Hősök kora

12. Lily

átírott változat

Egy ideig csak úgy lézengtem. Kerestem a bungalókat. Azokat nem volt nehéz megtalálni, mert a tábor nagyobb épületei közé tartoztak, de Annabeth-et már annál inkább. Nem akartam egyesével bekopogni minden házba, ezért inkább leültem az egyik bungaló elé.
Egy ideig ücsörögtem, amikor az egyik épületből kirontott egy csapat fiatal. Gondoltam megnézem, hogy miért néznek ki ennyire rémültnek. Az is lehet, hogy ők tudják, hogy merre keressem Annabeth-et.

-Sziasztok! Valami gáz van? -kérdeztem kicsit kínosan.
Persze magam is látom, hogy gáz van, de azért azt mégse kérdezhettem, hogy: "miért néztek ki úgy, mint akik szellemet láttak?"
-Semmi eget rengető, de mindjárt jön a segítség. -biccentett az egyik srác. Mindnyájuknak szőke, szőkés barna vagy a legvégső esetben világosbarna hajuk volt.
Olyan volt mintha egy nagy csapat iker birkát látnék enyhe különbségekkel.
Bár lehet, hogy nem ez a legjobb hasonlat rájuk.

Viszont mindnyájukhoz egyanaz a szempár tartozott. Szürke, mint egy tomboló vihar. A tekintetükben sugározta, hogy lehet, hogy most egy pillanatra elgyengültek, de bármelyik pillanatban felállhatnak és az eszükkel legyőznek bárkit és bármit. Ugyanilyen szeme van Rebeccanak is... vagy Berta volt a neve? Csak arra emlékszem, hogy Beckynek becézték. Az is lehet, hogy...

-Amúgy Sam vagyok, Athéné fia. -mondta. Miért kell mindig odabiggyeszteni az isteni szülő nevét. Olyan megbélyegzőnek tartom. Olyan mintha azt mondanám, hogy: "Lily vagyok...és alkoholista..."

Pedig ez csak egy név, csak egy szó, csak egy teljes istenség.
-Lily, Valakinek a lánya. -mosolyogtam kicsit undokan.
-Ohh, nem tudtam. Sajnálom. Biztosan elfognak ismerni. -mosolygott egy kicsit kínosan.

-Nem kell semmit se sajnálni mert nem te tehetsz róla. - vontam meg a vállam. -Ööömm...nem tudod véletlenül hol van Annabeth? Körbe kellene vezetni meg fegyvert szerezni nekem. -folytattam kicsit kedvesebben.

-Ki keresett? -tűnt fel Annabeth szőke feje a tömegben.
-Csak én. -emeltem fel a kezemet, hogy észre vegyen a tömegen keresztül.
-Szuper. Mindjárt mehetünk csak Leóval még meg kell kerestetnem azt az undorító lényt. - rázkódott meg Annabeth.
-Körbevezetni nem muszáj, már így is bejártam a fél tábort egyedül. -mondtam. Hát holt elég időm.

-Akkor menjünk és keressünk neked valamilyen fegyvert, ha túl akarsz élni. -biccentett. - Majd találkozunk Sam, de jobb, ha megkeresed Valdezt mielőtt én magam fogom kinyírni. -fenyegetőzött Annabeth.

-Gyere! Van nekünk is saját fegyvertárunk. Kisebb, mint a Nagy Házhoz tartozó, de azért nekünk is van egy szép gyűjteményünk. Általában onnét csak Athéne-seknek adunk fegyvert, de most kivételt teszünk, mert átrendezik a Nagy fegyvertárt így elég nehéz lesz ott most bármit is találni. Biztos találunk neked is itt valamit. -intett engem az egyik irányba.

Szerencsére nem kellett messze menni, csak a bungaló mögé. Ott egy kisebb raktár volt elhelyezve. Annaneth kinyitotta az ajtót, ahonnét kiugrott egy aprócska pók.

Tényleg nem volt nagy, de Annabeth villámgyorsan leszúrta. Csak úgy előkapott egy tőrt és reflexből támadt. Egy mozdulattal, egy suhintással lerendezte.
-Végre meg vagy...Athéné gyerekei nincsenek kifejezetten oda a pókokért. Erre egy egyszerű a magyarázat van. Arachné az anyám vetélytársa volt és amikor öngyilkos akart lenni a nő, pókká változtatta. Innét jön az arachnofóbia is. Ami kifejezetten a nő után lett elnevezve. -rándult össze Annabeth.
-Valami elképzelés? Bármi? A fegyver fajtája? -mutatott körbe.
-Annyiban vagyok biztos, hogy ne legyen nagyon nehéz se nagy. Például egy kard szóba se jöhet. Vagy egy tőr. Félek, hogy magamba szúrnám a figyelmetlenségem közepette. -gondoltam át.
-Menj csak be, Ha meg van a megfelelő fegyver akkor az fog kiválasztani téged. -tessékelt előre Annabeth.
-Neked milyen fegyvered van? -érdeklődtem, hátha segít a választásban.
-Tőröm van és mindig is az volt. Az elsőt egy számomra nagyon fontos embertől kaptam, amit sajnos elveszítettem a Tartaroszban. Utána egy csont tőröm lett. Azt használom most is. -húzott elő egy fehér tőrt, bőr markolattal.
-Tartarosz? -kérdeztem vissza. Olyan ismerős volt számomra ez a név.
-Igen. A mitológia legsötétebb helye odakerülnek a szörnyek és az óriási bűnöket elkövető emberek. Például titánok, ampuszák, kárhozott istenek, eidolonok. Minden. Ha a többi vallást nézzük, akkor ez a Pokol. Az Alvilág egyik része, az Áldottak Szigete és a Kárhozottak Mezeje mellett. Sajnos volt esélyem megtapasztalni azt a helyet. -fejezte be Annabeth. Csoda, hogy kijutott onnét.

Elkezdtem beljebb menni a kis raktárba. Mindenhol pajzsok, sisakok mellvértek és különböző hosszúságú és fajtájú kardok voltak. Egy másik falon voltak a tőrök. Soha se voltam egy nagyon szociális ember. Ami érdekes mert kis koromban szerettem nagy társaságokban lenni. Mondhatjuk azt is, hogy én voltam a méhkirálynő a társaságban.
Viszont amikor idősebb lettem elkezdtem a sok embertől eltávolodni. Inkább beültem teljese egyedül egy kávézóba, egy caffè macchiatóval és egy könyvvel. Máskor kimentem a kertbe és elkezdtem kertészkedni vagy olvadni. Ritkán mentem el inni vagy bulizni. Azt is csak azért, hogy ne legyek teljes kívülálló. Volt párszor ivós balestem meg balhém szóval utána inkább 100%-ban elkezdtem kerülni a bulikat. Ha mégis volt üres szabadidőm, akkor zenéltem. Otthon van egy gitárom és azon szoktam játszani, ha van kedvem hozzá.

Elfordultam a töröktől és mentem tovább. A velem szembe lévő polcokon, ahol a tokokat tartották megláttam egy kis díszes hajtűt, amin egy hold volt. Nem tudtam levenni a szememet róla, egyszerűen vonzott. Olyan volt mintha kéken vibrálna. Így gondoltam egyet és levettem.

-Mi ez? - kérdeztem, még mindig a hajtűt markolászva. Megfordítottam hátha találok még valamit rajta.
A hátulján egy kis szöveg állt, Ευλογεί το φεγγάρι, amit meglepően azon nyomban megértettem. Azt jelentette, hogy a Hold áldása.

-Ilyet már láttam valahol. -gondolkozott el Annabeth. -Di ammortalis ilyet láttam egy Artemisz Vadásznál. Mindig a hajában hordta. De meghalt a Második Titánháborúban. Nem tudtam, hogy összegyűjtötték a dolgokat. Ez biztos az övé lehetett. Fogalmam sincs, hogy kerülhetett ez ide be. -szörnyülködött Annabeth.
-Rakd vissza. -szólt rám komolya. De én egyszerűen nem tudtam lerakni. Megbabonázott. Nem akartam lerakni. Volt egy olyan érzésem, hogy ez a kegytárgy hozzám tartozik. Bármi is ez az enyém lesz. Próbaszerűen kiejtettem a nevét. Mintha magát a tűt hívnám.

-Ευλογεί το φεγγάρι.-suttogtam neki. Aztán olyan dolog történt amire végképp nem számítottam. Átalakult egy másodperce egy holdas hajtűt tartottam a kezembe most már egy íjt és pár nyíllal.
-Hihetetlen. Ez is úgy működik, mint Percy kardja vagy Thalia pajzsa. -suttogta Annabeth.
-Ez gyönyörű. -húztam végig rajta a kezem.
-Az a kérdés, hogy tudni fogom-e használni? Már használtam íjat, de nem ment valami fényesül. De meg tudom tanulni, csak idő kérdése. -bólogattam. Érzem, hogy menni fog. Ha meg nem akkor így jártam. Remélhetőleg senkit se ölök meg vele.
-Menjünk ki és próbáljuk ki. -javasolta Annabeth.
-Hova lőhetek? - kérdeztem kicsit idegesen, már a bungalók előtt állva.
-Látod Leót annál a bungalónál? -bólintottam egyet.
-Na akkor találd el a mellette lévő fán lévő egyik almát. - adta meg a célpontot. Nem lesz könnyű, de csak megtudom csináltam
Hátra léptem egy lépést és felhelyeztem a nyílt az idegre. Utána szépen lassan felhúztam. Próbáltam megnyugtatni magamat, hogy nem fogom eltalálni őt. Azt vettem észre, hogy az érzéseim kiélesedtek. Vettem egy mély levegőt, majd a célpont felé állítottam az íját.

Lehunytam a szemem és elengedtem.

Hallottam ahogy átsuhan a nyíl a levegőn, utána pedig a koppanást, ami azt jelezte, hogy célba is ért. Eközben egy meglepedt kiálltást Leo részéről. Nem számított arra, hogy egy nyíl útjába fog kerülni.
Ahogy kinyitottam a szemem egy halálra ijedt Leo és egy tökéletesen felszögelt alma látványa fogadott engem. Sikerült.

Hátra fordultam egy nagy vigyorral az arcomon és odapillantottam Annabethre, aki lenyűgözött tekintettel állt, de rögtön suhant tovább a tekintetem a közvetlenül mögöttem álló Justin döbbent tekintetére.
Hogy nem vettem észre, hogy itt van? Ennyire azért nem szoktam belemerülni a dolgokba.
Mégis mikor került ide? Hogy lehet valakinek ilyen jó illata?