Hősök kora

3. Nick

átírott változat

Borzasztót álmodtam. Megint. Kezd elegem lenni mindig van valami, ami felborítja a rendet. Először a tanár, aki nekem támadt valami fura dolog formájában. Egy szörnyében. Utána láttam két vámpírt, akik még tegnap a nyomomban voltak.

Aztán hogy az Apám, aki elhagyott engem és Anyámat, egy isten? Hogy ott hagyott engem Anyával, aki miattam halt meg? Mert én csak egy figyelmetlen kisgyerek voltam, aki a kádban játszott és közben elszabadult az ereje és cunamit okozott a házon belül?

Kopoghattam, de nem hallott engem az ajtón túl és nem is tudott válaszolni a sok víz miatt. Azóta érzem magam egy szörnyetegnek. Nem is próbálkoztam többször azóta. Ha lehet a vizet is próbálom elkerülni. Nem járok nyaralni, se tó, se tenger vagy medence. Egyedül fürdéskor, meg ha kell iváskor.

Most a nagyszüleimmel élek, akik semmit se tudnak a történtekről. Ők azt gondolják, hogy Anya elment nyaralni a barátaival és engem is vitt magával, de sajnos elcsúszott a padlón majd beverte a fejét az asztalba. Arra nem gondoltak, hogy én voltam. Persze mert még csak 3 éves voltam és nem tehettem róla.

És hogy én meg félig isten vagyok? Az még egy plusz. Talán ez a magyarázott Anyára is. Apámról semmit se tudtam csak azt, hogy hol találkoztak az anyukámmal. Aztán a születésem előtt meghalt rákban. Vagyis ezt mondták nekem. Most meg kiderült, hogy ez egy nagy hazugság volt és valójában ő egy isten. Kezd a sok információ az agyamra menni.

Aztán még ott volt az esti rémálmom.
Egy táborban voltam vagy inkább annak a maradványai között. Körülöttem leégett házak, harcoló emberek és szörnyek. Tűz mindenhol. Víz kellett volna, hogy eloltsuk a lángokat, de én leblokkoltam. Egyszerűen képtelen vagyok rá. Mindenki vagy harcol vagy pánikol. Tudom, hogy kéne valamit csinálnom, de nem tudok. Vagy lehet, hogy nem akarok. Hirtelen egy hangos kürtszőt lehet hallani azt követően valaki elkiálltja magát, hogy:

-Szemeket behunyni!
Mindenki lebukott vagy eltakarta a szemét kivétel én. Ott álltam a káosz közepén és nem csináltam semmit. Hatalmas vakító fény robbant szét valami körül. Valami gyilkos szupernóvává vált. De én nem csuktam be a szemem. Mindent egy nagy fehérség nyelt el és majdnem biztos voltam abban, hogy meghaltam.

Akkor riadtam fel. Mindenhol izzadság volt. El is felejtettem, hogy nem az otthon vagyok hanem Lilyéknél. Rátérve Lilyre ő is ott üvöltött mellettem. Percy is felkelt a nagy hangzavarra, de nem reagált majdnem semmit. Úgy látszott ő is tudja, hogy megy ez. Ha már ébren voltunk le is mentünk enni.

Percy elkezdte elkészíteni a megígért kék palacsintákat miközben mi elkezdtünk tányérokat kipakolni. Próbáltunk alehető legnagyobb csendben maradni, hogy ne keltsük fel Tomot és Lily apukáját. Egy idő után egy kicsit kínos volt, hogy néma csöndben ülünk.
-Mit álmodtál? - kérdeztem.
-Valami össze-visszásságot. De Kellyvel benne volt. Megakart ölni. Újra. - sóhajtott fel. Percy csak csendben figyelte. - És te? Mit álmodtál?
-Egy égő táborban voltam, körülöttem harcoltak. Utána meg szerintem megvakultam mert nem láttam semmit se az álomban, viszont mindent halottam. Majd elájultam vagy meghaltam. - mondtam. Kirázott a hideg, ahogy kimondtam. nem csak engem rázott ki mert a mellettem lévő széken Percy felpattant és gyorsan betolta az utolsó falat palacsintát, majd sürgősen elindult az emelet felé.
-Most azonnal mennünk kell. - mondta. Félelem csillogott a szemében. - Megyek felkeltem Tomot, addig ti készülődjetek. És ébresszétek fel az Apádat is- mutatott Lilyre majd felindult, de gyorsan visszafordult és hozzátette. - És csinálnátok nekem még egy Nutellás szendvicset, lehetőleg azt is kéken? - aztán felszaladt.
- Jó én megyek ébreszteni az Apukádat, te pedig készítsd el a szendvicseket. - adtam ki az utasítást.
-Jó, ott van a folyosó végén balra. - mondta Lily.
Szerencsére volt időm körülnézni, mert kár lett volna kihagyni. Olyan volt az egész ház, mint egy kastély, ami egyben egy múzeum. Festmények a falon és minden féle kegytárgy. Amikor odaértem az ajtóhoz nem tudtam mit csináljak. Kopogjak be, vagy csak úgy nyissak be? Inkább bekopogtam és azután léptem be. Elállt a lélegzetem. Az angol királynőnek sem lehetett, ennél szebb szobája. Kicsit remegős hangon, de megszólítottam.
-Jó reggelt, uram. - egyáltalán nem hangzottam úgy mintha egy cseléd lettem volna. - Kérem ébredjen fel, mert indulni készülünk. És gondolom elszeretne köszönni Lilytől. - mondtam. Na, ez már jobban hangzott.
-Óóóó... Jó reggelt neked is Nick. - ásított egy nagyot Paul. -Mindjárt megyek csak gyorsan felöltözök.
-Rendem lent várjuk. - szaladtam le. A többiek már készen álltak. Percy éppen a tervet állította elő, miközben ette az igen érdekesen kinéző reggelijét.
-Telefon van nálatok? - kérdezte. Lily és én felmutattuk a telefonjainkat.
-Azokat adjátok ide. - nyújtotta a kezét Percy.
-Miért? - kérdeztem.
-A telefon a félvérek számára olyan, mint egy nagy tábla amire az van írva, hogy: Sziasztok szörnyek, friss félvérek vagyunk, igen nyugodtan gyere ide és zabálj meg minket...
Nem a legjobb, ugye? Szóval itt kell hagyni őket hogyha élve szeretnétek eljutni a táborba. - magyarázta.
-Tessék. - adtam oda. Lilyn látszott, hogy szívesen tartaná a kapcsolatot telefonon az apjával, de az nem lenne helyes.
-A te biztonságod érdekében. - mondta Tom. Olyan volt mintha telepatikusan beszélgetnének mondjuk ezt:

Lily: Mit érdekel téged a biztonságom, hiszen előbb mentetted meg Nicket, mint engem, pedig én állítólag a legjobb barátod vagyok.

Tom: Tehetek én róla, hogy ő is bajban volt? És igen érdekel a testi és a lelki épséged.

Lily: Csak azért, mert ez a munkád. Szerintem te csak kihasználtál.

Tom: Beképzelt.

Lily: Hazug.

Tom: Elkényeztetett.

Lily: Félig szamár.

Tom: Kikérem magamnak én félig kecske vagyok.

Nekem édes mindegy, de engem ne keverjenek bele.
-Jó. - morgott Lily és ő is átnyújtotta a mobilját. Pont akkor jött le Paul az emeletről, így Percy megkérte, hogy rakja el őket.
-Viszlát. - fogtam kezet Paulal.
-Vigyázzatok magatokra. Van elég nektárotok és ambróziatok. - kérdezte. Mi a fene az, az ambrózia és a nektár? Valami allergia gyógyszer? Vagy esetleg hashajtó?
-Igen, köszönjük. - bólintott Tom.
-Drachmátok? - ellenőrizett tovább Paul
-Van fejenként három. Remélhetőleg elég lesz. - mondta Percy.
-Jó, szerintem akkor indulhattok. Legyetek gyorsak és óvatosak. - búcsúzott el. Lily még megölelte őt, aztán elindultunk az ismeretlenbe. Legalábbis nekem ismeretlenbe. Egy buszmegállóban álltunk meg. Gondolom a buszra vártunk.
-Van pár kérdésem. - fordultam Percy felé. - Egy mi az, az arózia és a nektarin?
-Mármint az ambrózia és a nektár. Mind a kettő isteni étel. Halandók nem fogyaszthatják mert belehalnának vagy megőrülnének tőle. A félvérek pedig csak kis mértékben. Mert ránk is veszélyes.
-És a drachma? - előzött meg a kérdéssel Lily.
-Görög fizető pénz, tőlünk csak azt fogadják el. - magyarázta Percy. - Vagyis persze használhatunk dollár, de ha összefutunk olyanokkal, akik ugyanúgy szörnyek vagy más mitológiai lények, akkor ezt kell használnunk.
-Utolsó kérdés. Mivel jutunk el a táborba. - kérdeztem.
-Taxival. Pontosabban a Szürke Nővérek taxijával. - rázkódott meg Percy. - Utálom azt a járgányt, de nincs más választásunk.
- Taxit várunk a buszmegállóban? - kérdezte értetlenül Lily.
-Ja, mért ne? - vonta meg a vállát Percy.
-Kik azok a Szürke Nővérek? - kérdeztem.
-Fúúúú... mennyit kérdeztek. Mi ez egy kihallgatás? - fogta fejét Percy.
-Szerintem egy kihallgatás is barátságosabb. -súgott oda Tom.
-Nagyon vicces. - morogta Lily. Percy valami fura imát mondott el valami idegen nyelven, de furamód megértettem. Utána egy drachmát dobott a földre, ami rögtön elsüllyedt. Mit valami adományozás lett volna.
-Pár perc és megjönnek. Ez a leggyorsabb közlekedési eszköz.
-Szóval kik azok? - kérdeztem.
-Három vén trotty. És itt tényleg nagyon idős nőkről beszélünk. Hát nem is nők, de mindegy. Ne lepődjetek meg a kinézetükön. Egy szemük van és egy fogsoruk és fura száraz pergamen szerű bőrük van. - mondta Percy. - Olyanok mintha valami rossz mesefilmből léptek volna ki.
-Fejenként egy szemük van? - kérdeztem.
-Nem összesen van egy szemük. - időm se volt reagálni, mert miután ezt kimondta elénk gördült egy new yorki taxi, ami mégsem tűnt new yorkinak. Régi volt, piszkos és megviselt. Amikor leparkolt, elhúzódott az ablak és egy hosszú karmos kéz nyúlt ki rajta. De az arcát nem lehetett látni.
-Hány utas? - kérdezte. A hangjától kirázott a hideg. Egyszerűen libabőrös lettem tőle.
-Négy. Három félvér és egy szatír. - mondta Percy.
-Három drachmát kérek plusz egy drachma borravalót. - mondta egy másik.
-Borravaló a taxira? - kérdezte Lily.
-Drágám, ez a mi taxink a mi szabályaink. Na, bepattantok végre? - mondta a harmadik vén asszony.
-Lányoké az elsőbbség. - engedtem előre Lilyt.
-Ööö...kihagy... - mondta volna ki Lily.
-Lily szállj már be! - tessékelte be Percy.
-Szerinted ennek jó vége lesz? - kérdeztem, miközben beszálltam.
-Már egyszer megszívtam, most sem lesz másképpen. - mondta Percy és beszállt.