Hősök kora

5. Lily

átírott változat

Ez volt életem legrosszabb útja. Halálos volt. Soha többet. Annyinak örülök, hogy nem kellett kifizetnem a táska árát, amibe bele hánytam. Ha nem tudtam volna, hogy honnét an akkor még egy is tartottam volna, hiszen Gucci.

Éppen kiszálltunk, amikor a mozdulat hevében megbotlottam és beleestem a sárba. Szerencse, hogy nem az arcom találkozott a talajjal. Percy és Nick felrántott azzal a céllal, hogy lábra álljak, de vissza huppantam a sárba.

-Auu...-kiáltottam fel. Nem próbálkoztak tovább velem, hanem inkább megpihentek. Köszönöm én is jól vagyok. Percy leült egy kőre és különféle fegyvereket pakolt elő a táskájából. Kés, kard, tőr...én meg csak bámultam.
-Mit nézel? Valamivel meg kell védened magad. -nyújtott felém egy tőrt. Mégis mit kezdjek egy tőrrel? Használni se tudom. Szép tiszta, szóval tükörnek jó lesz.
-Ne vágj már ilyen fancsali képet. Amikor bemegyünk az erdőben nem fog ártani egy fegyver neked se. Bár az ellenségednek annál jobban. -magyarázta. A penge nagyon szép volt látszott rajta, hogy nem kis időt fecséreltek bele. Talán bronzból volt.

-Mennyei Bronzból készült. A halandókra ártalmatlan, de szörnyek és félistenekre ugyanúgy veszélyes. Ránk mindegyik ártalmas. - élezte ez egyik tőrt Percy.

-Hogy mi? Ez nem ér. Ránk persze minden ártalmas. -morgott magában Nick.

-Egyet értek. De ideje lenne elindulni. Éhen halok. -nyögtem. Percy erre csak bólintott.

-Utána majd eszel. Csak jussunk be épségben, oké? Muszáj megkóstolnod a kék palacsintát, amit itt készítenek. Isteni. -ábrándozott Percy. Úgy látom nem csak én gondolok a hasamra.

Csak sajnos az ábrándomat megszakította egy ismeretlen srác üvöltése. A hangzavarból ítélve nagy bajban lehetett.

Percy pedig villám gyorsan előkapott egy tollat. Ezzel akarja legyőzni az ellenséget? Egy tollal? Azt megnézném. De utána Percy valamit megnyomott a tollon és már másképpen nézett ki. Egy hosszú két pengéjű karddá változott. Én is gyorsan magam elé szegeztem a tőrt. Adrenalin túltengésem lehet, mert égtem a vágytól, hogy neki menjek valakinek. Nick szerintem nem volt felkészülve, mert elkezdett kapkodni, valami fegyverért. Ez esetében az első dolog, amit talált ez egy nagyon nagy kard volt. De nem esett nehezére megtartani. Az izmai nem hagyták cserben. Mind a hárman hegyeztük a fülünket, a veszélyt keresve.

-SEGÍTSÉÉGGG...-üvöltötte egy lány. Elkezdtünk arrafelé rohanni.

Bár ne tettük volna. Ami ott fogadott minket az nem volt kellemes. Öt. Ismétlem. Öt nagy skorpió volt ott. Ne olyat képzeljetek el, mint amit Afrikában látnál, hanem vagy hússzor akkorát. Két kb. velem egy idős gyerek küzdött. Egy magas fiú sötét szőke hajjal és egy alacsony lány szőke hajjal. Lehettek volna testvérek. Már egy ideje küzdhettek, mert mind a ketten tiszta koszosak volt és izzadtak is. Nagyon kimerültek. Nem lepődök meg. Én szerintem már feladtam volna, ha egyedül lennék. Percy volt az első, aki feleszmélt és bevetette magát a harcba. Olyan könnyedén forgatta a kardot, olyan kiegyensúlyozottan, hogy jó volt nézni. Látszott, hogy nem most csinálja először.

Én is neki kezdtem. Féltem. De nem hagyom, hogy meghaljanak és én se fogok itt meghalni. Ez egyetlen dolog, ami meg fog halni, azok ezek a lények. Az adrenalinom az egekben volt, és minden porcikám remegett. De most már inkább az izgalomtól. Nem voltam felkészítve, de egy dolgot tudtam. A tőr, ami a kezemben van az egy gyilkos fegyver, amivel le is győzhetem a kicsit túl méretezett skorpiókat. A tőr beleillett a kezembe., mert ott volt a helye. Megközelítettem a skorpiót, de túl lassan. Mögöttem az egyik kis barátja volt. Kettő az egy ellen? Ez nem sportszerű. De itt kit érdekelnek a szabályok? Gyorsan valami taktikát kellet legyártanom. Nem lehetek semelyiküknek háttal. Nem is futhatok el, de az gyávaság lenne így is. Szóval segítség kell.

-HALLOD! TE! -üvöltöttem kulturáltan. Segítséget vártam, bárkitől is. A srác rögtön odaugrott hozzám. Meg sem kérdőjelezte a tettemet, hogy segítséget kérek.

-Szia! Justin vagyok. - kacsintott rám. Helyes srác semmi kétség. Sötét szőke haj, gyönyörű átható szemek. Testalkata szálkás mégis megvan az az izom adag. Nem semmi.

-Lily. -feleltem kurtán. Itt vagyunk egy élet- halál harcban és most áll le csajozni. Hihetetlen. Nem hidaltam le. Helyesnek helyes, de nem annyira, hogy elvesszem az eszemet. Olyan az egész gyerek mintha ő lenne az atya úristen. Nem bírom ezeket az embereket. Persze most nem azt mondom mintha én annyira szerény lennék, mert tisztában vagyok azzal, hogy én is tudok úgy viselkedni, mint egy jégkirálynő, de az van.

-Na ne csak itt álldogáljunk, hanem csináljunk is valamit. -szóltam oda nem kifejezett kedvesen. Szóval koncentráljunk. Justin hátat fordított nekem így szembe találta magát az egyik skorpióval. Bátran küzdött, de látszott rajta, hogy semmi kedve ehhez az egészhez, de attól még csinálta.

Én meg kezelésbe vettem a másikat. Borzasztó bűz terjengett körülöttem. A tudatom egyik fele már feladta a harcot a bűz miatt, de a másik még mindig kitartott. Egy pillanatra körül néztem, hogy a többiek, hogyan állnak. Percy már egy skorpiót legyőzött. De a holttestet nem láttam. Most egy másikkal viaskodik. Nick kitartóan harcol a sajátja ellen. Nem fogja sokáig bírni. Nagyon ki van fulladva. A lány, akit nem ismerek elájult. Tom elhúzta egy szikla takarásába, így viszonylag biztonságban voltak a skorpiók elől.

Aztán egy nagyon meglepő dolog történt. Nick feje felett átívelt egy nagy víz sáv. A kezével irányította, de az arca nem arról árulkodott, hogy ura a helyzetnek. Rettenet ült ki az arcára. Nekünk meg leesett az állunk. Vagyis a legtöbbünknek. Egyedül Percynek ragyogott az arca.
-VAN EGY TESTVÉREM!!-ujjongott ugrálva.
-Vagyis még egy.-sóhajtott fel. Ezen nekem is nevetnem kellett.

Bár ne tettem volna. Mert ehhez a figyelmemet el kellet tereltem a skorpióról és a harcról. Ezért eltalált valami nagy és erős. Mintha több tonna betont ejtettek volna a fejemre. Az ütés erejétől neki repültem egy fának, ami nem volt szerencsés. Kótyagos fejjel hevertem lenn a földön és próbáltam fókuszálni. Nehezen ment. Próbáltam ráállni a lábaimra, nem sok sikerrel. Csak gyorsan változó kép foszlányokat vettem ki. Valamelyik valóságos volt valamelyik pedig abszurd.

Láttam ahogy Nick neki csapta a vizet a skorpióknak, amik az ütés erejétől, nem is tudom, hogy de szét porladtak. Csak egy volt hátra, amit meg Justin semmisített meg. Utána oda rohant hozzám és a kezébe vettem az arcomat es azt kérdezgette:
-Látsz engem? Hallasz? Csak mondj valamit! Csak nyisd ki a szemed. - halottam, hogy a többiek próbálnak észhez téríteni engem.
De addigra én már elájultam. Utána látomások ugrottak fel. Egy kislány, aki egy nagy jég ketrecben volt, amit körbevettek tűzzel. De az jég nem olvadt meg. Sőt még erősebben tartott. Valami nagy lény azt dörmögte:
-Azzal az eszközzel pusztítunk el, amit legjobban szeretsz. Felperzselünk.
Aztán minden elsötétedett. És úgy éreztem magam mintha most robbantottak volna fel.