2.évad, 3. fejezet [Harry Potter és a titkok kamrája]
"Olyan dolgokat tett velem amit más nem"
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Reggel Agnes hagyta el először a helyiséget, annak ellenére, hogy ezt a javasasszony nem nézte jó szemmel. Szinte azonnal a hálókörzetébe ment, ahol nem találta a szobatársait. Épp az ajtót csukta volna be maga után, amikor egy kéz ragadta meg azt, és betolta, majd belépett a helyiségbe. Oliver állt a lány előtt és húzta egy ölelésbe. - Nem hiszem el, hogy minden mérkőzésen megsérülsz - csettintett egyet a nyelvével a fiú. Agnes csak belemosolygott a fiú vállába. Az orrába beférkőzött a fiú illata, frissen lehulló hó, régi könyvek illata és ez a fiú kedvenc édességével, Skittles-zel keveredett. Ezt az édességet még Agnes mutatta neki és azóta elszakíthatatlan kelléke a fiúnak. A fiú az ablak felé terelte, és a lány plédjére ráülve magával szembe fordította Agnest. Percekig csak fürkészően barangolt a tekintette a lány fáradt arcán. Agnes csak elmosolyodott Oliver aggódásán, majd a két keze közé fogta a kapitánya arcát és a szemébe nézett. - Semmi bajom Oliver - mosolyodott el lassan. - Eltalált egy gurkó. Megesik - vont vállat, szélesebbre húzva a mosolyát. Oliver azonban megrázta a fejét és mielőtt szólásra nyitotta volna a száját nyílt az ajtó, Angelina és Alicia lépett be a szobába beszélgetve. Ahogy észrevették csapattársaikat először kérdőn, majd döbbentek néztek Oliverre. - Wood! Hogyan jutottál fel? Le kellett volna esned a lépcsőn! - dörrent rá a mogorva Spinnet lány. - Percy elmondta a varázslatot - vont most ő vállat. - Amúgy is. Már megyek. - Eközben felkászálódott Agnes mellől, aki minden mozdulatát követte. - Később beszélünk Picilány - mosolyodott el, mielőtt kilépett volna az ajtón. A két szobatársa hamar oda telepedett mellé és kifaggatták a tegnapi és mai eseményekről, azonban nekik is menni kellett órára, így Agnest egyedül hagyták. Mivel Madam Pomfrey kötelezte a pihenésre ezért a napja további részét a klubhelyiségbe töltötte olvasással. Ginny kegyetlenül rosszul nézett ki a Colin Creevey-nel történtek miatt, így Agnes nem győzte jobb kedvre deríteni Freddel és George-gal az elsős szabadidejében.
December második hetében McGalagony professzor szokás szerint összeírta azoknak a nevét, akik az iskolában akartak maradni karácsonykor. Agnes kishúga unszolására felíratta a nevét. Nem értette Hermione miért akar annyira az iskolában maradni az ünnepekre, de ráhagyta. Oliverrel futott össze a folyóson, de a fiú hiába próbálta megközelíteni a lányt, Agnes hamar eliszkolt. Egyenesen a házvezetője irodájába ment, mivel a professzora hívatta. - Agnes! Foglaljon helyet, egy pillanat és öntök önnek teát! - felelte vidáman a nő, amikor tanítványa belépett az ajtón. A lány csak fáradtan lehuppant a székre és követte McGalagony minden mozdulatát. Mikor egy csésze, forró, gőzölgő tea libbent elé, örömmel fogadta el és egy nagyot kortyolt belőle. Szinte feltöltötte a meleg ital. De csak szinte. Ahogy kiürült a pohara, hihetetlen felfájás jött rá. Ezt tanára is észrevette. - Agnes! Jól van? - Igen professzor - kezdett el pakolni. - Sajnálom, de mennem kell. Köszönöm a teát! - azzal kisurrant a helyiségből. McGalagony csak a szemöldökét ráncolta és nem értette a lány viselkedését. Rossz előérzete volt.
Ahogy kirontott a kint tomboló viharba, szinte azonnal megcsapta a hideg és a hópelyhek. Egy nagyot sóhajtott, majd elindult a szokásos, tóparti helye felé. Ekkor azonban a Weasley ikrek csörtettek ki az ajtón. - Hova-hova nélkülünk Granger? - kiáltották vidáman. A mosoly az arcukról hamar leolvadt, ahogy meglátták Agnes arcát. A nyúzott arc, a fáradt tekintett és a beesett szemek megdöbbentették a vöröskéket. George hamar oda fordult Fredhez és utasításokkal bombáztak. - Fred! Keresd meg Woodot! Küld a klubhelyiségünkbe. Én viszem Agnest. Ha végeztél hozz a konyháról meleg kakaót és Angelinát kérd meg, hogy Agnes bőröndjéből csempésszen le Skittlest! Küldetés indul! - Azzal otthagyta testvérét és a lányhoz fordult. Barátiasan átölelte a vállát és kérdőn nézett rá. - Mi történt? Kit kell megviccelnünk, amiért a legokosabb barátunkat szomorúvá tette? - Nem kell senkit! - nevetett fel erőltetetten a lány. - Csak fáradt vagyok Fred. Akarom mondani George. - Apró, huncut mosoly bujkált közben a szája szélén. - Marha vicces. Merlinre, inkább gyere! - Azzal elkezdte befelé húzni a lányt.
***
Oliver már bent várta Freddel az oldalán, Angelina, Alicia, Katie és még Hermione is ott volt vele. Senki más nem volt a klubhelyiségbe, csak ők. George elismerően biccentett. Ekkor érkezett meg Ron és Ginny is. Mindenki a tűz közelébe ült. Csöndben beszélgettek, belevonva az alsóbb éveseket is. Agnes Oliver és Ginny között ült a kanapén, míg az ikrek a fotel lábánál. A fotelban ült Ron, a karfáján pedig Hermione. A másik oldalon, puffokon ült Agnes három szobatársa. Mosolyogva hallgatta a sztorizgatásokat, a röpködő poénokat vagy a szünetre tervezett programokat. A fáradtság így is hamar úrrá lett rajta, a fejét Oliver vállának döntötte. A fiú lenézett rá, egy kis mosolyt eleresztett, majd nyomott egy puszit a lány feje búbjára. Utána szinte egyből visszatért a beszélgetésbe, ami a kviddicsről szólt. A mellette ülő Ginny hallgatagan ült mellette, de mikor Agnes félig már álomba merült, Ginny a kezei közé csúsztatta apró mancsát és szorított rajta egyet. Kissé megnyugodva merült álomba Agnes a kapitánya vállán. Hamarosan mindenkinek órára kellett volna mennie, el is tűnt mindenki csak Agnes és Oliver maradt a helyén, még a lyukas órával rendelkező Hermione és Ron is sec-perc alatt eltűntek. Egyszer csak McGalagony lépett be a helyiségbe. Ahogy nyikorogva nyílt a portré, az alvó lány felriadt. Oliver nyugtatóan nézett rá, majd a tanár felé fordult.
- McGalagony professzor! Egy pillanat és megyünk órára. Egy kicsit pihentünk még - válaszolta sietve, miközben próbált felállni a kanapéról. Azonban a házvezetőjük megakadályozta. - Maradnak mindketten. Beszélni valóm van magukkal!
És valóban beszélgettek. Nem sokat ugyanis a tanárnak is órán kellett volna lennie, azonban Agnes állapotáról volt szó. A lánnyal nem stimmelt valami és ez a jelenlevő személyek közül mindenkinek feltűnt. A mentora nem javasolta, hogy látogassa meg Madam Pomfrey-t ugyanis abból pletykák keletkezhetnek, amik nem tettek volna jót neki. Azonban jó lett volna megtudni a kezdő animágus problémáját. Egyszer csak Oliver szólalt meg, aki eddig csak hallgatóként volt jelen. - Elnézést, de mi van akkor, ha túl régóta nem változott át? - Erre McGalagony csak gondolkozó arcot vágott, majd a lányra nézett. - Egy próbát megér. Agnes, legyen szíves. Mr. Wood maradhat? - nézett kérdőn a lány felé. Agnes csak mosolyogva bólintott, majd erőt vett magán és megkezdődött az átváltozása. Félúton azonban megingott az ereje és erősen az elszméletvesztés felé hajózott. Ekkor Oliver erősen megmarkolta a lány vállátt és kényszerítette, hogy ránézzen. A lány szinte újult erővel sikeresen végrehajtotta az átváltozást. Hópárduc alakban felugrott a kanapéra, majd dorombolni kezdett. A tanára csak elmosolyodott a látottakon, majd a lelkükre kötötte a fiataloknak, hogy senki ne lássa meg őket. Miután a professzor elhagyta a helyiséget, Agnes elkezdte kaparni az ülőgarnitúrát. Oliver sziszegve pillantott oda, majd erőteljesen rászólt a lányra. Agnes erre csak rámorgott és megmutatta hófehéren villogó fogait a kapitánynak. - Jójó! Csináld csak majd megjavítom! - legyintett a fiú, aki közben a piros cukrokat kezdte el válogatni a tálból. Agnes unalmában elindult és az állatformájában körül nézett a helyiségben. Vágyott ki a hóba, azonban tudta, hogy nem mehet ki. Végül a fiú mellé heveredett le, a tűz elé közvetlen. Oliver már nem a díványon ült, hanem a hátát támasztotta annak. Az állatra nézett, elmosolyodott és megborzolta a bundáját. Erre a Granger lány csak jólesően morgott egyet, mire a fiú a cukor válogatás közben a lány bundájával kezdett el játszani.
