4. évad, 1. fejezet [Harry Potter és a tűz serlege]
" Mindenem odaadtam és ezt mind tudják"
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mikor Oliver a szünet harmadik napján berobbant a lány házába egy papírt szorongatva hajnali hatkor, Agnes édesanyja lassan megcsóválta a fejét, majd intett a fiúnak, hogy menjen fel a lányhoz. A fiú már óvatosabban nyitott be az alvó lány szobájába. Lerakta a papírját a lány asztalára, majd a lány székébe ült. Az megpördült a tengelye körül, majd miközben Oliver hátra dőlt, nagyot csattanva elterült a Granger lány szőnyegén. A hatalmas mosolyt így sem tudta letörölni azonban az arcáról. Agnes ráérősen nyitotta ki a szemét, kissé morcosan pillantgatott a korai látogatóra. Mikor a barátja vigyorgó arca beúszott a látómezőjébe, kissé megnyugodva fordult át a hasára és temette az arcát a párnába. — Oliver... — Tudom-tudom korán van! — szabadkozott egyből a fiú. Pontosan tudta, hogy a barátnőjének mekkora az alvásigénye. — De, olyan hírt kell... — itt kissé felnevetett — ... most visszaalszol? — A lány csak belemorgott a vánkosába, majd ebből a pozícióból kinyújtotta a kezét, megragadta a fiú pólóját és maga mellé rántotta az ágyra. Wood halkan felnevetett, majd Agnes köré fonta a kezét. — A Porpicy SC tartalékcsapata két évre kötött velem szerződést. — Agnes először megmerevedett, majd megfordítva magukat ráült a fiú csípőjére és rávigyorgott. — Micsoda? — Két évre kötött velem szerződést a Porpicy SC tartalékcsapata! — ült fel a Oliver és ölelte magához szorosan Agnest. Kissé elhajolva egymástól, a Granger lány a két keze közé fogta a fiú arcát és ráérősen megcsókolta. Ekkor robogott el Hermione a nővére szobája előtt. A lábdobogás egy pillanatra megállt, majd pár másodperc után a kisebbik Granger a testvére szobája előtt megállt. — Szia Oliver! — köszönt oda neki a csilingelő hangján, majd végig száguldott a folyosón, majd le a lépcsőn, egyenesen a földszintig. Oliver belemosolygott a csókba, mire Agnes még közelebb húzta magához. — Hoztam neked valamit — szakította meg a romantikus pillanatokat Wood, mikor már harmadszorra húzta vissza magához a barátnője. A fiú kimászott az ágyból és az íróasztal mellé ledobott hátizsákban kezdett el turkálni. Egy kviddics mezt húzott ki, ami tengerészkék színben pompázott egy aranysáslevéllel a közepén és Oliver vezeték neve díszelgett a hátulján. — A szerződés aláírásakor kaptam. Azt mondták, hogy a meccseken másban fogunk játszani, ezt tartsam meg emlékbe. Gondoltam neked adom — nyújtotta át a mezt a lánynak. Agnes szemei elkerekedtek, majd a fiúra ugrott, aki neki dőlt az asztalnak, majd a kezeit a lány köré vezette. — Köszönöm, köszönöm, köszönöm — ölelte szorosan Agnes Olivert.
A fiú a nap további részét is a lánnyal töltötte. Agnes nagy szomorúságára, Oliver bosszankodva vallotta be, hogy a szülei vele szeretnének menni a Kviddics Világkupára. Egyik fiatalnak sem tetszett az ötlet, mióta felröppent a hír, hogy itt rendezik a Kupát, mindketten egymás társaságában akarták tölteni az eseményt. Természetesen a fiatalabbik Granger lány elő állt egy alternatívával, így Agnes a Weasley családhoz csapódva töltheti el majd a kviddics világversenyt.
Mikor Agnes megszerezte a jogosítványt a nyár elején, álmában sem merte volna gondolni, hogy az Odúba neki kocsival kell egyszer is eljutnia. Mr.Weasley ragaszkodott hozzá, hogy a Granger család kopott bordó autója megforduljon a házuk környékén, így Hermione és a saját táskáival megtömött automobillal, Agnes a vörösök tanyájáig vezetett. Az egész família az ajtóban várta őket, Agnesnek ideje sem volt kivenni a csomagjaikat, Molly pár pálcaintéssel belebegtette őket a lakásba. Charlie, a régen látott griffendéles, nevetve ölelte magához régi barátját, mire Agnes nevetve kócolta össze a vörös haját. Bill is szívélyesen fogadta a lányt, párszor már találkoztak, így egy megnyerő mosolyt váltottak egymással miután Charlie elengedte a lányt. Ezután Agnest balról és jobbról közrezáró Weasley ikrek rohamozták meg és csak az anyjuk utasítására engedték el a Granger lányt, aki levegő után kapkodva lökdöste el magától a két fiút. Ron is átkarolta a lányt, majd a barátjával kezdett el beszélgetni. A kis Ginny, aki már nem is volt olyan kicsi, nevetve ölelte át Hermione-t és Agnest is. Percy az ablakon kilesve intett egyet az újonnan érkezőknek, majd eltűnt a függöny mögött. Molly a lányok épségéről, míg Arthur a kocsi szépségéről beszélt párhuzamosan, mire Agnes szemöldök ráncolva adta át a slusszkulcsot a férfinak. — Mr.Weasley, kérem, legyen szíves parkoljon le a masinával, valami kevésbé feltűnő helyre! — A férfi vigyorogva nézett a morcos feleségére, aki közben beterelte a fiatalokat a házba. Harry pár nappal utánuk érkezett, nem kis perpatvart keltve maga körül. Agnes nem ment le köszönteni a fiút, pár levelet váltottak már a nyár alatt, Harry kissé tartózkodó írásai után, a lány nem akart jópofizni vele. Bántotta a fiú viselkedése és fogalma sem volt róla, hogy miért reagál így a koromfekete hajú. Agnes inkább a saját készítésű kviddics taktika gyűjteményét bogarászta és próbálta lerajzolgatni az Oliver által elmesélt figurákat, amiket a fiú csapata játszott. Hét óra előtt pár perccel Charlie feje bukkant fel az ajtóban, mire Agnes fáradtan állt fel és ropogva nyújtózkodott egyet. — Minden rendben Kapitány? — döntötte oldalra a fejét a fiú. — Persze Charlie! Kicsit elfáradtam ebben a nyüzsgésben! — Akkor jó! Gyere, mindjárt eszünk! — A kertben két asztal, szépen megterítve, roskadásig pakolva finomabbnál finomabb ételekkel várta őket. A vacsora alatt Agnes az ikrekkel és Charlie-val folytatott eszmecserét a közelgő sporteseményről. — Biztosan Írország győz — jelentette ki Charlie, miközben egy jókora falattal küszködött. — Láthattátok, mit csinált Peruval az elődöntőben! — A bolgár csapatnak viszont ott van Viktor Krum — jegyezte meg Fred. — Bulgáriának egy jó játékosa van, Írországnak hét — kortyolt egy nagyot az innivalójába Agnes. — Sajnálom, hogy Anglia kiesett. — Elég cikis volt, amit produkáltak — sóhajtott túljátszva a szerepét George. — Miért, mi történt? — kapta fel a fejét, az eddig csöndbe majszoló Harry. Agnes fejcsóválva válaszolt neki. — Háromszázkilencven-tízre kikaptak Erdélytől. — Még nézni is szörnyű volt — folytatta csüggedten Charlie. — Waleset Uganda, Skóciát pedig Luxemburg ütötte ki. A beszélgetés azonban nem állt meg itt. Mindenki elterpeszkedett a székén beszélgetett a mellette ülővel és csak akkor lettek figyelmesek, hogy milyen gyorsan telik az idő, amikor a felnőttek gyertyákat varázsoltak az asztalra és megjelentek az első éjjeli lepkék is. Mikor Mrs. Weasley takaródott fújt, Agnes Hermione és Ginny társaságába elindult lefeküdni. Egy aprócska levél várta az ágyán, amit a már kalitkában alvó baglya hozott. Oliver cifra kézírásával meggyűjt a tanárok baja, azonban Agnes pikk pakk kivette a krikszkrakszból a fiú szavait.
Alig várom, hogy újra láthassalak! Remélem találkozunk a Kviddics Világkupán! Anyu üzeni, hogy puszil és sajnálja, hogy magáénak akar. Reméli azért eljössz hozzánk a szünet alatt, amíg nem indulnak be annyira az edzéseink. Apu haragszik rám, amiért neked adtam a mezt, de a nagyi szerint roppant lovagias megmozdulás volt. Bízom benne, hogy nálad jobb kezekbe lesz, mint itthon. Hamarosan találkozunk! Szeretettel, OW
Ginny gyanakvóan méregette a szemét forgató Granger lányt, aki csak oda nyújtotta neki a levelet. Miután a vörös is elolvasta a pergament, nevetve megrázta a fejét. — Micsoda romantikus fiú lesz a közeledben Wood. — Ne is mond. Lassan rá kell szólnom, hogy ne küldjön ilyen nyálas leveleket. Nem tudom már oda rakni a többi rajongói levél közé! — Mindkét leányzó vihogva borult az ágyra. Ez hiányzott igazán Agnesnek: az önfeledt nevetés.
~~~
ELKEZDTÜK AZ ÚJ ÉVADOT! Elképesztően izgulok, mert az egyik kedvencem volt a Tűz serlege! Egyenlőre összeszorul a szívem, hogy nem írhatok olyan gyakran romantikus jelenetet, mert Oliver már nincs az iskolában folyamatosan! Természetesen McGalagony professzor majd kitalál valamit ;) Remélem elnyerte a tetszéseteket a rész! Hamarosan jön a következő is, ígérem! [1231]
