3. évad, 4. fejezet [Harry Potter és az azkabani fogoly]
"Túl magas, túl mély"
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
A következő hét kellemetlenül telt, főként Agnes és Oliver számára. Az előző veszekedésiket általában pikkpakk megoldották, azonban ezt képtelenek voltak megbeszélni. Oliver legtöbbször a kviddics csapat tagjaival volt, Agnes pedig Cormac-cal vagy Ginny-vel lógott. A Granger lány legnagyobb sajnálatára a kishúgát is alig tudta elcsípni, aki Harry és Ron társaságába állandóan elmászkált valahova. Azonban Hermione rohanva érkezett meg az első Sötét Varázslatok Kivédése órájáról. Csillogó szemekkel mesélt a mumusról, amit az órán látott. Agnes izgatottan állt Katie mellett a következő órája előtt, amit Lupin tartott. Mikor a gyerekekhez odaért a professzor leterelte őket a tanáriba ahol egy hatalmas szekrény elé állította sorba őket. Nekik is beszélt a mumusról, kérdezgette a gyerekeket az ismereteiről, majd kért egy jelentkezőt. Egy griffendéles fiút húzott ki a sorból a tanár, majd kimondtatta vele a varázslatot. Mikor a mumust kiengedte, az vámpír alakot öltött és több lányt is sikoltásra késztetett. A fiú elkiáltotta a Comikulissimus varázslatot, mire a vámpír egy rollerre került és többször is elesett vele. A gyerekek kacagásba törtek ki, a professzorral együtt. A diákok sorban kipróbálták a varázslatot, volt bohóctól, pókig minden, mikor végre Agnes került a sorba. - Te mitől félsz a legjobban Agnes? - kérdezte a professzor. A lány csak vállat vont, mire a professzor kinyitotta a szekrényt. A mumus kimászott belőle, majd Agnessel szembe került. Egy hópárduc alakját vette fel, ami vérző sebekkel támolygott ide-oda. A terembe síri csend uralkodott, néhányaknak benn akadt a lélegzete, néhányan lehajtott fejjel várták, hogy a sebesült állatból valami nevetséges attrakció legyen. A mumus előtt álló lány elkerekedett szemekkel állt a mumusa előtt, mire Lupin oda lépett mellé és a vállára rakta a kezét. - Gyerünk Agnes! Gondolkodj! - A lány elmondta a varázslatot, mire az állat sebei meggyógyultak és egy csengő került a nyakába. Egy vörös színekbe pompázó mikulássapka került a fejére és boák tekerték körbe a testét. Többen már itt felnevettek, mert eléggé abszurdnak nézett ki az állat, azonban mikor az ünnepi világítás is rákerült, mindenki fogta a hasát a nevetéstől. Agnes után még ketten teljesítették a feladatot, mikor vége lett az órának. A professzor kellemes délutánt kívánt a gyerekeknek, majd kiterelte őket a folyosóra.
Októberhez érve, a kezdő kviddicsszezonnak hála Oliver és Agnes nem tudták elkerülni egymást tovább. A kapitány csütörtökre szervezett taktikai megbeszélésén eléggé feszengős hangulat jött létre, mikor Agnes utolsóként beesett az öltözőbe. Mikor a lány leült Fred mellé, a vörös biztatóan rámosolygott. Oliver komor elszántsággal teli hangja végre megtörte a csendet. - Ez az utolsó esélyünk, hogy megnyerjük a kviddicskupát. Nekem legalábbis ez az utolsó, mert az év végén elmegyek. - Itt Agnesre nézett, aki csak lehajtotta a fejét. - A Griffendél hét éve nem volt bajnok. Tény, hogy az elmúlt két évben minden összeesküdött ellenünk, előbb azok a sérülések, aztán tavaly lefújták az egész bajnokságot. De az is tény, hogy miénk messze a legjobb csapat az egész iskolában. - A megszálltságtól csillogó szemmel nézett végig a csapatán. Először a lányokra mutatott. - Van három feltartóztathatatlan hajtónk. Van két kijátszhatatlan terelőnk. - Fred és George zavartságot tettetve zavarta meg Oliver beszédét. - Jaj, ne, Oliver, mindjárt elpirulunk. - És van egy fogónk, aki eddig minden meccset megnyert nekünk! - harsogta a fiú és büszkén a legfiatalabb játékosára mosolyogott. - Plusz itt vagyok én - tette hozzá csak úgy mellékesen. - Te is baromira jó vagy Oliver - szólt George. - Betonkemény őrző - bólogatott Fred. - És nem utolsó sorba egy kiváló csapatkapitány - mosolyodott el Agnes, miközben kimondta, amit gondolt. Oliver felé kapta a fejét és elégedetten nézett végig újra a csapatán. A lelkesedés a duplájára nőt, amikor a fiú befejezte a beszédet. Ez a lelkesedés a heti háromszori alapozó edzéseken sem hagyott alább, ha esett, ha fújt.
Közben elérkezett a roxmortsi kirándulás ideje is, ahova már Agnes testvére is jöhetett, így mielőtt elindultak volna félrehívta Hermione-t. - Vigyázol magadra! - mondta, majd a lány mellett álló elbambult vörös fiúra pillantott. - Vigyázol Ronra! Ne egyetek sok cukrot, mert megárt. Zonkotól nem vehettek semmit! - Itt a már elindult Weasley ikrekre pillantott, majd legyintett egyet. - Mindegy. Érezzétek jól magatokat, este találkozunk - azzal elindította őket. Kicsit még várt, amikor végre Oliver is befutott. Nem igen beszéltek egymással, csak kviddicsedzésen, de kezdetnek ez is megfelelt nekik. Még nyáron megbeszélték azonban, hogy a kirándulásra együtt mennek, így ezt betartva, most egymás mellett sétáltak. Mikor beértek a faluba, egyből a Három Seprűbe mentek be és ültek be egy eldugottabb boxba. A fiú egyből kért két vajsört majd a lányra nézett. - Agnes, amit az öltözőben mondtál... - nem tudta befejezni a mondatát, mert a lány betapasztotta a száját a kezével. - Igen komolyan gondoltam, de - itt kicsit megállt és hatásszünetet tartott - én kiválóbb kapitány leszek. - Oliver lefejtette a kezet a szájáról, majd elvigyorodott. Agnes is széles mosolyra húzódott, de leolvadt, mikor a fiú újra komolyra vált tekintetével találkozott. - És McLaggen? - A barátom Oliver. Mint Harry, Fred vagy George. - Oké. Akkor jó. - A fiú lassan fújta ki a levegőt és eresztette le a vállait. Még órákig beszélgettek, mikor Oliver kinézett az ablakon és a vándorló diáktömegre terelődött a tekintete. - Mennünk kéne. Gyere!
Az esti díszvacsorára épp hogy beestek. Ginny mellett foglalt helyett az idősebbik Granger lány, majd körbe pillantott a feldíszített termen. Mindenhol denevérek röpködtek, ahova a szem ellátott ott töklámpások lebegtek a narancssárga szerpentinszalagok között. A lakoma szokásosan isteni volt, Agnes végig a mellette ülő Weasley gyerkőccel beszélgetett, amikor végre megérkeztek a kísértetek, hogy a zárófellépésüket bemutassák. A sor végén ballagtak Oliverrel a griffendéles csorda mögött, amikor kísérteties csönd lett. Percy hangja kiálltot fel és Dumbledore-ért küldetett. Másodpercek múlva megjelent az igazgató három tanár kíséretében. Agnes csak ekkor pillantotta meg a házuk bejáratául szolgáló festményt, ami szétszaggatva csüngött a falon. Hóborc lebegett el felettük, aki aztán leállt beszélgetni Dumbledore-ral. Vigyorogva suttogta ki a nevet, amitől az Agnes előtt álló koromfekete fiú megmerevedett. - Hirtelen haragú fickó az a Sirius Black...
*** Kellenes húsvéti ünnepeket kívánok ezzel a rövidke résszel! [940]
