Detroit: become lover

Farkasra bízta a birkát - 2.rész

- Megérkeztünk - mondta komolyan. Kiakartam szállni, mikor megfogta a kezem, és vissza tartott. - Tudnod kell valami fontosat! Nem tudom miket mesélt Hank, de tudnod kell, hogy megváltoztam! Ha hiszed, ha nem ez van. Nekem is új, csak arra kérlek adj egy esélyt!

Elengedett, és kiszállt az autóból, a slusszkulcsot pedig odaadta a kijövő androidnak.

- Ne állj messze - mondta neki kedvesen, és a kezébe adott tíz dollárt.

- Hogy mi a szar?! - kérdeztem magamban. Ennyire nem tudja mire költeni a pénzét?!

- Köszönöm százados úr - mondta az android. - Nagyon köszönöm.

- És honnan ismeri? Mi folyik itt?

Adam mellém lépett, és sétálni kezdett mellettem, nem fogta meg a kezem, nem ért hozzám, mellettem sétált, és arcán ismét a jól ismert mosoly terült.

- Miért adtál pénzt az androidnak? - kérdeztem zavartan.

- Munkai ártalom - mondta Adam miközben rám nézett szemében számomra ismerős, szomorúságot láttam.

- Ezt hogy érted? - már tényleg teljesen összezavarodtam. A tekintete felborított mindent bennem, hogy lehet ilyen mély fájdalom ennek a nőcsábász húszon éves srácnak a szemében?

- Nem akarok rá vadászni - mondta Adam, de kerülte a tekintetem. Eljutottunk a bejáratig. Láthatóan Adam részéről ennyi volt a magyarázat.

- Ennyivel nem úszod meg - mondtam magamban. Beterelt az önműködő ajtón, és a regisztrációs pulthoz vitt volna, de én lefagytam. Ilyen helyen még sosem voltam. - Vivi, a kabátodat, ha megengeded - mondta, és levette rólam a kabátot, de mintha az lett volna a célja, hogy jó szerivel meg se érezzem.

- Köszönöm - motyogtam, és úgy kapkodtam a tekintetem a teremben, mint egy jobb tenisz meccsen.

- Intézem az asztalt - mondta Adam. Te addig gyönyörködd ki magad, randi közben mással leszel elfoglalva. – bólintottam.

El sem tudtam képzelni, hogy valaha ide jövök. Minden olyan letisztult. Gyönyörű fenyő burkolatú parketta volt a lábunk alatt. A plafon krémszínű volt. És a hangulat világításról a plafonról lógó ledek nyújtottak. Az asztalok, mind roppant szépek voltak, kis közepes és nagy fekete színűek voltak, hozzájuk illő kényelmes székekkel. Nem túl zsúfoltan helyezkedtek el. Imádom ezt a helyet! Adam még a regisztrációs asztalnál beszélgetett a lánnyal, közelebb mentem.

- Rendben, Mr. Wolf megpróbálom elintézni - mondta, és iramlott.

Alig fél perc múlva visszaért kövessenek. Kicsit rosszul éreztem magam itt, nem volt nagy tömeg, de mindenki meg volt a saját asztalánál, azt hittem a hátsó asztalhoz megyünk, de nem, volt ott egy ajtó, bementünk rajta és a lélegzetem is elállt. A terem falai ugyan olyan krémszínűek voltak, mint kint, de a velünk szemközti fal üveg volt, pont elkezdett esni a hó, Adam a vállamra tette a kezét és az asztalhoz terelt, ami közvetlen az ablaknál volt. Velem szemben lévő falon fel volt szerelve egy tv, de csak némán mentek benne a hírek, hála az égnek. Sosem kedveltem ezt a műsort.

Adam igazi úriember módjára kihúzta a székem, és betolta az asztalhoz.

- Hány csajt hozhatott már ide, hogy így begyakorolja ezeket a mozdulatokat?

Kaptunk egy- egy menü lapot. Nekem az állam amint a kis papír füzetre néztem leesett. Nem olyan csicsás, mint amilyen nagyon puccos helyeken volt, legalább is, ahol a családdal ettünk régebben. Egyszerű, letisztult, és fantasztikus, de az italok nevét, akkor sem tudtam volna kimondani, ha fegyverrel fenyegetnek. Francia olasz, spanyol, minden nyelven voltak italok, de angolul még véletlen sem. Adam toppant határozottnak tűnt mióta beléptünk ő ki sem nyitotta a menü lapot.