3. évad, 3. fejezet [Harry Potter és az azkabani fogoly]
"Felrobbant egy gyanútlan tömeget"
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Másnap reggel a négy lány együtt indult le reggelizni. Ők voltak az első griffendélesek, akik leültek a hosszú asztalokhoz és neki fogtak reggelizni. Később futottak be Georgék, akik mögött McGalagony érkezett az asztalhoz. Kiosztotta az órarendjeiket, majd Agnesnek a testvére és az évfolyamtársaiét nyomta a kezébe, azzal az utasítással, hogy adja nekik oda őket. Mikor Harryék oda értek az asztalhoz mind a három harmadikas kissé feszülten ült le. Agnes kérdőn nézett Hermione-ra, aki lesújtó pillantásokat küldött a mardekárosok asztala felé. George rá is kérdezett a Potter fiúnál, hogy mi a baja. A Weasley ikrek egyből bele kezdtek a mesélésbe, amikor szóba került az Azkaban és a dementorok. Ekkor lépett be Oliver a terembe, aki egyből arrébb lökte az Agnes mellett üldögélő Cormac McLaggent. McLaggen az évfolyamába járt és többször is dolgozott vele együtt az órákon a lány. A fiúnak elkerekedett a szeme, ahogy a kviddics csapatkapitány elfoglalta a helyét. Oliver rá vigyorgott, de leolvadt az arcáról a mosoly, amikor az alatta járó fiú felé fordult és ingerülten oda szólt neki. - Nem látsz a szemedtől Wood?! - A fiú szinte egyből felpattant és kisietett a teremből. Agnes a fejét csóválva böngészte tovább az órarendjét, amikor Oliver lélegzeteit érezte meg a nyaka környékén. - Mit csinálsz? - kérdezte meg a lány suttogva. - Pihenek - válaszolt teljesen természetesen a fiú. A Granger lányt kirázta a hideg, ahogy a fiú lehelete a bőrét cirógatta. - Csikiz - válaszolt Agnes még mindig suttogva. A csapatkapitány erre belenevetett a lány nyakhajlatába és elhúzódott tőle. Felkapott egy pirítóst az asztalra helyezett tálkából, majd otthagyva az összezavarodott lányt, elindult az első órájára. Agnessel szemben ült Katie aki csak elvigyorodott mikor találkozott a barátnője tekintetével. Agnes pupillái még mindig kissé kitágulva pásztázták körbe a baráti társaságukat. - Hol vannak Mione-ék? - kérdezte meg Fredet. - Elindultak az első órájukra, mert az Északi Toronyba lesz jóslástanuk.
Agnes és Katie is elindult az alagsorba, hogy végig üljék a tanév első bájitaltanát. Piton gonoszabban meredt maga elé mint tavaly és ez a griffendéleseket még jobban elszomorította. Az óra végére összeszedtek maguknak egy 15 oldalas esszét, ami a bájital főzéshez szükséges használati tárgyakról kell hogy szóljon. A mugliismeret viszonylag kellemesebben telt mint az első órájuk. Agnes és a tanár beszélgetett a televízió és a mikró használatóról, a többi diák leginkább csendben hallgatta őket. A további órák között elrohantak ebédelni, majd döbbenten tapasztalták, hogy egy ilyen korai órába véget ért nekik a tanítás. Mikor Katie felajánlotta, hogy menjenek le a könyvtárba Agnes csak megrázta a fejét. Kissé fáradt volt és meg akarta keresni Cormac-ot és bocsánatot kérni tőle. Épp mikor szétváltak a barátnőjével akkor botlott bele a fiúba, aki kissé hátratántorgott az ütközéstől. - Bocsánat! - motyogta zavartan Agnes. - Semmi baj - rántott egyet a táskáján a fiú. - Úgy értem a reggeli miatt is. Nem tudom mi ütött Oliverbe - tárta szét a karját a Granger lány. A fiú csak megrántotta a vállát, majd a Griffendél ház klubhelyisége felé vezető folyósó felé biccentett, mire Agnes elmosolyodott és egymás mellett elindultak. Az egész utat végig beszélgették, mikor elértek a portré ajtót. A fiú mászott be először, majd a kezét kinyújtotta Agnesnek, aki elfogadva a segítséget bemászott a vörös színbe pompázó helyiségbe. McLaggen lemerevedett, amikor a sarokba megmozdult valami. Vagyis inkább valaki. Lesütötte a szemét, egy gyors sziát oda vetett Agnesnek, majd felfutott a fiúk szobájához vezető lépcsőn. Agnes ekkor látta meg a sarokban író Olivert, akihez egyből oda is sietett. Gyorsan lehuppant vele szembe, majd körbe futtatta a tekintetét az asztalon. 4 különböző tárgynak a tankönyvei és füzetei hevertek a fiú előtt és egy füzetbe jegyzetelt belőlük. A fiú nem törődött túlságosan a lánnyal, folyamatosan körmölt és lapozott. Mikor egy bő félóra is eltelt, a fiú ingerülten többször is áthúzott egy mondatot, majdnem kiszakítva a papírt. Agnes itt lépett közbe és vette ki a pennát a kezéből. Csendben becsukta a füzetet, a könyveket majd félre tolta az asztalon. Mikor a fiúra pillantott, a kapitány épp a kezébe forgatta az Agnestől kapott karácsonyi ajándékát. A kisasztalon átnyúlva Agnes felemelte a fiú állát majd a szemébe nézve lassan félmosolyra húzta a száját. - Ez még csak az első nap Oliver. Nem kéne már most ennyire stresszelned. - A fiú a sarokban elhelyezkedő kétszemélyes kanapé szerűségre ült, magával húzva a lányt. Agnes törökülésbe ült a puha anyagú ülőgarnitúrán. - Tudom - felelte kurtán a fiú. A lány kérdőn nézett rá, de végül is nem kérdezett semmit, a szótlanság által beállt csend miatt. Kicsivel később azonban az oldalát furdaló kérdés akaratlanul is kicsúszott a száján. - Miért menekült el előled McLaggen? Mármint mielőtt beléptünk a klubhelyiségbe semmi problémája nem volt, tök jól elbeszélgettünk. - Elbeszélgettem vele erről-arról - válaszolt kissé flegmán Wood. - Elbeszélgettél vele? Oliver ugye nem fenyegetted meg? - A fiú szikrázó tekintettel emelte fel a fejét. - És ha igen? Csak azt mondtam, hogy maradjon távol tőled! - Agnes hitetlenkedve felnevetett, majd felpattant a kanapéról. - Nem tilthatod meg az embereknek, hogy maradjanak távol más emberektől. Oliver, szinte minden órám vele együtt van. Sőt, számmisztikán mellettem ül. - Most már nem ül melletted - válaszolta egyszerűen a fiú, miközben keresztbe fonta a karját. - Wood! Mi a fene ütött beléd? Mi bajod van Cormac-kal? - Most már úgy is mindegy nem? Nem nagyon hallgatott rám, amikor azt mondtam, hogy megbántja, ha a köze... - Oliver Woodot nehéz elhallgattatni, főleg ha kissé ideges vagy mérges. Most ideges és mérges is volt egyszerre barátja viselkedése miatt, azonban amikor Agnes megragadta a tallérjánál fogva és a falnak taszította, a fiúba fagyott a szó. Agnes szemei hasonló színben pompáztak, mint amikor az animágus formájában volt. A fiú arcához közel hajolva, suttogta neki a figyelmeztető szavait. - Ő is a barátom, Wood. Mint te. De ha így viselkedsz, nem sokáig fogsz tartozni ebbe a körbe - azzal kissé meglökve, elindult kifelé. Ekkor pillantotta meg a klubhelyiség közepén lecövekelt Katie-t és Ginny-t. Mindkét lány arcán látszott a döbbenet. Ginny arcán Agnes szomorúságot vélt felfedezni, amit egyenesen a fiúnak címzett. Mikor Agnes elérte a portrét visszapillantott. Oliver lehajtott fejjel állt ott ahol a lány hagyta. Katie a mellette lévő kanapén ült. Ginny pedig Oliver előtt állt és beszélt hozzá, amiből Agnes csak ennyit tudott elcsípni: - Merlinre Wood, te is tudod, hogy nagyon hülye vagy?
