Detroit: become lover

#//Töredezettségmentesítés//*

Szeretem a Pilvaxot, ott van a város szélén, de legalább nyugodt környezetben tudunk beszélgetni. A kávéház nagyon otthonos, régi építésű, de pár éve felújították. A parkkal szemben működött ez a takaros kis kávéház. A parkban voltak páran, legtöbbjük csak sétálgatott a délutáni napfényben. Március volt, 19 fok nappal, így mindenki kabátot vagy pulóvert hordott. Én csak egy kapucnis pulóvert hordtam, hogy ne legyen túl feltűnő, hogy nem érzékelem a hideget. A kávéház mellett volt a parkoló. A kocsik számából következtetve (két autó) valószínűleg nincs bent nagy forgalom. Be is léptem a kávézó ajtaján.

Csak 5 ember volt bent és az ott dolgozók.

Tekintetünk végre találkozott. Odamentem hozzá.

- Azt hittem, sose késel.
- Ahh, csak dugóba kerültem. - hazudtam neki.
- Csak ugyan! De akkor hova parkoltál? - kérdezte és kinézett az ablakon a parkolóra.
A francba.
- Csak nem megint a házhoz mentél? - visszanézett rám.
- Azt hittem találok valamit... - kezdtem, de tudtam, hogy nem jövök ki ebből jól.
- Ahhh, Connor, hányszor játszod még ezt? Nem fog visszajönni!!! És különösebben nem hozzád.
- Azért, mert megölted azt, akit szeretett. - morogtam. De nem tetszett, ez a jelző rá. Akit szeretett.... Utálom ezt beismerni, de a szívem legmélyén ( vagyis szívem, mint szervem az nincs, de értitek) tudtam, hogy szerette őt. De engem is szeretett, míg meg nem látott Adam mellett a fegyverrel. Máig nem tudom, kitörölni a memóriámból azt, ahogy rám nézett és folytak a könnyei. Én okoztam azokat a könnyeket.....
- Igen, megöltem, sajnálom. De ahogy az előbb mondtad, azt akit szeretett. Nem téged szeretett...
- Hagyjuk, Markus! Ez nem hozza vissza őt. Mond hogy találtál valamit róla! - vágtam a szavába. Elegem van, hogy mindenki jobban tudja nálam, milyen Vivi.
- Szerencsés napod van, mert igen. - És elővett a kabátzsebéből egy borítékot, majd az asztalra dobta. Kinyitottam. Képek voltak benne. Nem hiszem el hogy újra látom. Ő volt a képen egy férfival.
- Egy férfival beszélgetett tegnap Stark cégnél. - kezdte.
-A bátyjával.... - szóltam közbe. Ez Elliot Smith, Vivi bátyja. 2010-ben született Floridában. Jelenleg a Stark Industries-nál kibervédelmi mérnök.
-Pontosan. Elliot Smith ott dolgozik, mint kibervédelmi mérnök. Hétfőn délben találkoztak utoljára. Valószínűleg...
- Eliott tudja, hogy hol van. Köszönöm Markus, innen átveszem. - Indultam volna de ekkor Markus finoman megragadta a kezem.
- Connor figyelj, szerintem ennek nincs értelme. - Nem válaszoltam. Nem akartam ezt hallgatni. De Markus folytatta.
- Vivi azért ment el mert nem akar látni. Szerinted meghallgatna? Visszatérne hozzád?
-Jól tudom, hogy miattam ment el,de....
-Nem Connor... Ez az én hibám.- szólt hozzám csendesen Markus, úgy, hogy csak én halljam. - Én lőttem le Wolf századost. A minimum az, hogy segítek.
- Nem kell segítened, megoldom magam!!!- sziszegtem neki.
- Connor..... megértem, hogy fáj a hiánya, de értsd meg, Vivienne alapból nem bírta az androidokat. Sose szeretett. Ezt csak beképzeled.
- Nincs igazad!!!- ordítottam.

Mindenki ránk figyelt. Markus idegesen nézett rám. Pénzt hagyott az asztalon, és a kapucnimnál fogva rángatott ki a kávéházból.
- Jézus Connor, néha úgy viselkedsz mint egy gyerek!!!! - csóválta a fejét miközben a parkon keresztül húzott a kapucnimnál fogva. Leültetett egy padra, távol a többiektől.
Én egyszerűen lefagytam, már a kávéházban. Tényleg én ordibáltam???? Vivienne ilyen érzéseket vált ki belőlem? Igaza van Markusnak, olyan vagyok, mint egy gyerek.
- Lenyugodtál? - kérdezte.
- Igen, csak..... sajnálom Markus. - Ekkor láttam, hogy Markus szomorúan nézz rám. Aggódik értem. A forradalom óta igen erős viszony van közöttünk. Megbízik bennem és én is ő benne. Én lettem a forradalom után az egyik legfőbb bizalmasa. Markus segített nekem megérteni az új érzéseket. Nagyon sokat beszélgetünk. Nekem olyan ő, mint a legjobb barátom, a bátyám. North is később megkedvelt. De engem nyomaszt amikor együtt látom Markusal. Eszembe juttatja Vivit. Amúgy nincs bajom vele, csak nem is tudom mit érzek ilyenkor. Ez lenne a féltékenység?
- Köszi Markus, ez tényleg nagyon sokat jelent nekem, de meg kell találnom őt és elmondani mit érzek iránta. Elmondani az igazságot.
- Tudok az RK800-asról... - mondta ridegen. - Te is lehettél volna az. Őt nem érdekelte.
- És ha bántotta őt? Hanket is odarángatta egy a Cyberlife épületéhez. - igazából én se tudom, mi történhetett. Vajon csinált-e Vivivel valamit, vagy habozás nélkül lőtték le.
Markus lefagyott. - Sajnálom... ezt nem tudtam. - hangosan kifújta a levegőt, mint aki sóhajt és folytatta - Bár még mindig úgy hiszem rossz ötlet lenne megkeresni, de téged úgy se lehet lebeszélni. Menj, de légy óvatos!!!!!