Hősök kora

2. Lily

átírott változat

Na, én eddig bírtam.
-Mi volt ez? Ez csak egy álom volt vagy mi? Mond, hogy egy álom volt vagy hogy valami drogon vagyok és csak hallucinálok. Mert ez egyszerűen lehetetlen.
-Nyugi, mindent elmagyarázok idővel. - mondta Percy. Tom is csak bólintott.
-Idővel? Ez most történt és én most akarom tudni. - erősködtem, kicsit hisztérikusan. Tom te is tudod mi volt ez? Tudtad ki vagyok meg hogy veszélyben voltam egész idő alatt? És nem védtél meg? - méltatlankodtam.
-Nagyon sajnálom, hogy későn jöttünk, de nem tudtuk hol vagy, közben pedig meg kellett állnunk érte is. - biccentett a fiú felé. - Ő is bajban volt. És nem tudom azt, hogy ki, vagy csak azt, hogy mi. - fejezte be a mondandóját Tom. - Abban se voltam biztos, de mindegy... - morogta az orra alatt.
-Jó mondjuk azt, hogy ez igaz, de már abban sem vagyok biztos, hogy te ki vagy.
-Én egy szatír vagyok. - mondta ki teljes nyugalommal.
-Hogy? - néztem rá döbbenten. -A kecskére gondolsz? Az legjobb barátom egy kecske?
-Az enyém is az és nem is annyira fura, mint hangzik. De erre most nincs időnk. - zárta le a beszélgetést Percy. - Merre laksz? Muszáj beszélnünk az apáddal és engedélyt is kell kérnünk tőle. - nézett rám.
- Nem lakok messze 5 perc alatt oda érünk busszal, de gyalog is csak 12 perc. - sóhajtottam egyet.

Futva rontottunk ki az iskolából, majd, amikor már elhagytuk a környéket futólépésekben haladtunk tovább. Sec-perc alatt megérkeztünk.

Percy megállt az ajtó előtt és becsengetett. Apa meglepően gyorsan ajtót nyitott.
- Jó napot! - köszönt Percyudvariasan egy kicsit lihegve a gyors tempótól. - Percy Jacksonnak hívnak, félvér vagyok és eljött az idő. - mondta el röviden a számomra ismeretlen helyzetet.

Apukám szeme elkerekedett és beterelt minket a házba. A konyha asztalt köré ültünk és elkezdtünk beszámolni a történtekről. Apa csak hümmögött és bólogatott. Nem lepődött meg semmin mintha egy hétköznapi dologról beszélnénk. Amikor a mondandónk végére értünk, csak a fejét csóválta.
-És veled fiam mi történt? Azt mondták, hogy téged is meg kellett menteni. - fordult az ismeretlen fiú felé.
-Engem egy tanár támadt meg. Egy fura kőszerű lénnyé változott és majdnem kiverte belőlem az életet. De szerencsére Percyék megmentettek. Félvérnek hívott minket, bármit is jelentsen. - érintette meg a sebes arcát. - Amúgy Nick-nek hívnak.

- Ez volt a következő dolog, amit kérdezni szeretnék, mi fenét jelent az, hogy félvér, mert ti ketten, - mutattam Tomra és Apára. - valamit titkoltok tőlem már egy ideje. Te Apa már 16 éve titkolózol, Tom te pedig már 4 éve. Szóval magyarázkodjatok. Mert nekem dunsztom sincsen arról, ami itt folyik.
- Mindent sorjában. - mondta Percy. - Tudod mik azok a görög és a római istenek? És az Olimposz? Meg a mitológiai szörnyek?
-Igen csupa kitalált dolgok. Olyanok, mint Medúza, Zeusz, Há... - mondtam volna ki, de Percy a szavamba vágott.
-Első szabály ezeknek a személyeknek a nevét nem mondjuk ki feleslegesen, mert a szavaknak hatalma van. És nincs igazad, mert ezek létező dolgok, ha hiszed vagy sem.
-Na, ez a legnagyobb vicc, amit halottam ma, pedig ma az igazgatónk fenekét egy székhez ragasztotta valaki. - vihogtam magamban.

- Még hogy az ókori istenek és szörnyek itt élnének közöttünk? Nevetséges. - nevettem kényszeredetten.
-Lehet, hogy nevetséges, de igaz. - szólalt meg Apa is.
- És én ki vagyok?
- Te egy félvér vagy mint én vagy Nick. - mutatott a fiúra. - Félisten vagy.
- Azt akarod mondani, hogy félig isten? Ez abszurd. Nekem mind a két szülőm szín tiszta ember. - mondtam.
- Nehéz eset vagy neked nem lesz elég a tájékoztató film. Ahogy Nicknek se, túl makacsok vagytok. - ingadta a fejét Tom és Apa.
-El kéne indulnunk. Jó lenne sötétedés előtt megérkezni. - fordult Percy Apa felé.
-Tudtam, hogy el fog jönni az idő, de mielőtt elindulnánk pihenjetek le, majd reggel elindultok. - sóhajtott Apa.
-Lehet, hogy egy alvás még belefér. - gondolkozott magában Percy. - Bár Annabeth nem fog örülni neki... - suttogta magának az utolsó mondatot.
-Állj, hova megyünk reggel? - kérdeztem kicsit indulatosan.
-A táborba, ahol biztonságban vannak az olyanok, mint te. - mondta Apa. - De most már tényleg elég lesz, muszáj aludnotok. Holnap korán indultok.
-Jó megyünk. - adtam meg magam, látszott Apán, hogy semmit nem fogok kihúzni belőle. - Gyertek! A szobámban van egy kihúzhatós ágy, egy fotel és egy francia ágy. Beszéljétek meg ki hol alszik nekem mindegy, én elmegyek lezuhanyozni. - mondtam.