Detroit: become lover

Megőrültem

Másnap reggel csak a tegnapi események játszódtak le bennem. Újra és újra... Nem tudom, mit mondjak Connornak. Talán köszönöm, hogy megmentettél ettől a balfasztól... Ahhhhh ez nem rám vallana. Vagyis... Nem az én hibám volt, csak ... Tuti jól le fog cseszni. Miért csináltad ezt Vivien? Majdnem megbukott a küldetés. Küldetés így küldetés úgy bla bla bla....

Mát unom, hogy mindig a küldetésről beszél. Tegnap mondjuk kedves volt. És megmentett. Egye fene megköszönjük a robocopnak.

Az őrsön már kezdett elmenni a bátorságom és könyörögtem istennek, Budhának, sőt még a mikulásnak is, hogy ne találkozzak vele, cserébe nem kell ajándék karácsonyra. De cseszhetem, mert ott várt az asztalomnál.

- Vivien... - kezdte volna.

- Ne most, kérlek. - vágtam a szavába. Láttam az értetlenséget, és a bánatot az arcán. Fránya bűntudat.

- Nem beszélhetnénk meg négy szem közt?

- De - mondta - kövess!

Nem gondoltam, hogy most!!! Most mit csináljak????

Bementünk a mosdóba. Szerencsére senki se volt bent.

- Úgy látszik fizikailag semmi bajod, de jól vagy?- kezdte Connor. Nem erre számítottam. Hol a lecseszés?

- Igen -  válaszoltam.

- Hogy tehetted ezt?! - kérdezte Connor idegesen.

Na itt van!

- Sajnálom és köszönöm, hogy megmentettél. Ígérem, több ilyen nem lesz. Ne aggódj!

-Én nem.... - hirtelen megállt, mintha leesett volna neki valami. A ledje pirosan, majd sárgán, végül kéken villogott.- Mindegy, csak több ilyet ne csinálj, kérlek!

Aztán bejött Gavinn. Jókor😒

- Lám lám, csak nem Vivi és az ő pasija Connor? - incselkedett Gavinn.

- Nem a pasim! - vágtam rá.

- Hát persze, hogy nem. Ugyan kinek kell egy ilyen bádogember? - és megkopogtatta Connor fejét. Ekkor láttam, mintha Connor szomorú lenne és az öklét szorította. 

- Hagyd békén, Gavin - próbáltam védeni Connort, ami engem is meglepett. Bár Connor mindvégig kedves volt velem, szóval ennyi a minimum.

- Mi az, nem te mondtad, hogy alig várod, hogy elüsse őt egy busz és megszabadulj tőle? - kérdezte Gavinn.

- Igen, de..

Connor ledje piros lett és rám nézett. Ebből nem jövök ki jól.

- Úgy látszik a pasid megbántódott. Tudod mit? Mi lenne ha ma este elmennénk valahová. Ez a plasztikfiú úgy se tudja megadni neked azt, amit akarsz.

- Tudod mit, jó ötlet, csak előbb operáltasd át magad, hogy ne a seggeden legyen a szád. És egy farok növelés se ártana.

Connor ekkor mosolyogni kezdett.

- Te meg mit mosolyogsz? - ekkor hasba vágta Gavinn Connort,majd kiment idegesen.

Mi a fasz van ezzel a sráccal?!

Miután Connoral mindent megbeszéltünk, vagyis megígértem neki, hogy jó kislány leszek, végre visszatérhettem a munkámhoz. Hanket, úgy látszik, nem igazán érdekelte az én lelkiállapotom. Folyton magát sajnálja, nem igazán törődik másokkal... Ellentétben Connorral. Nagyon furcsa. Most már tényleg érdekelne, mi folyik annak a kékvérűnek az agyában.

A délelőtt egyhangúan telt, azt leszámítva, hogy az az android minden második percben engem fixírozott a szeme sarkából. Különös. Egyáltalán nem zavart. Sőt, mi több. Egyenesen jólesett. Oké, mi franc történik velem?! Ez nem én vagyok.  Ez hatott. Mikor Connor legközelebb rám nézett, csak egy hideg tekintetet kapott. Bánatosan fordult vissza az asztalához. Mármint, bánatosan fordult volna vissza, ha lennének érzelmei. Valami nem stimmel ezzel a sráccal. Ahogy velem sem. Mért gondolok rá emberi lényként?! Oké, ha többet akarok kideríteni erről, akkor tovább kell vizsgálódnom. Ami azt jelenti, hogy tovább kell vele dolgoznom. Sajnos a rejtély iránti vonzalmam nagyobb volt a józan eszemnél. Már ha van olyanom.

Ám csalódnom kellett. A következő munkámnál csak Jerryt, egy régi társamat kaptam meg.

-Hol van Hank és Connor?- kérdeztem Jerryt.

-Azt hittem, rühelled azt a párost.- nézett rám azzal a pimasz mosolyával.

-Így is van - vágtam rá a lehető leghidegebb hangomon -, csupán érdekel, hol van az az idióta rendőr a kis futósoros kábelkötegével, hogy még véletlenül se kerüljek a közelükbe.

-Persze, hogyne. Csakis azért.- kaptam meg egy még pimaszabb, még idegőrlőbb mosolyt.

- Ó, hogy kapnád be a... - morogtam.

Viszont, ezzel együtt, valahol igaza volt. Kicsit sajnáltam, hogy nem azzal a párossal van a következő melóm.  Viszont örültem, hogy nem kell látnom, ahogy Connor csorgatja rám a nyálát. ( Vagy azt, ami kifolyik belőle.)  Legalább most lesz egy kis időm átgondolni a Connoral való kapcsolatomat.