Hősök kora

1. Lily

átírott változat

Nem tudtam mit kezdeni a helyzettel...
Túl sok dolog történt ma és ami utána következett az már tényleg csak hab volt a tortán. De itt nem valami fincsi szülinapi süteményről van szó, hanem egy sokkal komolyabb dologról: Félvér vagyok. Először nem tudtam fél mi vagyok? Félig amerikai vagy félig hülye, vagy valami reális talán. De nem, egy ókori isten az egyik szülőm. Félig ember és félig isten vagyok. Először egy viccnek gondoltam de Apám és egy másik félvér meg egy szatír nem nevetett. Halál komolyak voltak. De elmondom, hogy hogy tudtam meg.
Normális napnak indult. Ébresztett az órám, hogy ideje lenne iskolába menni. Gyorsan felöltöztem és szaladtam le enni. A kedvenc étkezésem reggeli mert akkor nyugodtan ehetek édességet. Apa már kikészítettek nekem a tejes kávémat és egy kocka brownie-t.

Együtt szoktunk reggelizni, kettesben. Anyukám meghalt még, amikor kicsi voltam, így nincsen sok emlékem róla. Apukám azok az emberek közé tartozik, akiken nem látszik meg könnyen a kor. Sötét hajában igaz van pár ősz hajszál, de emellett sokkal fiatalabbnak néz ki.

Egy 16 éves lány apukájaként mar nem meglepő az őszülés. Párszor az őrületbe tudom kergetni a női eseményeimmel. Fotósként dolgozik így is ismerkedett meg az Anyukámmal. Egyszer még, amikor a pályájának a kezdetén volt, valamelyik sikeresebb munkatársa meghívta őt egy úgy nevezett "modell buliba". Ezt úgy kéne elképzelni, hogy egy csomó ember, aki pózol bulizik iszik és őket fotózzák aztán a parti után meg megvásárolják ezeket a fényképeket. Szóval ez egy nagy lehetőség volt egy nem befutott fotósnak.

Apa meglátta egyedül ülni az egyik helyiségbe és gondolta meghívja egy üdítőre. Ő volt az egyetlen, aki nem rázta magát, mint egy őrült, szóval megnyerte ezzel. Szerelem volt első látásra. miután megszülettem volt pár csodás évünk Apa elmondása szerint, de később Anya meghalt egy autóbalesteben. Így Apának nem volt más választása, mint egyedül elnevelni. Nehéz kisgyerekkorom volt mert furcsa dolgok történtek velem már bölcsőde óta. Volt olyan, hogy egy másik gyerek akkorát taszított rajtam, hogy az udvar másik oldalán értem földet. Óvodában amikor a játszótéren voltunk a többi gyerekkel egy férfi nézett engem miközben játszottam és egyre közelebb jött a kerítéshez. Nem az a barátságos vénember volt, hanem a félelmetes fajtájú. Szóltam az óvónőnek, hogy van itt egy ember, akinek farka van és pikkelyes bőre. Nem meglepően senki se hitt nekem. Bebeszélték nekem, hogy lehet, hogy rosszat álmodtam vagy pedig valamilyen mentális betegséggel köszködök. Egy 5 évesnek könnyű bebeszélni ezt. Iskolában még, amikor alsós voltam egyszer az egyik lány, akivel nem jöttem ki jól, nekem támadt, de a külsője megváltozott. Vámpírszerű arc és fogsor, lángoló haj és felemás láb. Semmit nem tett velem, mert nem voltunk egyedül, de látszott rajt, hogy ölni akar. Még pedig engem. Minden alkalommal amikor beszámoltam a felnőtteknek, bolondnak tartottak és iskola pszichológushoz küldtek.

Azóta szerencsére semmi sem történt velem szóval lehetséges, hogy tényleg csak beképzeltem az egészet. Ráadásul nem egy iskolát jártam meg az életem során, így lehet, hogy valami nincsen rendben velem. 6 iskolából csaptak ki, mert nem tudtak mit kezdeni velem. Hiperaktív vagyok, ami azt jelenti, hogy nem bírok nyugton maradni. Zavarom az órákat, mindig jár a kezem vagy a lábam. Valami zűr biztos lesz körülöttem csak időkérdése. Valami történik és ha véletlenül ott vagyok akkor én vagyok rögtön a hibás.

Most speciális iskolába járok, ahol problémás gyerekekkel foglalkoznak. Tanulni ugyanúgy tanulunk, de én nem látom a különbséget a sima iskolák és e között.

Gyorsan letrappoltam és lehuppantam az asztalhoz.
- Szia, tücsök! Hogy aludtál? Mert többször is felkeltem valami csörömpölésre. - ült le velem szembe Apa.
-Minden rendben volt. Nem álmodtam és szerintem nem is jártam alva. Nem tudom, hogy mit hallottál. - mondtam. Régen az álmokkal is volt pár bajom. Minden éjszaka felriadtam izzadtam, szanaszét álló hajjal ugyan abból az álomból.