Detroit: become lover

Semmi se tart örökké...

Miután Adammel megebédeltünk. Adam nekilátott a mosogatásnak. Nekem meg sürgősen meg kellett látogatnom a mosdót.

- Adam, merre találom a wc-t?

- Sajnos ezen a szinten nincs, hanem menj jobbra a lépcsőhöz, aztán az első emeleten menj végig a folyosón és balra a 2. ajtó.

- Oké - mondtam, és elindultam, fel a lépcsőn és....... Mit mondott?? a lépcsőtől a 2. vagy a folyosó végétől? Mindegy, majd valamelyik az lesz. Megnéztem először a lépcsőtől a 2.-at. Szerencsésen megtaláltam Adam szobáját, de ez nem a mosdó. Elég nagy hálószoba volt. Bézs színű, márványozott festésű falak és a fehér fényes modern bútordarabok, amik nagyon szép összhangban voltak. Aztán megpillantottam Adam ágyát. Jézusom, vörös selyem ágyneműhuzat???? Fújj!!!!!!

Nem tudtam a szobájában sokáig gyönyörködni, mert hívott a szükség. A következő ajtót sikeresen eltaláltam, mert a fürdőszobát rejtette. A fürdőszobája sem volt olcsó mulatság. Kék és fehér színű csempék tökéletes kompozícióban. És amikor megláttam a kádat, azt hittem, hogy menten elájulok. Egy gyönyörű antik kád volt ott, arany lábakon, arany csapteleppel. Na... gazdagék, mindent megtehetnek – morogtam magamban.

Miután végeztem, gondoltam jobban átnézem Adam szobáját. Hátha találok valamit, hogy kivel jár még, vagy pár szaftos pornómagazinra lelhetek. Ahogy hallom, most a kutyáival van Adam elfoglalva, megeteti őket. Gyorsan besurranok a szobájába. Becsukom az ajtót halkan. Tudom, hogy illetlenség más holmija közt turkálni, de tudni akarom miért titkolózik és nem lopok el semmit. A fiókos szekrényében kezdem. Ruhák vannak csak benne, de olyan rendesen vannak összehajtogatva, hogy az én szekrényem ehhez képest dzsungel. Az ágya alatt folytattam a keresést. Meg is vannak a pornóújságok. Ráadásul egy egész gyűjtemény. 

Azta Adam, te kis perverz!!! 

Majd az éjjeli szekrényben folytattam a nyomozást. Egy törött képet találtam benne. Adam van rajta egy lánnyal. Az a lány úgy néz ki, mint én...... Nem értem, ki ez??? A kép mögött egy szöveg: Adam és Gabriella. Ne felejtsek el, utána nézni Gabriellának. A szemem hirtelen egy levélre lesz figyelmes. Nem kéne elolvasnom, de a kíváncsiságom erősebb mint a jóindulatom. Egy levél. Nem volt rá írva, kinek írta. A levél elég gyűrött volt, mintha sokszor olvasták volna és a kézírás sem a legszebb. Talán többet tudok, ha elolvasom a tartalmát....

Úristen, mi ez??? Adam megölt valakit? Ráadásul a saját századosát. De miért?? Ez lesokkolt, de utána halottam, hogy valaki erőltetetten köhög mögöttem. Hátra néztem és Adamet láttam karba tett kézzel. Ideges volt. A szemei úgy néztek rám, mintha megakart volna ölni. Félni kezdtem...

- Hallottál már arról, hogy nem illik mások holmijai közt turkálnod? - kérdezte feszülten, és meglátja a kezemben a levelet. - Azt add ide!! - gyorsan kikapta a kezemből. - Mennyit olvastál belőle???

- Túl sokat - mondtam elhaló hangon. Nem bírtam a szemébe nézni, szó szerint féltem tőle. - Meg fogsz engem is ölni? - kérdeztem földre szegett fejjel - Mint a századosod?

Ekkor erősen megfogta a karomat és az undorító ágyára dobott. Ránéztem, de nem kellett volna. Olyan haragot láttam a szemében, hogy tudtam, bántani akar. Sose féltem így senkitől. - Kérlek...- elkezdtek potyogni a könnyeim. Ekkor Adamen látszott a megbánás. Kiment a szobából, én meg egyedül maradtam, a mocskos kis titkával.

Csak egy óra múlva mertem lemenni. Adam a konyhában volt és ivott valami piát. Megtaláltam a kijáratot, de az ajtó be volt zárva.

- Nem szeretném, hogy elmenj, míg nem beszéltük meg. - szólalt meg mögöttem Adam, de már hallatszott a hangján a pia. Hátra néztem és ott állt egy vodkás üveggel a kezében, a haja kócos volt, az inge félig ki volt gombolva.