Prológus

1.2K 64 1
                                    


Nagyon sok hülyeséget csináltam életemben. 

Amikor kicsi voltam, belöktem az egyik osztálytársamat egy kiránduláson, akit utáltam a vízbe. Nem tudtam, hogy nem tud úszni. Majdnem meghalt az én hülyeségem miatt. Azóta bánt a dolog. Persze, aznap hazaküldtek az osztálykirándulásról. Amikor megláttam apámat, összeszorult a szívem. Láttam a szomorúságot és a bűntudatot a szemében. Pedig nem az ő hibája volt, hanem az enyém. Ezt akartam mondani neki, de egyszerűen képtelen voltam. Csak 10 éves voltam és már akkor önfejű.

Apámat mindenki szerette. Kedves és megértő volt. Mindig azt mondta, hogy én vagyok a legjobb dolog az életében és én mindig is olyan akartam lenni, akire büszke lehet. Ezért akartam én is a vállalkozói szférába betörni. De mégse ezt a pályát választottam.

Hogy miért lettem rendőr? Mert megakartam találni az igazságot. Egész életemben azt kerestem és olyan vak voltam, hogy nem vettem észre, ami az orrom előtt volt.

Te voltál az Connor. Te voltál a válasz a kérdéseimre. Sajnos túl későn vettelek észre.

Meg tudsz nekem bocsátani?

Detroit: become loverWhere stories live. Discover now