Detroit: become lover

... Fuss el véle!!!

Az életem 180 fokos fordulatot vett mikor megismertem őt. Sokkal többet jelent nekem, mint hinné. Senki se tudja mennyire fontos nekem. Tudtam, mikor először megláttam, hogy ő más. Tudtam, hogy tartott tőlem, de mégis közelebb engedett magához, mint bárki más. Furcsa érzéseket és gondolatokat ébresztett bennem. Miatta érzek félelmet, aggódást, olykor dühöt és féltékenységet, és leginkább szeretetet. Idővel rájöttem, hogy őt máshogy szeretem, mint Hanket vagy Markust, meg bárkit, akivel jóban voltam. Rájöttem, hogy amit ő iránta érzek az a szerelem. Szerelem, vágy, őrült szenvedély, beteges vonzalom.... Csak ő rá tudtam végül gondolni. Egyre többet és többet. Teljesen beleőrültem a hiányába. Úgy éreztem nélküle képtelen vagyok létezni.

Amikor azt mondta, hogy szeret, életem legboldogabb pillanata volt. És amikor azt hittem, hogy többé nem lehetek vele. Rosszabb volt a halál gondolatánál is. Nem bírok nélküle létezni.

Vele akarom leélni az egész életem.

Sose gondoltam bele, milyen meghalni. Gyászolnak-e, hiányozni fogok-e nekik, létezik-e android mennyország és én oda kerülök-e. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar utolér a halál. Nem fájt, vagyis fájni fájt ahol lelőttek, de amikor leálltam az nem fájt. Nem tudom, hogy magyarázzam el.

Mondjuk úgy, hogy egyfajta melegséggel töltött el, főleg, hogy Vivi ott volt velem.

És szeret....

Olyan gyorsan történt minden. Az egyik pillanatban Vivivel vagyok a roncstelepen, a másikban Kamski laborjában ébredek. Kamski megjavított, bár nem tudom, miért segített.

Furcsa érzés volt, és nem is akartam az elején elhinni. Vagy két hétig Kamskinál voltam úgy, hogy senki se tudta, hogy élek. Kamski 2 hétig teszteket végzett rajtam és beállított pár dolgot. Azt mondta, hogy különleges prototípus vagyok, ezért is éltem túl. Én sokkal emberibb vagyok, mint a többi android és ezért mentett meg. Bennem van a legújabb technológia és Kamski olyan dolgokat is rakott belém, amit csak én kaphattam, mivel a Cyberlife nem engedélyezte másnál.

Két hétig elvoltam zárva külvilágtól. Kamskin és Chloén kívül senkivel sem találkoztam. De szerintem, ez a két hét kellett ahhoz, hogy megbizonyosodjak arról, hogy tényleg élek. Az emlékeimmel az elején probléma volt, de Kamski megjavította a sérült memóriafájlokat. A legfurcsább az volt, hogy csak a Vivivel kapcsolatos emlékeim sérültek. 2 hét alatt megkaptam róla az összes emlékemet, és mondhatni újra beleszerettem. Majdnem egy hétig azt se tudtam, hogy létezik és amikor az első memóriafájlt megnyitottuk, azt hittem a szívem kiugrik a helyéről (Tudom, hogy nincs, de valami ilyet éreztem). Az első emlékem az első "randink" volt. Amikor gördeszkáztunk. Nagyon azt akartam, hogy ámuljon a deszkatrükkjeimtől. Hangosan felnevettem erre, amire válaszul Kamski és Chloé furán nézett rám. A többi emlékemet is megkaptam, és nagyon örülök, hogy ők nem látták miket tettem Vivivel azon az éjszakán.

Minden nap Vivi hangját hallgattam, minden szabad pillanatban a közös emlékeinket nézegettem. Úgy éreztem nem bírom ki nélküle.

A második hét végén közöltem Kamskival, hogy haza megyek.

Sose felejtem el Hank arcát amikor meglátott. Mint aki szellemet lát, rémülten nézett rám. De amikor meglátta a heget a fejemen tudta, hogy én vagyok az. Elmeséltem, hogy Kamskinak sikerült újraindítania, és hogy ugyanaz a Connor vagyok. Hank zokogva átölelt. Egy hétig csak nála voltam. Nem igazán akartam kimenni az utcára. Még mindig annyira szokatlan az egész, de tudtam, hogy nem bujkálhatok sokáig. Első utam Markushoz vezetett. Sok minden nem változott. Markus örömmel fogadott. Tőle kérdeztem meg hol van Vivi, mert Hank nem őrült volna, ha szóba hozom. Markus elmondta, hogy Elliot temetése óta nem látta, és ott is úgy ki volt, hogy a mentők vitték. Ettől még idegesebb lettem. Ha valami baja esik...

Markus szerint Vivi Kanadába ment, és akkor eldöntöttem, hogy megkeresem. Hank az elején tiltakozott, de végül elfogadta.

Megindultam egy sporttáskával és Kamski Lamborghinijével (amit megtarthattam) Kanadába.

Minden várost megnéztem, ahol Vivi járhatott. Sok szállodának megnéztem a vendéglistáját. Sehol se találtam Vivit. Majd egy Oakwille-i szállodának adatbázisában rátaláltam a nevére. Egyből odavettem az irányt.

Mikor bementem a szállodába, már tudtam a szobaszámot. Sikeresen fellopóztam a szobákhoz. Meg is találtam az ő szobáját, de nem volt ott. Megkérdeztem pár embert, de nem tudtak segíteni.

A szálloda nagyon családbarát volt, és hatalmas játszótere volt. Csak figyeltem a boldog gyerekeket, és a szülőket, akikhez rohannak. Furcsa gondolat lett úrrá rajtam.

Én is akarok egy családot.

Persze, tudom, hogy nem lehetséges, mivel nekem nem lehet gyerekem, de mégis....

Elkezdtem ezután körbenézni a városban, hátha megtalálom őt. Sok embert megkérdeztem, hogy látták-e Vivit, de senki se látta. Egyre inkább félelem lett úrrá rajtam. Vivi ki se checkolt a szállodából, mi van ha... Ne Connor, ne gondolj erre!!!! Képtelen lennék élni nélküle.

Egyre idegesebb lettem, és egyre gyorsabban vettem a lépteket. Biztos itt kell lennie. Biztos, él még.

Élnie kell.

Ekkor hirtelen belebotlottam valakibe.

- Bocsánat.

- Semmi baj, én kérek elnézést. – szólalt meg egy ismerős női hang. Felnéztem az arcára, és nem hittem a szememnek. Ő is elkerekedett szemekkel nézett rám. – Connor?!

- Kara? – nem gondoltam volna, hogy pont vele futok össze.

- Te élsz? – furcsa volt a kérdése. Honnan tudta, hogy meghaltam?

- Honnan...? – kérdeztem volna, de ekkor megölelt.

- Úgy örülök, hogy élsz. Vivi szörnyű állapotban van, a halálod miatt... - Várjunk!!! Ő beszélt Vivivel?!

- HOL VAN VIVI?????? – kérdeztem, talán túl ingerülten.

- Ott van nálunk....

Ekkor mindent elmesélt. Azt is, hogy Vivi a síneken fekve várta a vonatot. Ha tudná a kis Alice milyen hálás vagyok, hogy akkor ott volt. Miatta Vivi még él, és újra láthatom.

Kara nagyon azt akarta, hogy meglepetés legyek Vivinek, de én azonnal találkozni akartam vele. Majdnem 1 órát vártam Karáéknál, hogy Vivi végre visszajöjjön. Közben egyre idegesebb lettem. Látni akartam, de féltem a találkozástól. Vajon mit fog mondani? Félni fog tőlem? Elhiszi, hogy vagyok az igazi Connor? És mit mondjak neki?

Egyre idegesebb lettem, majd megláttam, hogy közeledik a házhoz, de még nem vett észre.

Majd a következő pillanatban rám nézett. A szeme elkerekedett, csak állt egy helyben. Én csak mosolyogtam rá.

Végre látom!!!

Ezután észreveszem, hogy az arca egyre nedvesebb lesz!! Nem akarom, hogy sírjon. Elkezdek közeledni hozzá, de ő futva jön felém...

.....és a karjaimba ugrik.

Már csak egy epilógusra kell várnotok.😉