára itt voltam? — vonta fel a szemöldökeit a fiú, miközben lehuppant az ágyra.
— Édesanyám minden héten meglepi magát egy virággal, de az én szobámat éri a legtöbb fény, ezért ide rakja őket — vonta meg a vállát. Közben az asztalának a fiókjából előhúzott egy csomagot, amit a fiúnak nyújtott. — Amúgy boldog karácsonyt! — A fiú a háta mögül elővéve egy zöld, mozgó papírba csomagolt ajándékot nyújtott a lánynak.
— Neked is — nyomott egy puszit a lány arcára, mire Agnes elvörösödött. — Bontsd ki először te — vigyorodott el Oliver.
— Oh. Oké. — Agnes lassan lefejtve egy apró zöld lényt vélt felfedezni. Hirtelen tágra nyíltak a szemei és a kezébe vette a kis zöld lényt. — Ez egy bólintér — suttogta miközben az arcához közelebb emelte. — Honnan szerezted? — nézett fel a fiúra. — És amúgy is ennek kell egy fa, amit őriz — kerekedtek el a szemei. Oliver felállt és intett egyet a fejével, hogy Agnes kövesse. A Granger ház hátsó kertje felé vette az irányt, ahol a palántanevelő épületébe húzta be a lányt. Ott egy kisebb fa állt.
— Ez egy cédrusfa. Ennek a fának az őrzője ez a kis teremtmény a kezedben — mutatott rá a bólintérre. — A te pálcád is cédrusból készült, ezért gondoltam erre. Minden papírja itt van — mutatott a fa mellé. — Beszéltem Dumbledore-ral ő intézte el ezeket, a fát pedig Bimba professzor ajánlotta — fél kézzel átölelte a lányt miközben a bólintérre vezette a tekintetét. — Nem nevezed el?
— Ceckle — mosolyodott el szelíden a lány, mire a kis zöld lény visszamosolygott rá. Agnes lerakta a fájára, majd a fiú felé fordult. Oliver kezei egyből a derekára fonódtak, mire a lány a kezeit felvezetve a fiú nyakához, a tarkójánál lévő hajakat kezdte el cirógatni. — Köszönöm, nagyon tetszik. Kicsit rosszul érzem magam, hogy nem kapsz tőlem ilyen jó ajándékot — mosolyodott el szomorúan. Oliver kicsit oldalra döntötte a fejét.
— Miért mit kapok?
— Egy új kviddics szemüveget találtam neked, mert mondtad, hogy a másiknak betörött a lencséje.
— Uh — csillantak fel a fiú szemei. Mielőtt Agnes bármit mondhatott volna a fiú gyors léptekkel eltűnt a házba.
— Wood! — kiáltott nevetve utána Agnes, majd elindult. Az üvegház ajtajánál visszanézett az új ajándékára. — Meg leszel Ceckle? — A bólintér csak intett egyet a kezével, mire Agnes követte a fiút.

♦

Mire visszaértek Roxfortba, Agnes alig tudott elszakadni a fiútól. Oliver folyton rajta tartotta a szemét, szinte lyukat égetett a hátába, amikor a csapattal lementek edzeni, a szünet utolsó estéjén.
— Wood! Ne nézz már így Agnesra! Olyan mintha fel akarnád falni! — röhögtek össze a Weasley ikrek. Oliver elvörösödött, de elkapva Angelina labdáját, Fredhez vágta. A Weasley fiú bukfencet vetve a seprűjén, kissé meginogva nézett fel a kapitányra, aki vigyorogva nézett le rá. — HÉ!

Mikor az öltözőbe léptek, a szobatársai visongvakérdezgették a fiúról, mire Agnes lelkesen, szintén vigyorogva mesélt nekik. Alányok együtt mentek fel a klubhelyiségbe, ahol Agnes egyből megtalálta aszemével Woodot, ahogy Harry-vel beszélt. Az a pletyka járta, hogy Harry kapottegy Tűzvillámot, ezért Oliver az edzés után egyből a fiú keresésére indult.Agnes, utána a testvérét kereste, azonban nem találta meg. Ron-hoz sétált, mirea fiú felnézett rá.
— Nem láttad Mione-t? — a fiú arca grimaszba ugrott, mire Agnes szemeimegcsillantak a meglepődéstől.
— Az a hülye Csámpás, megette Makeszt! Jobb is, ha elkerül! — Az említett nővére izmai kissé megfeszültek, mire Ron összébb húzta magát. Agnes közelebbhajolva hozzá, szem magasságba kerülve vele farkasszemet nézett a fiúval. Ron többször is pislogott, mintha arra várna, hogy az idősebb éves griffendéleseltűnik előle.
— Használd az eszed Weasley, kivel hogy viselkedsz!

♦

Elkészültem a karácsonyi szünetes résszel is. Amit júliusban írtam meg. Annyira irónikus, hogy nagyon! :D Remélem tetszett ez a rész is, hamarosan jövök a következővel. Ne aggódjatok, most nagyon benne vagyok a történetben, rengeteg ötlettel, ezért nem akarok sokat várni vele!
[978]