Detroit: become lover

#// Nem akarok felkelni... //*

A zuhany alatt végig Vivire gondoltam. Olyan gyönyörű...

Most már hideg vízre kellett váltanom.

Higgadj le, Connor!

Bár nem, mintha nem gondoltam volna, hogy talán ma este megtörténhet.

Nem tudok Vivin kiigazodni. Miért lök el magától, amikor szeret? Miért taszítja ennyire a kilétem? Ma este választ akarok.

Ki is léptem a zuhanyból. Felkaptam a boxeremet és ekkor eszméltem rá, hogy nincs éjszakai viseletem.

Na mindegy, Vivi is alulöltözött...

Ha belegondolok, hogy miben vár kint, szerintem egész este a hidegvíz alatt állhatok.

Ideje kimenni!!!

Ahogy kiléptem a szobából, egyből Vivire pillantottam. Szebb volt, mint ahogy gondoltam rá. Nem bánom, hogy megvettem neki azt a ruhát. Szemet szemért!!!

Elmosolyodtam, de ez alább hagyott, mikor megláttam a könnyes arcát. Végig sírt? Lefagytam.

Gratulálok Connor, megrígattad!!!!!

- Mi a baj? - kérdeztem aggódva miközben felé közeledtem.

- Engedj el!!! - halottam a hangjában a keseredetséget, még jobban fog sírni.

- Vivi, nem tehetem.- leültem az ágy szélére. Nem akarom, hogy sírjon.

- Engedj ell!!!!! - szipogott halkabban. Nem bírtam ezt nézni. Bár nem tudom hogyan érez, de tudom, hogy kétségek közt vergődik. Megakarom érteni őt. Odamásztam hozzá. Ez meglepte őt. Fölötte vagyok most. A szemembe néz, azokkal a gyönyörű, de könnyes szemekkel. Ilyen az igazi Vivi. Mindig is tudtam.

Úgy nézett rám mint egy riadt nyuszika. Illet is rá a jelmez. De nem akartam, hogy szomorú legyen.

Tudatni akartam vele, mit érzek.

Hirtelen megcsókóltam. Éreztem ahogy remegnek az ajkai a sírástól, de a végén ez alább hagyott és gyengén visszacsókolt. Olyan édesek az ajkai. Egész este csak csókolnám. Majd abbahagytam, mert Vivi nem kapott levegőt.

Csendben lihegett alattam. Nem mert a szemembe nézni. De én a szemeit akartam. Sőt, mindenét.

Tudtam, hogy fáj a keze a bilincstől. Nem akartam, hogy megszökjön. De most nem akarom, hogy szenvedjen. A bilincshez fordultam és kinyitottam a zárat.

Ami ezután történt, az engem is meglepett.

Vivi átölelt. Olyan jó érzés volt. A kezei jéghidegek voltak, de nem érdekelt. Miután elengedett, a szemeibe néztem. Megállt a sírással, de még mindig félt valamitől.

Nem vártam tovább, újra megcsókoltam hevesebben, mint valaha. Ez nagyon meglepte őt, de nem taszította.

Majd mikor megint nem kapott levegőt, elengedtem az ajkát és a nyakához mentem. Apró csókokat, végül harapásokat, szívásokat ejtettem a nyakán.

- Connor? - olyan halk volt, akár egy suttogás.

- Abbahagyom, ha akarod.

- Neem.....Vagyis - riadtan nézett rám. Nem tudja mit akar. De én tudom, mit akarok. Őt. Mindenestül. Újra az ajkaihoz tértem. Elkezdtem finoman harapdálni. Halkan nyögdécselt. A csókok között hozzá beszéltem.

Szeretem őt, mindennél jobban szeretem. Akarom őt.

Szép lassan lefelé haladtam. Először a nyakát, majd a mellét, utána a hasára adtam apró csókokat, míg el nem értem a bugyiját. Föl néztem rá, engedélyre várva.