Detroit: become lover

Két tűz között

Munka. Megint. Nem hiszem el, hogy ezek a deviánsok nem tudtak volna egy kicsit várni. Hát persze, hogy akkor kell nekik a nagy bejelentést világgá tenni, mikor egyáltalán nem akarok a munkára gondoni. Adammel gyorsan beszáltunk a kocsiba és indultunk is a helyszínre. Kiváncsi vagyok, hogy Connor milyen magyarázatot ad a mai leskelődésére.
Most komolyan így, ebbe az öltözetbe kéne mennem?! Tényleg nem vagyok normális, legalább egy váltóruhát kellett volna hoznom, de neeeeem, Vivienne Smith baszik váltóruhát vinni. Ha az örsön is így megbámultak , meg mindenhol ahova bementem, mi lesz ott bent? Ráadásul nem szeretném összekeni az 2000 dolláros Balenciaga ruhámat.
- Mi lesz a ruhámmal, Adam? Nem gondoltam volna, hogy már terepre megyünk. - mondtam neki a kocsiban. Ő rám nézett és elkomorodott. - Igazad van, nem szeretném ha így látnának a többiek a FBI-tól- mondta kissé birtoklóan, majd lágyultak az arcvonásai és elmosolyodott. - Nem szeretném, ha valamelyik srác elcsavarná a fejed és elvenne tőlem.
OOOOOkéééé , kezdek félni ezektől a hangulatváltozásoktól. A végén kiderül, hogy pszihopata és lehet, hogy ezután el akar rabolni. Talán már szentélyt is állítot, ahol ma reggel  imádkozott.  Ugyan már vivi, nem vagy te ilyen főnyeremény.
-Veszek neked pár ruhát. - mondta, majd megált a Gucci bolt előtt. - Ez a bolt jó lesz? - ÖÖÖÖÖÖ, nem hiszem, hogy ilyen drága ruhákba kéne mennem nyomozni. Vagyis, kedves vagy, de ezek kurva drágák. - mondtam. Ekkor Adam elkezdett röhögni. - Ugyan már, te beszélsz aki egy méregdrága ruhába jött randira és elfelejtett váltóruhát hozni?! - És mi van ha összekenem valami vérel vagy egyébbel? Amúgy is nem kell nekem drága ruhákat venned. Nem vagyok olyan, akit csak a pénz izgat. - Tudom, hogy nem vagy olyan, de szeretném neked ezeket a ruhákat megvenni és nem megyek még több kilómétert a legközelebbi ruhadiszkontig. Nincs időnk. Gyorsan kapjál fel valamit és menjünk, felőlem a legdrágábbat is megveheted. - Mégis honnan van neked ennyi pénzed? - mordultam rá. - Nem mindegy az. Na induljunk! - kivette a kocsikulcsot és kiszállt az autóból, majd nekem is kinyitotta az ajtót. - Csak utánad.
Ahogy beértünk a boltba és megpillantottam azokat a csili-vili cuccokat, eltüntek a bennem rejlő kételyek és izgatottan kaptam fel egyik ruhát a másik után.
- Jézusom, az előbb még ideges voltál, hogy ruhát veszek neked most meg csak  fülig érő szájjal pattogsz a ruhák közt. És nekem van hangulatingadozásom?! Gyorsan válaszasztasz vagy megvegyem a boltot? -kérdezte.
- Ne mond, hogy ennyi pénzed van??? Mi vagy te? Christian Grey? - ámultam. - Csak hogy tudd, kizárt dolog, hogy engem bármire rávegyél. És ha kiderül, hogy neked ilyen fétised van, esküszöm én magam zárlak be a játszószobádba és verem szét a segged a méregdrága ostoroddal!!!- fenyegettem.
- Óóó, pedig hoztam volna a szerződést is- röhögött.  Ekkor vettem észre, hogy az eladónő is halkan kuncog Adam mögött. Idiótának érzem magam. Figyelnem kéne, hogy miket mondok nyílvánosság előtt.
Végül kiválasztottam egy elegáns fekete gatyát egy szolíd zöld felsővel, ami nem volt olyan drága. A cipőm az maradt, szerintem ez elfogadható a nyomozáshoz, de így is közel 2000 dollárt fizetett Adam. Gondolom mérges lesz, ha azt mondom visszafizetem. Általában elfogadom az ingyen dolgokat, de ez túllépte a limitet. Ezután gyorsan mentünk is a tévétoronyba.
Ahogy belépünk az ajtón, meglátom Hanket és Connort, akik kissé feszülten méregetnek. Ezek mióta várnak minket?! - Lám lám, csak nem Wolf százados és az új barátnője- morogta Hank. Tudtam, hogy ez lesz, most mindenki pénzéhes ribancnak fog nézni. Ügyes voltál Vivienne!!!
- Mi bajod Hank? - kérdezte Adam. - Baj, hogy Viviennel randizok? - Tudod, hogy mi a baj, Adam.  Nem szeretnélek Vivi közelébe látni. - ÓÓÓ , már megint ezt játszuk Hank?  Megváltoztam. És nem érdekel, hogy mit szólsz a kapcsolatunhoz.  - Ekkor megfogta a kezem és a liftbe húzott.
Mikor becsukódott a liftajtó, Adam dühöngött. - Elegem van Hanből!!!!!!
- Miért ilyen rossz a viszonyotok? - kérdeztem. Ekkor lenyugodott és rám nézett. - Majd elmesélem. - és ezzel lezártuk, vagyis lezárta a témát.
Amikor fölértünk, mindenhol csak FBI-os ügynököt láttam. Kérdezősködtünk, hogy mi történt. Adamnek elég nagy itt a tekintélye, mindenki csak századosnak szólítja, még a nála idősebbek is. Kivéve Perkins őrnagyot, akire kifelyezetten illik a seggfej jelző. - Adam, látom újra inkább a nőkkel, mint sem a munkájával foglalkozik. - mondta Perkins.
- Csá Perkins. Neked gondolom egy újabb nőtlen napod telik el. Ne légy féltékeny, majd csak találsz te is valakit. - mondta Adam, önelégülten. Ő aztán elég keményen tolja a felettesének. Közben észrevettem egy ismerős arcot, aki felénk közeledet. - Adam? - Szia Erik, miújság? -fordult felé Adam - Semmi különös.... - majd Erik rám nézett-  Vivienne?
Na végre, hogy felismert!!!- Szia Erik!!!-  mosolyogtam rá -Mit keresel itt? - kérdeztem, de Adam közbevágott. - Várjunk, ti honnan ismeritek egymást? - A főiskolán ismertük meg egymást. Azóta barátok vagyunk. -mondtam, kiemelve a barát szót, de mintha ez Adamet nem nyugtatta volna meg. Nem akartam, hogy Adamre rájöjjön egy újjabb féltékenységi roham, így elhúztam. - Na de megyek, megkeresem a mosdót. Majd beszélünk, Erik!
Persze nem a WC-be mentem, hanem fölmentem a tetőre, ahol tudok egy kicsit nyomozni, és levegőzni. Lehet, hogy nem kellett volna, mert rám jött a tériszony, de szerencsére valaki hátulról megfogott. Connor volt az. - Jól vagy? - suttogta hátúlról a fülembe. Egy kicsit megrémített a dolog, a hideg rázott végig a gerincemen. - Igen, csak a fránya tériszony.... - mondtam neki halkan, és próbáltam figyelni a hanglejtésemre. - Menjünk akkor be. - mondta Connor és bekisért. Közben reménykedtem, hogy Adam nem lát meg, szerencsére elvolt foglalva Perkinsel. Nem szerettem volna, ha Adam látná, hogy Connoral vagyok. Ráadásul, ezt az érzést se tudom megmagyarázni, amit akkor érzek, amikor Connor közelébe vagyok. Izgatott vagyok,de.... Bementünk az egyik kis szobába és leültünk a kanapéra. - Jobban vagy? - kérdezi tőlem aggódva, már ha tudna aggódni. - Igen, köszi Connor- mosolyogtam rá és ő is mosolygott. Olyan aranyos velem. Már az első pillanatban észrevettem, hogy máshogy tekint rám, mindig fükészet a szemével és mindig törődött velem. Olyan, mintha fontos lennék neki.... JÉZUS, mikről gondolkodok én, Ő CSAK EGY GÉP!!!!!!
Mi van közted és Wolf százados között? - kérdezte tőlem azzal a kihalgató stílusával. Közben a ledje sárgán villogot. - Ennyire nem látszik?! Pedig te nyomozó droid vagy?- vágtam hozzá.
-De szereted őt? - hirtelen megfagyott a légkör.... Mi ez a kérdés? Szeretem? Tud egyáltalán bármit is Connor a szerelemről?!
- Miért kérdezel ilyeneket? -kérdeztem, de már féltem előre is a választól. De miért is félek ennyire Connor válaszától? Mégis milyen választ szeretnék én hallani???
- Mert aggódom érted.- ekkor belenézett a szemembe. Láttam, hogy őszintén aggódik értem. Nem tudom mit gondoljak. Annyira zavaros az egész, azóta az éjszaka óta, amikor Connor megmentett  a deviánstól. Akkor is aggódott értem. Megigértem neki akkor, hogy nem kell többé aggódnia...
- Nem kell aggódnod - mondtam, de nagyon meglepett milyen keményen válaszoltam vissza neki. - Tudok vigyázzni magamra - mosolyogtam rá végül, hogy enyhítsem a feszültséget, de ő már nem mosolygot. - Nem örülök, hogy vele vagy. - mondta szomorúan. Egyszerűen nem értem őt, miért aggódik értem, ő csak egy gép. - Féltékeny vagy? Ezért követtél a randin??? - és véletlenül ezt hangosan kimondtam. - Bocsi, nem akartam ezt kérdezni, csak kicsúszott.- mentegetőztem, de ő komolyan elgondolkodott ezen. Mielőtt válaszolt volna, elindultam kifelé - Köszi Connor, jól vagyok, megyek...- ekkor megfogta a csuklómat és magához rántott. - Sajnálom, hogy követtelek, de egyszerűen képtelen voltam elviselni, hogy eggyütt vagy ezzel a...- Elég Connor!!! - vágtam a szavába és elhúzódtam tőle. - Nincs jogod beleszólni, hogy kit szeressek és kit ne. Tudom, hogy Hank televágta a fejedet, azzal, hogy ő rossz ember. Ha nem tudsz másról beszélni, akkor ne is szólj hozzám!!! - vágtam a fejéhez és kimentem a szobából. Vissza se néztem. Számomra is meglepő volt ez a kirohanás, de nem akartam tudni mi van Adammel. És legfőképp, nem akartam tudni, hogy Connor mit gondol.
Este hét óráig nyomoztunk. Szerencsére Connoral többszőr nem is futottam össze. Egyszer csak, egy android, aki egyenruhát viselt, futott közénk és elvette az egyik rendőr fegyverét. Ekkor Connor futott be. A mellkasa tiszta kék vér volt. Úristen, megsebesült!!!
Connor nagyon gyorsan elvette az egyik fbi ügynök fegyverét és likvidálta a deviánst. Ekkor Hank és én odafutottunk Connorhoz. - Jézusom, Connor jól vagy? - kérdeztük egyszerre.
-Igen mostmár. Próbáltam megállítani, de túl késő volt.
Hank ekkor elvitte Connort. Gondolom megjavíttatni. Mikor láttam, hogy a kocsijuk eltünik, Adamhez fordultam. - Elég durva nap volt! - Az, de folytathatnánk a randit. Persze ha benne vagy? - és visszatért a csibész Adam. Hurrá!!!- megszólalt a belső hang szarkasztikusan. - Bocsi Adam, de nincs erre már energiám. - mondtam neki. Nem fogsz egy könnyen ágyba vinni, szivi! - Rendben, akkor hazaviszlek!- mondta lemondóan és hazavitt.
DE UTÁNA ELHÚZOTT, SZÓVAL NEM TŐRTÉNT SEMMI!!!!!