3. évad, 11. fejezet [Harry Potter és az azkabani fogoly]
"emeljünk szót azokért, akik itt vannak"
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Agnes a meccs után egy héttel még mindig mámorban úszott. Tanárai és diáktársai sorban mentek oda neki gratulálni a Holyhead Harpies ajánlata és a győzelmük miatt. Oliver büszkén karolta át a vállát és mosolygott le a lányra, minden egyes dicséret után. Június közepével azonban nem csak a kánikula, hanem a vizsga időszak is beköszöntött. A Granger lányok mohón lapozgatták a könyvtár könyveit, miközben barátaik mellettük tanulgatni próbáltak. Fred-et és George-ot is magoláson lehetett kapni, akik a Rendes Bűbájos Fokozat vizsgákra készültek. Wood is erősen az év végi megmérettetésre hangolódott rá, Agnes gyakran találta magát a fiú ölében, aki ahelyett, hogy vele foglalkozott volna (Agnes nagy szomorúságára) a tankönyveit bújta. Természetesen a fiúnak fontos volt az utolsó év vizsgája a Rémisztően Agyfacsaró Varázstani Szigorlat, azaz a RAVASZ.
A vizsgahét kezdetével szokatlan csend borult a kastélyra. Hétfőn reggel Agnes évfolyama a bájitaltan terem előtt sírógörccsel küszködve várakozott. Ez nem nagyon változott akkor sem, mikor a vizsga végeztével kitódultak a teremből. A Granger lány is kissé fehéren távozott a tanteremből és bár ő volt az egyetlen, akinek az üstje fölött Piton egy elégedett hümmögést hallatott, senki nem volt biztos abba, hogy egy elégedett vagy egy lenéző hörgés volt. Agnes gyorsan tovább sietett átváltozástanra, ahol McGalagony professzor egy egyszerű feladatot adott ki: egy sündisznót kellett egy tűpárnává változtatni. Természetesen ez a szolid feladat is problémát okozott. Katie Bell például rosszul létre hivatkozva kirohant a teremből, mikor a sünjéből egy biztostű lett. Ebéd előtt még elrohantak Flitwick-hez, akinél mindenki kicsit megkönnyebbülhetett. Sorra jöttek ki egy enyhébb mosollyal az arcukon a negyedikesek. Agnes is megkönnyebbülten fújta ki a levegőt. Másnap a sötét varázslatok vizsgán is mindenkinek egy nagy kő gördült le a szívéről. Lupin professzor olyan könnyű kérésekkel dobálózott, hogy néha ő maga is megilletődött. Még aznap levizsgáztak gyógynövénytanból és a legendás lények gondozása vizsgát is megejtették. Az utolsó napon még könnyebb vizsga várt a lányra, amit a kisujjából kirázott, mágiatörténelem és csillagászat. Itt az évfolyamtársai is nyugodtabban érkeztek, mindenki viccelődött és poénkodott a terem előtt. A nap legszomorúbb híre az volt, mikor Hermione bejelentette, hogy Csikócsőrt elítélik. — Sajnálom — simította ki a húga szeméből az egyik elkalandozott hajszálat. — Tudom, hogy Harry-ékkel mennyire szerettétek Csikócsőrt. Majd holnap lemegyek Hagridhoz. Ha gondoljátok elkísérhettek. — Mikor Hermione nem válaszolt neki és kerülte a szemkontaktust, Agnes rosszat sejtett.
Sötétedés után, Agnes a griffendél torony egyik ablakán kilesve aztán megpillantotta, ahogy fúria fűzből előmászik a testvére és a bandája. Elkerekedett szemmel nézte, ahogy egy ismeretlen férfi, Lupin professzor és a bájitaltan professzoruk is feltűnt a gyerekek mellett. Egyből lesietett a klubhelyiségéből, egyenesen ki a fához. Kiérve látta, ahogy a sötétvarázslatuk kivédése tanár végtagjai vadul remegni kezdenek. Hörgések hangzottak és már csak az látszódott ahogy a férfi vérfarkassá alakult. Ekkor Agnes átváltozott a hópárduc alakjába és odarohant Ron-hoz, aki a legközelebb volt az ajtóhoz. A sérült lábát megpillantva, Agnes veszélyesen rámorgott a harcoló vérfarkasra és fekete kutyára. Nem tudta mi történik, de tudta, hogy meg kell védenie a hugáékat. A morgására a vérfarkas ellökte magától a fekete bozontos kutyát, majd elügetett az erdő felé. A fekete kutya vértől csatakosan felpattant a fűből és szempillantás alatt ő is eltűnt a sötétben. Harry és Hermione kissé feszülten nézték a sötétben szinte világító fehér hópárducot, aki óvatosan odalépkedett Ron felé. A vöröshajú fiú kérlelve próbált arrébb csúszni, de Agnes nem hagyta. Óvatosan a fiú alá bújt és a hátára ültette. Lassan elindult a kastély felé, de mielőtt elérte volna a falat, visszanézett a két lecövekelt fiatalra. Egy morgással jelezte nekik, hogy menjenek, mire a huga és a barátja futásnak eredtek. Ron-t az előcsarnokba hagyva nagy ugrásokkal a házvezetőjük szobájához rohant. Az ajtót kaparászva próbálta magára felhívni tanára figyelmét, több kevesebb sikerrel. Mikor McGalagony megjelent és megpillantotta a nagymacskát, sietve felkapta az eddig nyakában lógó szemüveget és követte Agnest. Ron-hoz érve felsikkantott a nő, mire Agnes visszaváltozott. — McGalagony professzor. Az a helyzet, hogy nem tudom mi történt pontosan, bármennyire is szeretném magának elmesélni.
Másnap Hermione a nővére szobájának az ajtaján kopogott. — Igen? Szabad! — kiáltott Agnes, miközben a haját fésülte ki, ugyanis Oliver-rel le akartak menni a Roxmortsba, hogy megünnepeljék a tanév végét. — Áh Hermione! Minden rendben? — állt meg a fésű kezében, mikor meglátta a húga arckifejezését. — Miért nem mondtad el, hogy animágus vagy? Annyi mindent megmagyaráz, de most már mindegy! — Hermione — vette a lány arcát a kezei közé. — Nem akartam, hogy ilyenekkel kelljen törődnöd. A nyári szünet alatt akartam volna elmesélni, hogy-hogyan is történt minden. Akkor nem zavart volna be az iskolai dolgaidba, a tanulásba. Sajnálom, rendben? — Hermione csak bólintott és belefúrta a fejét Agnes nyakhajlatába. — Otthon minden megbeszélünk? — Otthon mindent megbeszélünk!
Harry, Ron, Hermione, Agnes, Dumbledore és McGalagony professzor kivételével senki sem tudta pontosan mi történt. Az igazgató külön behívatta az idősebbik Granger lányt, hogy elmesélje Minerva tásaságában, hogy mi történt az ominózus estén. Agnes meg-megingatta a fejét, de hitt a két varázslónak. A tanév utolsó napján aztán kiderültek a vizsga eredmények. Agnes mindenkit lesöpört a kitűnő eredményeivel, így újra évfolyamelső lett. A baráti társaságukból mindenkinek sikerültek a vizsgák, a Weasley ikrek nem győztek csodálkozni az összekapart eredményeiken, amik egész tűrhetőek voltak. A Griffendél idén is elnyerte a házkupát, főként a kviddicscsapatnak köszönhetően. Az évzáró vacsorán minden pirosban és aranyban tündöklött. A Roxfort Expressz másnap délelőtt indult. Csodálatos módon Agnes és Oliver találtak egy üres kupét, ahova egyből besiettek és lehuppantak az ülésre. — Agnes... — Igen? — nézett el az ablaktól a lány. — A világkupára mindenképp ki kell mennünk! — Agnes csak összeráncolta a szemöldökét, miközben a fiú arcát vizslatta. — Oliver ezt már megbeszéltük. Sőt, még a szüleim is elengedtek, mikor nem hagytál békén, hogy egy levélben kérdezzem meg tőlük... — A fiú kissé elpirulva megvakarta a tarkóját. — Arra gondoltam utána nálunk maradhatnál. Persze csak ha szeretnéd. — Agnes csak mosolyogva megingatta a fejét a fiú félénkségén. Megragadta Oliver pólóját és közelebb húzta magához. Az ajkaira suttogva válaszolt neki. — Szívest, örömest!
~~~
Meghoztam az új részt, ezzel ki is végeztük a harmadik kötetet! A következő rész biztosan később fog érkezni, mert egyenlőre a következő kötet nincs a birtokomba! Remélem ez az éved is elnyerte a tetszéseteket! [990]
