Detroit: become lover

Új hely, új barátok

A délután nagyon unalmas volt. Connor ragaszkodott hozzá, hogy üljünk össze megnézni az aktákat, keressünk nyomokat, összefüggéseket. Kell mondanom, hogy mit találtunk? SEMMIT!!!

Egész munka időmet azzal a seggfej androiddal töltöttem, és semmi előre lépés! Hank valószínűleg leolvasta a gondolataimat az arcomról.

- Ne aggódjon Vivi, a szerencsémet ismerve hamarosan ismét rohanhatunk az utcán. Elöbb utóbb csak maradandó lesz a károsodás.

- Reméljük elöbb - mondtam és rosszaló arccal néztem az engem leplezetlenül bámuló Connorra. - Mi van?

- Csupán gondolkodtam rajta, hogy vajon miért utálod ennyire az androidokat - mondta.

- Csupán a seggfej androidokkal van bajom! - szóltam emelt hangon. - Tudod, akik csak úgy rohangálnak az utcán!

- Csak a küldetésemet hajtottam végre - mondta higgadtan. - Sajnos történnek balesetek.

- Persze - mondtam dühösen, és felálltam. - Mivel látom, hogy egyhelyben toporgunk, hagyom, hogy a férfiak folytassák a nyomozást.

- Hova mész? - kérdezte Hank

- Minnél messzebb ettől a thirium tartálytól! - mordultam fel, nem is figyeltem, hogy hova megyek, végül a konyhában lyukadtam ki.

- Kell egy kávé - gondoltam, azzal a kávé főzőhöz léptem. Türelmetlenül vártam, hogy lefőjjön.

- Új vagy itt? - kérdezte egy férfi, hátra néztem egy átlagos fiatal rendőr tisztnek kinéző ember állt. - Még nem is találkoztunk, én Gavin vagyok.

Vissza biccentettem.

- Az én nevem Vivienne Smith, de mindenki csak Vivinek szokott hívni - mondtam.

- Hallom a vén ember, és az androidja mellé lettél beosztva. Micsoda megtiszteltetés lehet.

- Na persze - mordultam fel. - Megtiszteltetés... Ja.

- Megnyugtató, hogy nem olvadsz el olyan könnyen attól a bádog doboztól. A legtöbb női kollégánk ölni tudna érte, hogy vele dolgozzon...

- Megjegyetem - mondtam kimérten. Ismerem a fajtáját! Nem egy ilyen nyakadba akaszkodó karierrista szemétládát volt szerencsém megismerni a New York-i őrsön. A fajtájának a kérdéseit sem szabad elhinni! A kávém idő közben készen lett.

- Ha nem bánod - mondtam, és elindultam az ajtó felé.

- Kellemes délutánt - szólt utánam Gavin, majd hozzátette. - Örültem, hogy megismerhettelek, Vivi.

Hátra néztem, ő is vigyorgott. Mi van itt az összes férfival?!