Another Granger ϟ

Hópárduc

1.évad, 7. fejezet
[Harry Potter és a bölcsek köve]

"Egy napon énekelve kelsz majd fel
És kibontod a szárnyaid és az égbe repülsz
De addig a napig semmi sem bánthat."

Agnes végre átváltozott. Lepillantott a tappancsaira, amik hófehéren csillogtak és egy-egy fekete folt tarkította azokat. Oliver felé fordult, aki szinte megbabonázva nézte a lányt.
- Egy hópárduc... - makogta összevissza, de aztán elkapta a lány pillantását. A zöld szem, a lelke mélyéig hatolt és fogva tartotta. McGalagony professzor csak mosolyogva nézte a lányt, és az animágus alakját csodálta. Valami egyszerű madárra, esetleg valami kisebb termetű emlősre számított, a lány tulajdonságai miatt. Ehelyett egy hatalmas, gyönyörű hópárducot látott és talán egy kicsit féltékeny is volt rá, hiszen ő csak egy házi macska alakját tudta felvenni. Ekkor robogott be az ajtón Dumbledore is, aki elismerősen, csillogó szemmel nézett a három bent tartózkodóra.
- Minerva! Harry Potter és a két barátja a kő után mentek. Most tértek vissza. Kérem, én most visszamegyek a Potter fiúhoz, de ön figyeljen addig a többi nebulóra. - Azzal sarkon fordult és elhagyta a helyiséget. Agnes pillanatokon belül visszatért emberi alakjába és a házvezetőjéhez fordult.
- Hermione. Hermione is vele volt? - kérdezte, remélve, hogy a válasz egy nem lesz.
- Igen Agnes. De semmi baja nem esett a kishúgának, garantálom. Nagyon eszes kislány, mindig önre emlékeztet. Később találkozhat is önnel. Addig elbeszélgetek velük. - Magára hagyva a két fiatalt ő is eltűnt a színről. A lány a fiút kereste a tekintetével, meg is találta az egyik asztalnál ülve, kissé ködös tekintettel. Agnes vele szemben ült le, majd az asztalon lévő mintázatnak szentelte a figyelmét. Oliver érces hangja hasított a levegőbe, de szinte csak a légy zümmögésével ért fel.
- Mióta tudod?
- Már egy ideje. De azt az instrukciót kaptam, hogy tartsam titokba. Nem szabadot volna itt lenned.- emelte fel a fejét és hangját is lány.
- Elmondtad volna nekem? - hagyta figyelmen kívül Agnes megremegő hangját.
- Nem érted, hogy ennek titokban kellett volna maradnia, de te erre most tud... - nem tudta azonban befejezni a mondandóját, mert a csapatkapitány közbe vágott.
- Nem bízol bennem? Azt hiszed, elmondanám bárkinek a titkod? Azt sem mondtam el senkinek, hogy azért ájultál el múltkor, mert megláttad a kidolgozott hátam! - Erre a lány felnevetett. Újra és újra sikerült feloldódnia a fiú mellett. Percekkel később azonban csönd telepedett közéjük, amit megint a fiú tört meg.
- Gyönyörű voltál hópárducként is. De gyere, menjünk. Keressük meg a kicsi Grangert! - Azzal felrántva a lányt a padtól, elindult kifelé, egyenesen a griffendél torony felé. A lány pedig a kimondott „is" szócskával volt elfoglalva.

Három nap telt el mire Harry felébredt a gyengélkedőn. Ron, Hermione és Agnes csak öt percet kapott, miután a fekete hajú felébredt. A fiú mindenről beszámolt a kisebbeknek, amíg az idősebbik lány a javasasszonnyal beszélgetett, Harry illetve az ő hogylétéről. Pontosan tizenötperc múlva, Madam Pomfrey az órájára pillantott, majd kiterelte a látogatókat, hiszen a gyengélkedőn fekvőknek szüksége volt a csendre és a pihenésre. Persze az asszony sem ellenezte, ha egy kis nyugta lehetetett. Másnap épp a lakomán ült Oliverrel, az ikrekkel és a lányokkal Agnes, amikor a kis Potter gyerek belépett a terembe. Mindenki őt nézte, egy kicsit meg is sajnálta a lány. Közben maga is bánkódott, hiszen újra a Mardekár színeiben pompázott a terem. Az igazgató felállt és elkezdett beszélni. Elmondta a szokásos búcsú beszédét, majd a házkupáról kezdett el mesélni.
- Nos, a pontverseny állása a következő: negyedik helyen a Griffendél áll 312 ponttal; harmadik a Hugrabug 352 ponttal; a Hollóhátnak 426, a Mardekárnak pedig 472 pontja van. - Erre persze a zöldbe öltözött mardekárosok asztala üdvrivalgásba tört ki. Ekkor azonban Dumbledore folytatta.
- Hát igen, gratulálhatunk a Mardekárnak a szép teljesítményéhez. Mindazonáltal nem hagyhatjuk figyelmen kívül a közelmúltban lezajlott eseményket. - Erre a teremben csönd lett. Agnes pontosan tudta, hogy mi fog következni. Be is bizonyosodott az, amire gondolt, ugyan is az igazgató elkezdett kiegészítő pontokat adni.
- Először Ronald Weasley urat említeném, aki az utóbbi évek legszebb sakkjátszmájával ajándékozta meg az iskolát. Teljesítményéért 50 pont jár a Griffendélnek. A második Hermione Granger kisasszony, aki tűzzel szemben is hideg fejjel tudott gondolkodni. Jóvoltából 50 pont illeti a Griffendélt. A harmadik pedig Harry Potter úr. Az ő lélekjelenléte és bátorsága 60 pontot ér a Griffendélnek. - Mindenki üdvrivalgásba kezdett a mardekárosokon kívül. Ekkor azonban az igazgató felemelte a kézét, mire mindenki elcsöndesedett.
- Sok féle bátorság van - szólt mosolyogva Dumbledore. - Nem kevés kurázsi kell hozzá, hogy szembe szálljunk az ellenségeinkkel, de ahhoz sem kell kevesebb, hogy a sarkunkra álljunk a barátainkkal szemben. Ezért tíz ponttal jutalmazom Neville Longbottom urat. - Mindenki gratulált, kiabált és tombolt, hiszen ez azt jelentette, hogy a griffendél nyerte el a kupát. - Ez nem minden - folytatta Dumbledore. - Azt hiszem a világ egyik legnagyobb dolgát állta ki Agnes Granger. Hihetetlenül büszke rá az egész tanári kar és jó magam is. Jutalomként 50 ponttal jutalmazom! Ez azt jelenti, hogy ideje változtatnunk a dekoráción! - mindenki ünnepelte a pontot kapókat. Oliver Wood büszkén ült Agnes mellett, egyszer csak a fülébe súgta:
- Tudod, McGalagonynak is van ám ebben szerepe, előbb láttam, ahogy Dumbledore-ra kacsintott. -Erre Agnes csak vigyorogva megrázta a fejét, majd elkezdődött a vizsgaeredmények kihirdetése. A Granger lányok a saját évfolyamukban évfolyamelsők lettek, míg a többiek is viszonylag jó eredményeket kaptak a baráti körükből. Ezután egycsapásra kiürültek a szekrények és megteltek az utazóládák. Nem is telt el sok idő, már a Roxfort Expresszen utazva robogtak hazafelé. Lassan muglivárosokat pillantottak meg. Át is öltöztek mugliruhába, dzsekibe és kabátba feszítettek, várva a végállomást. Mire mindenki leugrott a vonatról, szinte besötétedett. Hermione Ronnal és Harryvel lépte át a falat, amíg Oliver várt Agnesre a fal előtt. Míg Londonban a kisebbik Granger megtalálta a szüleit, addig Agnes a fiú felé fordult.
- Ne ess ki a formából Wood! Jövőre még a végén én leszek a kapitány.
- Ugyan már Granger. Ha az állatkertbe raknak, a Roxfortig sem jutsz el. - Erre csak a lány a karjába bokszolt. - Tudod, hogy viccelek - mondta majd mosolyogva odahúzta magához a lányt.
- Hiányozni fogsz Oliver! - mormogta a fiú vállába Agnes.
- Te is nekem Agnes. Te is nekem. - mondta majd elengedte a lány és egy utolsó mosolyváltás után elindult a családja felé. Agnes is intett még egyet a Weasley családnak, a kicsi Ginny még oda is szaladt hozzá, hogy megölelhesse, majd oda lépett a szüleihez. Velük együtt lépett ki a vonat állomásról, majd indultak el az embertömegbe, megkezdve ezzel a szünetet.

==========

Szóval mégeygszer nagyon boldog karácsonyt!
[1006]