3. évad, 5. fejezet [Harry Potter és az azkabani fogoly]
"Vadnak születtünk"
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A griffendéleseket visszaterelték a felső évfolyamosok a prefektusok segítségével a nagyterembe. Negyed óra múlva a többi ház tagjai is az asztaluknál ültek és várták a fejleményeket. — Jómagam és a tanáraitok átkutatjuk a kastélyt — jelentette be Dumbledore. — A saját biztonságotok érdekében itt kell töltenetek az éjszakát. — Agnes nem tudott tovább figyelni az igazgatóra, mert a házvezetője fékezett le mellette. — Agnes kérlek, gyere velem. — A többi kíváncsi tekintett elől kivezette McGalagony professzor a lányt maga után, majd mikor becsukta az ajtót szembefordult vele. — Át kell változnod az animágus alakodba és segítened kell a kutatást. Az animágus formádban talán találsz majd valamit, amit mi nem tudunk meglátni. — Professzor asszony? Maga miért nem változik át? — kérdezte a Granger lány, miközben lerakta a táskáját az ajtó mellé. — Kimondta, hogy én nem fogok átváltozni? — mosolyodott el halványan a tanár.
Egy bő negyed óra múlva a tanárok között felosztották a folyosókat. McGalagony professzor változott át először, majd utána Agnes is. Dumbledore egy bólintással jelezte, hogy indulhatnak, mire a professzorasszony nagy lendülettel nekiindult. Agnesnek nem kellett nagyon sietnie, majdnem ötször akkora volt mint a tanárnője. Mikor az egyik folyosóról kiértek, egy árny suhant el előtte, mire Agnes hirtelen megállt. A professzor visszafordult, de mikor meglátta az Agnes előtt álló dementort, egyből visszaváltozott emberi alakba. Ekkor azonban már késő volt. Elkezdte a griffendéles lányból kiszívni a boldogságot, és mire Minerva elkiáltotta a varázslatot, alig maradt életereje a lánynak. Minerva egy jelzést küldött szét az iskolába, így másodpercek alatt termett ott mellettük az igazgató. — Mi történt? — kérdezett rá a kollégájától, miközben letérdelt a kislány mellé Dumbledore. — Egy dementor bent volt a falakon belül. — Ne aggódjon Minerva. Beszélni fogok velük. Kísérje Miss Grangert az orvosi körzetbe, legyen szíves. — Agnes alig bírta nyitva tartani a szemét. Mikor egy puha kéz ért az oldalához, akkor eszmélt csak fel, hogy még mindig az animágus alakjában van. — Jól van Agnes. Most felemellek egy bűbájjal és elviszlek Madam Pomfrey-hez. — Mielőtt azonban a professzor el tudta volna végezni a varázslatot, a Granger lány mordult egyet, majd feltápászkodott. Megrázta magát, majd az orrával megbökte a döbbent arcú Minervát. Mikor McGalagony a kórházi szárny felé indult Agnes újra felmordult, majd tanárját a nagyterem felé navigálta. Ahova lerakta a táskáját lefeküdt, majd felnézett a tanárjára. — Itt maradsz? —kérdezte Minerva. Agnes csak lerakta a fejét a kopott kőre, majd elnyomta az álom.
---
A következő napokban megfázáshoz hasonló tünetekkel küzdött Agnes. A kis Ginny állandó jelleggel rohamozta meg pokrócokkal és meleg teákkal a konyháról. Testvére, Hermione, mellé telepedett le tanulni és olvasni, mikor Agnes a klubhelyiségben található kandallónál üldögélt. Oliver rosszallóan nézte, ahogy a csapata egyik tagja betegen gubbaszt egy puffon. — Így nem játszhatsz! — jelentette ki, mikor Agnessel a házvezetőjük irodájában álltak. — Mr. Wood! — emelte meg a hangját McGalagony professzor. — Jól vagyok — bizonygatta továbbra is Agnes. — Szombatra semmi problémám nem lesz! — Figyeljen Wood! Nem lesz semmi baja Miss Grangernek. Úgy sem a Mardekárral fognak játszani. — Tessék? — rökönyödött meg Agnes. — A fogójuk sérült így haladékot kérnek. A Hugrabuggal játszanak helyette.
Oliver dühöngve érkezett az aznapi edzésre. A többi tagnak is elmondta a hírt, mire mindenki hátrahőkölt a meglepődöttségtől. Angelina kérdőn nézett Woodra. — Agnes játszik? — Igen. De Bell legyen készültségben. — Mindenki tudomásul vette a kapitány közleményeit és indult a dolgára. A mérkőzés napján azonban olyan vihar volt, hogy az egészséges játékosok is kelletlenül szálltak fel a magasban, nem hogy Agnes, akinek úgy zúgott a feje még mindig, mintha folyamatosan pörgött volna a seprűjével. Ő is érkezett utoljára az asztalhoz a nagyterembe. Bőségesen evett, miközben a kapitányba próbált néhány falatot belegyűrni. — Gyerünk Oliver. Egyél már. — Kemény meccsünk lesz — nézett ki az ablakon a csapat feje. — Ne aggódj már, Oiver — mondta Alicia. — Egy kis eső meg sem kottyan nekünk. — A csapat zuhogó esőben ment le az öltözőkhöz és vették át a sporttallárjukat. A szokásos lelkesítő beszédre vártak, de Wood reménytelenül megrázta csak a fejét és kilépett a pályára. Harry és Agnes tekintete találkozott. — Csak okosan Potter. — Mikor Agnes kilépett a pályára, szinte egyből megcsapta a hideg. Kipirult az arca és az erős szél miatt bekönnyesedett a szeme. Mikor felrugaszkodtak, hasonló ábrázattal találta magát szembe, mind csapattársai, mind az ellenfél arcaival. Alig lehetett látni azt esőben, így Agneséknek könnyebb volt pontokat szerezniük. Mikor Wood időt kért a griffendélesek 50 ponttal vezettek. Harry azonban nem látta a cikeszt a szemüvege miatt. Agnes előkapta a pálcáját és Harry szemüvegére célzott. — Leperex! Most már taszítja a vizet. Ideje elkapni a cikeszt és megnyerni ezt a remek mérkőzést. — Azzal Agnes visszament az esőbe. Oliver fékezett le mellette a seprűjén. Egy gyors puszit nyomott a lány homlokára majd visszaállt a pozíciójába. Nem telt el sok a szünet utáni játékból, az idő hirtelen megfagyott a stadionban. Agnes dementorokat vett észre, akik egyenesen Harry-re fókuszáltak. — Harry! — kiálltot fel Agnes. A fiú azonban lefordult a seprűjéről és több méter magasból zuhanni kezdett. A lány gyorsan indult meg a seprűjéhez és mikor a földhöz közelebb ért ugrott le róla. Mire földet ért már hópárducként futott a teljesen vizes fűben. Épp időben ért oda, így Harry ráesett. Ekkor ért oda McGalagony. — Agnes! Harry!
Agnes csendben ült az öltözőben. McGalagony egyből oda küldte, hogy a diákok ne vegyék észre az animágus alakját. Így csak a csapattársainak és a Hugrabug csapatának kell majd elmagyarázniuk a szituációt. Senki nem jött be az öltözőbe, így tíz percen keresztül feküdt a földön. Végre rászánta magát, hogy visszaváltozzon, ekkor rontott be az öltözőbe Wood. Sietősen elindult a zuhanyzók felé, mire Agnes követte. — Oliver! — szólítgatta, de a fiú ahelyett, hogy válaszolt volna ruhástól beállt a zuhanyfej alá és jéghideg vízzel kezdte el veretni magát. —Oliver! — szólt erélyesebben mire a fiú kinyitotta a szemét. Agnes közelebb lépett hozzá és elzárta a vizet. — Mindketten csurom vizesen álltak a helyiségbe, mire Oliver magához húzta a lányt és belefúrta az arcát a vállába. Agnes a könnyivel küszködve simította végig a fiú csurom vizes haját. — Oliver — szólította meg újra, de most sokkal lágyabban. — Gyere — húzta magával a fiút majd leültette. Egy törölközőbe bugyolálta a kapitányt, majd a haját kezdte el szárítgatni. Mikor a fiú teljesen megszáradt, hasonlóan rendbe rakta magát is Agnes és úgy indultak vissza az épületbe. A lány egy esernyőt varázsolt a pálcájából, így szárazon értek be a klubhelyiségbe, ahol senki nem volt ott. Olivert leültette a tűz mellé a Granger lány, majd leguggolt elé és kisimított egy tincset az arcából. — Ez még nem a világvége Oliver. És te is tudod, hogy nem Harry hibá... — nem tudta végig mondani a mondanivalóját, mert a legkisebb Weasley gyermek lépett be az ajtón. Meglátva a két idősebb griffendélest egyből hozzájuk sietett. Oliver szinte ragaszkodóan húzta az ölelésébe a kis vöröst, mire Agnes szelíden elmosolyodott.
--- Végre sikerült megírnom a következő részt, de közben nyár lett! :O A vakáció ideje alatt több részt tervezek, minimum ennek az évadnak a befejezését megakarom írni szeptember előtt. Mindenkinek kellemes nyarat addig is és kitartást ebben a nagy melegben! [1085]
