4. évad, 2. fejezet [Harry Potter és a tűz serlege]
"Mindenünk megvolt, de most a függönyünk hív Szóval tarts ki az éljenzésig És integess a tömegnek és hajolj meg utoljára"
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mikor Ginny másnap reggel próbálta felébreszteni az idősebbik Grangert, természetesen sikertelenül, a Weasley ikrek akcióba lendültek. A még mindig kicsit álmos vöröshajú testvérpár egy pohár vizet lebegtetett az alvó lány felé. Egy pálcapöcköléssel később, Agnes az ikreket szidva caplatott el a fürdőig csuromvizesen. Pár perc múlva Ginny-vel és Hermione-val lesétáltak a többiekhez. — Miért kellett ilyen korán felkelnünk? — nyafogta Ginny, miközben Agnes-sel egymás mellé leültek a szabad székekre. A Granger lány helyeslően bólogatott, majd megdözsölte a szemeit. — Mert sétálnunk kell egy kicsit — felelte Mr. Weasley. Agnes elmerülve a reggelizésbe nem figyelt oda igazán a beszélgetés további részére, egészen addig amíg Mrs. Weasley váratlanul fel nem csattant. — George! — A konyhában mindenki összerezzent és kissé összébb húzta magát. — Tessék? — nézett fel a megszólított gyanúsan ártatlan képpel. — Mi van a zsebedben? — Semmi! — döntötte el a fiú oldalra a fejét. — Ne hazudj! — A nő egy Invito varázslattal magához reptetett számos apró, élénk színű tárgyat. — Megmondtam, hogy tüntessétek el ezeket! — Mrs. Weasley felmutatta a tárgyi bizonyítékokat, melyek egyértelműen nyelvnyújtó nyalánkságok voltak. — Megmondtam, hogy semmisítsétek meg őket az utolsó darabig! Gyerünk, ürítsétek ki a zsebeiteket! Mindketten! — Egy röpke egyperces feszült csend után az ikrek zsebei kiürültek, a pulton hagyva egy nagy kupac nyalánkságot.
A reggeli után, és miután Molly mindenki lelkére kötötte, hogy vigyázzanak egymásra, a sötétben elindultak. Csípős hideg volt odakint és még a Hold is teljesen kivehető volt az égbolton. Harry-n és Arthur-on kívül mindenki csöndben sétált, egyedül a Hermelindomb megmászásánál adtak ki hangokat, de azok is inkább morgásokra és nyögésekre hasonlítottak. Mikor végre felálltak és a sereghajtó Hermione is felért, Mr. Weasley megszólalt. — Egész jó időt futottunk! Még maradt tíz percünk! Keressük meg azt a zsupszkulcsot! — Mielőtt a csapat szétszéledhetett volna, egy kiáltás hasított bele a levegőbe. — Erre gyertek, Arthur! Gyertek ide, mi már megtaláltuk! — Nem messze tőlük két férfialak körvonalát lehetett felfedezni. — Amos! — Arthur mosolyogva odasietett hozzájuk és az öregebbikkel kezet rázott. — Ő Amos Diggory — mutatta be őt a vörös férfi. — A Varázslény-felügyeleti Főosztályon dolgozik. A fiát, Cedric-et, ha jól sejtem, már ismeritek. — Cedric Diggory-t Agnes jólismerte a kviddicspályáról, ezért most is összehúzott szemekkel méregette, illetve mikor a fiú köszönt, az ikrekkel együtt inkább csak biccentett. A Granger lány inkább Fred-del kezdett el beszélgetni a nyalánkságokról, amiket reggel elkobzott tőlük az édesanyjuk, próbált kimaradni a felnőttek beszélgetéséből. Mikor Harry-re terelődött a szó, az ikrek és Agnes is fülelni kezdett. — A tavalyi meccsetek történetét is hallottuk... Mondtam is Ced-nek: Ezt még az unokáidnak is mesélni fogod... Legyőzted Harry Potter-t! — Harry nem igazán tudott felelni, Fred és George arca pedig elsötétedet. Ginny Agnes kezét megragadva jelezte neki, hogy inkább ne mondjon semmit, de ő is feszülten állt a társaságban. Cedric zavarba jőve válaszolt apjának. — Harry leesett a seprűjéről apa — motyogta. — Hiszen mondtam, hogy baleset történt. — Ő leesett, de te nem estél le! — harsogta büszkeséggel teli hangon Amos, miközben a fia hátára csapott. Ginny mellett Hermione is megragadta Agnes-t és kissé arrébb húzták a mellmutogató Diggory-tól, mielőtt a lány mérgében felrobbanhatott volna. Pár percre rá már mindannyian a zsupszkulcsot fogták. — Három — mormolta Arthur az óráját figyelve. — Kettő. Egy... — Agnes úgy érezte mintha egy kötél segítségével megrántották volna, talpa alól eltűnt a talaj, színfoltok jelentek meg, minden kanyargott előtte. Aztán hirtelen a lány talpa a földnek ütközött és meglepettségében még elesni is elfelejtett. Kissé leporolva a ruháját körülnézve látta, hogy Mr.Weasley-n és a Diggory családon kívül, mindenki ledöntött kuglibábuként hever a földön. — Öt óra hét perc, Hermelindomb — darálta egy hang.
A csapat egy gyors eligazítás után elindult az első mező felé Mr. Roberts-et, a tulajdonost keresve. A sivár lápvidéken valahogy átkeveredve, Agnes nagy megkönnyebbülésére elértek egy kőházhoz, aminek kertjéből sátrak ezreit lehetett felfedezni egy hatalmas mezőn. Mindenki betódult a kunyhó ajtaja elé, ahol a tulaj érdeklődve nézegette a sátrakat. — Jó reggelt! — köszönt barátságosan Mr. Weasley. — Jó reggelt — morogta a mugli. Agnes megpillantva a férfit, egyből levágta a szituációt, hogy ennek az embernek köze nincs a varázslathoz vagy a boldogsághoz. Arthur azonban mindig is kitartó volt. — Mr. Robertshez van szerencsém? — Igen — felelte a férfi. — És maguk kicsodák? — Weasley-ék. Két sátorhelyet foglaltunk le néhány nappal ezelőtt. — Stimmel — bólintott Mr. Roberts, miután szemügyre vette az ajtóra akasztott listát. — Az erdő szélétől nem messze van a helyük. Csak egy éjszakát maradnak? — Igen. — Akkor előre fizetnek, igaz? — Arthur egy pillanatra megállt, majd összemotyogott valamit és arrébb húzta Harry-t, hogy a fiú kisegítse a pénzek kiválogatásában. Miután a tulaj kezébe nyomta az összeget, a férfi kérdezősködni kezdett. Egyik pillanatról a másikra megjelent egy golfnadrágos varázsló, majd habozás nélkül a muglira szegezte a pálcáját. — Exmemoriam! — A tulaj tekintete elhomályosult, arca álmodozó kifejezést öltött. Agnes már a kiejtett varázsige előtt tudta, hogy a varázsló milyen bűbájt fog használni: emléktörlést.
A kemping térképével a kezükbe elindult a csapat a bejárat felé. Belépve szinte elnyelte őket a sűrű köd, Agnes ráérősen baktatott a Weasley-k virító vörös haja után. Néhány sátor tényleg a mugliékéhoz hasonlóan állt, viszont még Agnes szemei is elkerekedtek, amikor egy-egy kastéllyal találta magát szembe. Időközben elértek a mező külső végére. Egy üres terület előtt egy karós táblácska állt ki a földből, „Weezly" felirattal. — A lehető legjobb hely — lelkendezett Mr. Weasley. — A pálya itt van közvetlenül az erdőn túl. Közelebb nem is lehetnénk hozzá! — Arthur szinte egyből neki állt volna a sátrak felállításához, természetesen varázslat nélkül szerette volna elvégezni a munkát, ezért tanácstalanul fordult körbe. Végül Hermione és Agnes sietett a segítségére és magyarázták el neki, hogy melyik rúdnak mi a szerepe és hova való. Mikor az utolsó cövek is a helyére került, hátraléptek és megcsodálták a művüket. Mikor Agnes belépett egy egész lakás tárult a szeme elé. Arthur egyből utasítást adott ki Harry-éknek, akiket vízszerzési akcióra küldte, míg a Ginny és az idősebbik Granger lány, megúszva a munkát, betelepedtek a lányok sátrába. Mikor végre sikerült tüzet csiholni (Hermione-nak köszönhetően) neki álltak a sütögetéshez. Ekkor futott be Percy, Bill és Charlie. Charlie és Agnes szinte egyből beszélgetésbe elegyedtek, néha egy-egy falatot félrenyeltek a nagy hadarásaik közepette. A csevejt Ludo Bumfolt zavarta meg és szinte egyből fogadásra unszolta Arthurt. A vöröshajú férfi tartózkodva bár egy galleont tett rá, hogy Írország győz. Az ikrek is beszálltak a fogadásba. A lányok a szemüket forgatva vonták ki magukat a beszélgetésből és próbáltak visszaiszkolni a sátrukba a készülőben lévő vitától, amit természetesen Percy generált. Volna. De a semmiből megjelent a felettese és egy kisangyallá vált. Mielőtt beléphetett volna a sátorba, Agnes a nevét hallotta így visszafordult és Olivert pillantotta meg. Rámosolyogva szinte egyből elindult, viszont előtte visszanézett a két fiatalabb lányra. Hermione mosolyogva intett neki, míg Ginny arcán egy mindent tudó sejtelmes vigyor terült el. Agnes megforgatta a szemeit mire a sátorban álló két lány felnevetett. Oliverhez kocogva egy gyors puszit nyomott a fiú szájára, majd összekulcsolta a kezüket és behúzta a fiút az árusok közé.
Mire Agnes visszaért (Oliver nem igazán akart elbúcsúzni tőle) már az egész társaság valamilyen zöld darabot viselt. Bill, Charlie és Ginny ruháján zöld kokárda díszelgett, Arthur egy ír zászlót lengetett, Ron-on egy táncoló lóherés süveg volt, Hermione nyakára pedig egy zöld kockás sál volt tekerve. A Weasley ikrek szuvenír nélkül maradtak, mivel minden pénzüket elverték, azonban Agnes megszánva őket egy gyors varázslattal zöldre színezte az arcukat. Fred és George vigyorogva lepacsiztak a Granger lánnyal, aki közben egy zöld pulcsit húzott át a fején. Mintegy végszóra megszólalt a gongszó és felvillantak a stadionhoz vezető utat jelző zöld és piros lámpasorok. Mindenkin egy csapásra gyerekes lelkesedéssel lett úrrá. — Itt az idő!
~~~
Kicsit megkésve de itt az új rész! Sajna a sok tanulás mellett nem, hogy írni nem tudok annyit, mostanában az olvasást is halasztanom kell állandóan! Mindig keresztbe tesz ez a fránya iskola :D [1215]
