Hősök kora

8. Justin

átírott változat

Istenek a szüleink. Na ez már több dolgot is megmagyaráz. Nem sokat, de párat igen. Mint például miért támadtak meg minket azok a lények. Meg, hogy miért vagyunk itt és miért pattognak körülöttünk kecske emberek, meg befestett bőrű lányok. 

Meg hogy miért van egy sárkány egy fa köré tekeredve. De ezeket is csak azért értem vagy hiszem el, mert lég fantasy filmet néztem.

A sárm az erősségem. Elsőre furcsán hangzik, de igaz és a történtek után nem meglepő. Mert fura az életem és hogy most meg tudtam, hogy egy mitológia könyv szereplője vagyok. Vagy lehetek. Bár nem tudom miért. Ja meg van. Talán, mert ellenálhatatlanul jóképű vagyok? És okos meg segítőkész. Legfőképpen szerény. Jó vagyok. A múltam már nem annyira. Apám elhagyott amikor kicsi voltam. Soha nem láttam. Nincs semmilyen emlékem vele kapcsolatban. Anyámmal éltem egy ideig. Semmi gond nem volt amíg el nem hagyott apám. Elkezdett inni és bulizni. Durván. Engem is vitt magával. A bárba. Ott megtalált egy kicsit kattos nő. Mindenki azt gondolhatta, hogy az anyám nem fog odaadni egy idegennek, de nem. Tévedés. Így kerültem Ms. Greenhez. Nagyon édes és kedves nő volt és anyám helyett anyám. Nem sokkal az utám, hogy befogadott teljesen kigyógyult a betegségéből. Megértem. Meghalt a férje és nem bírta. Kellett valaki mellé. És itt nem egy macskára vagy egy cicára gondolok. Bár az is lehet egy megoldás, de ez nem vált volna be nála. Kellett neki egy ember, akit szerethet. Felnevelt engem. Megtanított számolni, olvasni. Megnyugtatott, ha sírtam. Ha valami bajt csináltam akkor meg szépen leüvöltött. Egy szóval tökéletes pótanya volt. Eközben az anyám boldogan élt a sok iszogatással és bulizással. Aztán nem tudom mi történt. Valamelyik nap elájultam. És elveszítettem az emlékeimet arról a napról. De csak arról az egyről. Annyi maradt meg belőle, hogy valami robbanás történt én meg csak egy villanást láttam és elájultam. Utána meg az anyám kiakadt. Csak arra gondoltam, hogy biztos aggódik értem. De nem. Nem sokkal a kis balesetem után beadott egy árvaházba. Elvett Ms. Greentől és berakott az árvaházba. Pedig, ha bele gondolunk nekem két anyám is volt, akiket el is vettek tőlem. Nem szó szerint. Én meg elszöktem onnét pár évvel később. Azaz most. Az edzőm, az egyetlen ember, akiben bíztam. Azt mondta, hogy menjek egy táborba. Nem értettem, hogy milyen táborról beszélt, de úgy tettem ahogy mondta. Elindultam, de nem jutottam messzire, mert megtámadtak engem. A szörnyek teste árnyakból volt összeállítva így nem láttam őket és valamit legyőzni úgy, hogy nem látod őket elég nehéz.

Akkor futottam össze Beckyvel. Inkább ő futott össze velem, mert megmentette az életemet. Ő gyakorlottabb volt, mint én. Úgy forgatta a kardját, hogy azt bárki megirigyelné. Aztán gondoltunk egyet és közösen folytattuk az utunkat. Beckynek is hasonló története volt, mint nekem. Legalábbis az elmondottak szerint. Én sem meséltem el neki semmit erről a báj cuccról, mert semmi köze hozzá. Meglepően rá se hatott a bájos aurám. Nem értem egy cseppet se, hogy működik az az egész. A mindennapokban, amit a "társadalomban" töltök minden alkalommal hat az emberekre. Ritkán még a férfiakra is. Az a gond, hogy vannak olyan emberek, akik megszállottak lesznek a sok érzelemtől és képesek megutálni a nem viszonzott érzések miatt. Ami nem a legkellemesebb dolog amikor több megszállott emberek, akik mindenképpen megakarnak szerezni téged.

Aztán amikor már csak pár méter kellett volna a bejutáshoz, de akkor jöttek az óriási skorpiók, amikkel nehezen bántunk el. Pontosítok, nem mi győztük le a skorpiókat, hanem az az égető sugár, ami cafatokra szabdalta őket. Sokan megsérültünk köztünk Lily is, akinek a legsúlyosabb volt a sérülése. Olyat volt mintha lelke szépen lassan elhagyná a testét. Be kellett cipelnünk őt, mert nem volt magánál. A testsúlya pedig meglepően kicsi volt. Oké most ezt nem úgy kell érteni, hogy körülbelül 40kg-os volt és nem ennyinek gondoltuk, hanem mint aki hirtelen tett volt egy diétát és leadott több int 10 kilogrammot. Ez nem természetes. Ezen gondolkoztam miközben a lóember nagyban magyarázott. A lóemberrel lehet, hogy nem ártana beszélnem a történésekről.