2.évad, 6. fejezet [Harry Potter és a titkok kamrája]
"Áthajtok a piros lámpákonKitalálok egy szép életetNem lehetne minden olyan, mint régen?"
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Síri csendben gyalogolt tovább, a puha tappancsai nem adtak hangot, annak sem amikor apró állatok csontjaira lépett. Lassan, a fülét hegyezve sétált, amikor megpillantott valamit. Egy levedlett kígyóbőr volt az. Ekkor tudatosult benne, mivel is áll szemben. Egy baziliszkusz méregzöld, hat méter hosszú bőre volt előtte és még a hópárduc méretével is aprócskának tűnt mellette. Gyorsan átugrotta a kígyómaradványt és futva elindult. El sem tudta képzelni mi történik Ginny-vel, de nagyon nem tetszett neki. Hamar utolérte a lányt, aki megállt két kígyós dombormű előtt. Megint sutyorgott, majd kinyílt a fal, mikor a lány belépett rajta, szinte azonnal elkezdett bezárulni, így Agnes sietősen, de hangtalanul ugrott be a kis résen és csak ezred másodpercek választották el attól, hogy a farkát becsípje a kőfal. A terembe érve, hamar egy oszlop mögé telepedett le és onnan követte a történéseket. A szeme elől ekkor azonban eltűnt a kis vörös hajú és nagy robaj hallatszódott a fal másik oldaláról. Percek múlva a kislány sikoltása hallatszódott, utána pedig a fal újra mozgásnak indult. Harry lépett be a terembe és szinte egyből kiszúrta az égővörös hajú alakot az oszlopok között. Agnes erős késztetést érzett arra, hogy utána menjen és berántsa az oszlop mellé, de még várt. A baziliszkuszról a Potter fiú is biztosan tudott, hiszen egy út vezetett ide. Oda rohant az elsőshöz a fiú, lerogyott mellé és kétségbeesetten könyörgött a lánynak hogy kelljen fel. Ekkor egy fiú lépett ki egy közeli oszlop mellől. — Tom... Tom Denem? — kérdezte Harry, mire a fiú bólintott. Agnes elkerekedett szemekkel nézett a fiúra a sötétből, a bundája alatt meg-megborzongott, ahogy az ismeretlen beszélt. Mikor Tom éles, de annál hidegebb kacajt hallatott, Agnesnek kényszerítenie kellett magát, hogy ne változzon vissza az emberi alakjába. Ekkor az idegen kimondott egy mondatot, amire Harry és Agnes szeme egyszerre kerekedett ki. — Hát még mindig nem érted, Harry Potter? Ginny Weasley nyitotta ki a Titkok Kamráját. Ő fojtotta meg a kakasokat és ő festett fenyegető üzeneteket a falra. Ő uszította rá Mardekár kígyóját négy sárvárőre és a kvibli macskájára. — Harry csak hitetlenkedett és hitetlenkedett, de közben ökölbe szorította a kezét és szinte a körmével kivájta a tenyerét. A lány érezte a Harryben növekedett haragot és szinte hallotta, ahogy kattog benne egy időzített bomba. Tom Denem újra és újra olyan mondatokat mondott, ami mind Harryt, mind Agnest megdöbbentették. Harry volt hónapok óta a célpontja a fiúnak. — Célpont — emésztette Agnes a szócskát. Olyan halkan mondta ki, hogy még ő maga sem hallotta, csak a szőrén érezte a kiáramló levegőt. Ekkor egy újabb megdöbbentő tény hangzott el. — Voldemort a múltam, a jelenem és a jövőm, Harry Potter. — Ekkor Harry pálcájával a levegőbe írta: TOM ROWLE DENEM, aztán intett a pálcával mire a betűk átrendeződtek: NEVEM VOLDEMORT. Agnes torkában megrekedt a levegő, ahogy a betűket nézte. Ekkor a kamrában földöntúli muzsika csendült fel. Lángnyelvek csaptak ki abból az oszlopból, ahol Agnes bujkált. Ekkor egy főnix keletkezett a lángokból, a karmai között egy rongyot tartva. Egyenesen Harry vállára szállt le. Jobban szemügyre véve a madarat és a rongyot, Fawkest és a teszlek Süveget fedezte fel a lány. A beszélgetés tovább folytatódott a két fekete hajú fiú között, majd Denem megállt egy szobor előtt és sziszegni kezdett. A szobor szája kinyílt és egy hosszú tekergőző lény lett látható. Ekkor egy hatalmas kígyó érkezett meg nagy puffanással a padlóra. A baziliszkusz elindult Harry irányába, de a fiú futni kezdett, ekkor lépett ki a sötétből Agnes és a közben elhasaló, földön fetrengő Harry-t elrántotta a kígyó fogai elől. Közben Fawkes is beszállt a buliba, ő a kígyó figyelmét terelte el. A madár kibökte a kígyó szemeit, így amikor a két diák szembe nézett a kígyóval, semmi bajuk nem történt. Valahogy miközben a kígyó farka elől menekültek, ami megállás nélkül csapkodott, Harry kezei közé került a Teszlek Süveg. Egy csillogó ezüst kard koppant a következő pillanatban Harry fején. Megfogva azt a fiú felpattant, de Agnes morogva elé állt. A kígyó követte a szaglását és a hallását Agnes után kapott, így Harry-nek volt ideje félre ugrani és újra és újra megúszni a kígyó támadásait. A harmadik támadásnál viszont nem tévesztett célt a kígyó. Egyenesen Harrynek rontott, aki a kardot kinyújtva várta. Agnes felhördült, amikor meglátta a fiú vállába mélyedő méregfogat, és amikor a baziliszkusz élettelen teste oldalra dőlt, míg bele is tört a fiúba a fog. A fiú a földre esett, de kitépte a fogat a testéből. A lány oda ugrott hozzá, Fawkessel együtt érkezett meg hozzá. A madár elkezdett sírni és Agnes pontosan tudta miért. Nem telt el sok idő, Agnes látta, hogy a seb eltűnt, megnyalta a felső fogsorát, majd Tom felé fordult. Ekkor a hópárduc bőrébe bújt lány megpillantotta a naplót, amit egy erős, határozott mozdulattal oda söpört Harrynek. A fiú ösztönösen megfogta a kígyó fogat, és belevágta a könyvbe. Tom Denem köddé vált. A fiú szedelődzködni kezdett, Agnes pedig oda rohant a tappancsain Ginnyhez, aki felnyögött. Harry is hamar odaért hozzá, de akkor már a Weasley lány felült. A fiatal lány elsírta magát, ahogy végig nézett a terepen. — Harry... jaj, Harry... el akartam mondani a reggelinél, de Percy előtt nem bírtam. — Csak mondta és mondta, miközben Harry felsegítette. Agnes segítőkészen oda állt mellé, mire Ginny a bundájába markolva indult el Harry mellett a bejárat felé. Mindhárom átpasszírozta magát a résen, amit Ron csinált időközben. A hópárducról nem kérdeztek semmit, bár gyanakvó pillantásokat kapott bőven. Fawkes tollai izzódtak a sötétben, így ő mutatta az utat, egyenesen Lockharthoz, aki egy csőtorkolat mellett üldögélt és dudorászott. A madár segített nekik kijutni, mindenki valahogy belekapaszkodott a másikba. Egyenesen Hisztis Myrtle mosdója nedves padlójára huppantak le. Egyből McGalagony irodájához mentek onnan. Mikor bekopogtak, mocskosan és véresen, valaki örömében felsikoltott. — Ginny! — Molly Weasley volt az. Oda rohant a kislányához és az őt követő Arthur Weasley-vel együtt rávetették magukat. Beljebb érve a szobába, Dumbledore-t pillantották meg Minerva McGalagony társaságába. Mindegyikükön az öröm jelei látszottak. Molly őket is ölelésbe vonta, bár furcsán nézett a hópárducra, aki a fia mellett állt. Mikor elengedte őket, Harry mesélni kezdtet. Agnes közben a házvezetője lábához húzódott és oda kuckózott mellé. Több kődarab is eltalálta, miközben a kígyóval küzdöttek. Fáradt volt, de rendíthetetlenül hallgatta vissza az elmúlt történések eseményeit. Ginny még mindig sírt, miközben az anyukája vállára hajtotta a fejét. Agnes lassan odabotorkált hozzá és a szája közé vette a lány tallárjának az ujját. Azt megrángatva lefeküdt és maga mellé, a földre húzta a lányt, aki kissé ráborulva sírdogált tovább. Agnes ösztönösen dorombolni kezdett a kislány alatt, amiért Molly meleg pillantását is magán érezhette. A felnőttek beszélgettek, a kis Ginny néha sírva közbeszólt mikor Dumbledore arra az elhatározásra jutott, hogy meg kell látogatnia a gyengélkedőt. Agnes is felpattant és morgott egyet. McGalagony csak megrázta a fejét és válaszolt neki. — Agnes! Maga még marad! — Öt pár tágra nyíl szemmel nézett szembe a lány, amikor visszaváltozott. Kissé megbicsaklott a lába és fájdalmasan kapott a bal vállához. Ginny-t magához húzva indultak meg a gyengélkedő felé, ahol a javasasszony a dermedt diákoknak most adagolta a mandragórákat. Az út alatt mindkét lányt alaposan kikérdezte a Weasley házaspár. Persze mielőtt elhagyták volna az házvezető irodáját, Dumbledore intézett Agnes felé pár szót. — Miss Granger! Megkapja az Önzetlenül az Iskoláért különdíjat és 100 ponttal gazdagíthatja a Griffednél.
A gyengélkedőben egy felébredt Hermione-val állt szemben, akit szinte összeroppantott a karjaival a nővére. Agnes szinte elsírta magát, ahogy a kishúgát tartotta épen és egészségesen. Hamar elindultak a lakomára, ami hajnalig tartott és pár diákon kívül mindenkin pizsama volt. Fél négykor Hagrid is befutott, akit szinte a fél Griffendéles asztal átölelgetett. Agnes nagy örömére a háza elnyerte a házkupát. A Granger testvérek bánatára azonban elmaradtak a vizsgák. Lockhartot kirúgták az állásáról és új tanárt fognak keresni a helyére. Ennek nem csak a diákok, de még a tanárok többsége is örült. A félév hátra lévő részében minden visszaállt a rendes kerékvágásba. Ginny többször is megkereste Agnest és kérte, hogy változzon át újra, de a lánynak mindig el kellett utasítania. Először Hermione-val akart beszélni erről. Hamar eljött az indulás napja. Hermione a Roxfort Expressen Harryvel, Ronnal és a Weasley ikrekkel játszott, míg Angelina, Alicia és Katie is egy külön fülkét foglalt el. A hátsó fülkében ült Oliver, Agnes és Ginny. Ginny csak az út első felét töltötte az idősebb tanulókkal. Oliver hallgatta, ahogy a kis vörös mesél nekik, de közben végig Agnes felé pislantgatott. Mikor Ginny át ment Harry-ék fülkéjébe, a fiú Agnes felé fordult. A lány füle mögé tűrt egy hajtincset, majd a lány vállára simította a kezét, pont ott ahol a Titkok Kamrájában sebet szerzett. — Tudod — kezdte. — Ez a seb eléggé menővé tesz. — Erre a lány csak felnevetett. — Oliver! — mondta a szemét törölgetve, amiből kicsordult egy-egy könnycsepp a nevetés hatására. — Olyan hülye vagy! — Ezzel egy ölelésbe húzta a csapatkapitányt. Ginny dugta be a fejét a kabinba, majd elmosolyodott. — Mindjárt megérkezünk! Agnes! Majd oda jössz anyukámhoz? Beszélni akar veled! — Azzal, ahogy jött, el is tűnt. Oliver segített lecuccolni neki a vonatról, majd együtt léptek át a muglik világába vezető falon.
