Hősök kora

14. Lily

Evés közben el kellett égetnem az ételem egyik felét. Tudom, tudom mit gondoltok. Szegény étel kárba veszett.

De nem oktalanul lett elégetve a finom husom. Az istenek szeretik az illatát. Igen, ez égő már szétbomló húsét. Elég érdekes ízlésük van, de ez legen a legkevesebb gondunk.

Miútán befejeztük az "áldozat" bemutatását, átmentünk a tó partján lévő tábortűz helyhez. A tűz már javáaban égett, különböző színekben. Olyan volt mintha magának a tűznek is lennének érzései, mintha élne.

 Körülötte egy csomó kő pad volt elhelyezve, amiken a táborozók már elkezdtek elhelyezkedni.   Én Justin, Nick között foglaltam helyet, mivel más embert nem nagyon ismerek. Becky meg a tépett hajú lány mellé ült le. Annabeth és Percy is helyet foglaltak.

Miközben a táncoló tüzet néztem, automatikusan eszembe jutott egy emlék amikor Apával grilleztünk még kis koromban. Imádtam a fűszerek és a tűz illatát ami szállt a levegőben. Összekeveredve az erdő és a fű illatával az egyik kedvenc érzés számomra a világban. Meghívtunk pár ismerőst, még a fura szomszédot is aki minden reggel kiment a kertbe és levágott pontosan egy centit a bokros növényéből. Amikor megkérdeztük tőle miért teszi ezt azt mondta, hogy mindig szabályos legyen.

Mindenki felhőtlenül boldog volt. elfelejtettünk minden rosszat és csak a jelennel foglalkoztunk. Vicceket meséltünk, cukkoltuk egymás és gondolkoztunk hogy mit fogunk csinálni a jövőben közösen. Melyik egyetemre megyek, milyen szakot választok, mikor költözök már el?

Minden sínen volt. Amíg nem éreztem túl jól vagy túl zavarban magamat. Mert az ilyen felnőtekkel való gyülekezeteknél egy idő után mindig zavarba leszünk. Mert amikor elfeledkeztem az érzéseimről, páran véletlenül elestek a levegőben vagy pedig a nagyi értékes vázája lesett. Én voltam mindig az egyedüli aki tsiztába vplt a valódi okkal, hogy mégis miért tanultak meg az emberek és a tárgyak repülni.

Próbáltam vigyázni, nem érezni túl jól magamat.  Egyszerűen szürkén kellett élnem a mindennapokat. Próbáltam visszafolytanom a sok haragot és a boldogságomat is. Mert ki tudja mikor lesz ez az érzelem hullám erősebb? Senki. Még én magam se. Nem tudom kiszámítani, mikor, hol vagy milyen kárákat fogok okozni. Póbálkozni pedig nem fogok, mert nem egy opció számomra.

Minden lakalommal amikor orvosi vizsgalatokat tartottak, akkor velem mindig vallami gáz volt. Természetellenesen könnyű voltam a kinézetemhez képest egy érzelmi hullám után. Egy másik alkalommal pedig nagyon nehéz voltam, olyan volt mintha a problémáim és a visszafolytott érzelmek leterhelnének. 

Egy csomószor azzal jöttek, hogy valami lelki problémám van ami egyszerűen ránehezedik a lelkemre. Hogy mennyire eltalálták. Bár az összes csak spekuláció volt, mert ő meguk se hitték el hogy ilyen létezik. 

Az igazságot pedig nem mondhattam el, őrültnek hittek volna és ráfogták volna a súly csökkenést egyszerű önéheztetésre. Biztos elküldtek volna valami diliházba. 

Senkinek nem mondtam el a legnagyobb titkomat és nem is tervezem a közeljövőben megtenni azt.

Később már lr se jöttem ezekre a partikra. Mindenki érdeklődött, hogy hol vagyok, de én egyszerűen nem voltam képes lemenni. Tüzet se tudom mikor láttam utoljára.
Ez egy olyan idili helyzet volt. Egy csomó gyerek körbe üli a tüzet és beszélget. Szerintem még pillecukor is lesz.
-Hivatalosan is üdvözlöm, az új félvéreket. - kocogott be Khierón. - Az egyiküket már elismerték. Nicket, Neptunusz fia. Pontosan nem is tudom, hogy került ide, de ideiglenesen itt marad a Félvér táborban, majd később kerül át a Jupiter táborba.
-Szóval nem is a tesóm?-gondolkozott hangosan Percy.
-Így is csak a féltesód, Hínáragy.-mosolygott rá Annabeth.
Egyszerűen a szeretetük a többi emberre is átragadt. A körülöttük lévő emberek mind mosolyogtak. Biztos, hogy nagyon sok dolgon keresztül mentek. A tekintetem megakadt a nyakláncukon. Sok-sok különböző gyöngy volt ráfűzve. Annabethén olyan 11 körül lehetett, Percy-én meg maximum 7. Gondolom az éveket jelezhette. Ennyi év alatt olyan kalandokban, megmérettetésekben lehetett részük amibe egy egyszerű halandó ember belehalt volna.
Mióta nem tekintek úgy magamra mint egy "egyszerű halandó". Én még mindig ugyanaz a Lily Parck vagyok aki eddig. Az aki iskolába járt, antiszociákisan viselkedett az osztálytársaival. Aki csak pár baráttal büszkélkedett. Aki csak egy lány volt anya nélkül.
Aztán pedig megkezdődött az őrültek háza. Ampuszák, kentaurok, óriási skorpiók. Sárkányok fák köré tekeredve. Az életem teljesen szürreálissá vált.
Mégis az életem, ez vagyok igazából én?
Egy isten lánya akit nem akar elismerni.
-Légyszíves álljatok fel.-utasított minket Kheirón.
Mindnyájan felálltunk Nick kivételével. Becky, Justin és én ugyan arra gondoltunk felálltunk, de mégsem léptünk előrébb. Szeretnénk hogy elfogadjanak minket. Melyik gyerek nem szeretné azt? Hibáztunk hogy ilyen sokáig tart?
Én biztosan.
De miután felálltunk mindenkifelszisszent és sokkoltan néztek minket.
Becky feje felett megjelent egy szimbólum. Egy bagolyt ábrázolt. Eleget tanultam történelemből, hogy tudjam mit is jelent ez. Ő itt Athéné lánya. És hogy miért nem lehet a római alakja Minerva? Mert Minerva abban más hogy még ilyen féleképpen sem születnek gyerekei. Mert szerintem úgy születtek, mint ahogy maga Athéné. Annabeth csak mosolygott. Ezek szetint örült Beckynek, az új testvérének.
Tovább pillantva megláttam Justint akivel ugyanez volt a helyzet. Csak neki egy lant lebegett a feje felett. Vagy lehet, hogy egy hárfa volt az? Talán Apollón volt. Vagy pedig Apollon. A római alakja.
Feltekintettem a fejem fölé. Semmi. Semmi de semmi.
Aztán még is történt valami. Körülöttem elkezdett csillogni villogni a levegő és az eddigi ruháim helyén egy görög női tunika jelent meg. Nem az én stílusok, én inkább a sportos ruha egy convers cipővel lány vagyok. Karomon egy karkötő díszelgett a hajam meg frissen kimosva és fonva volt.
Éreztem, hogy ki lehettem sminkelve, mert a bőröm nem tudod annyira lélegezni.
Elkezdtem tapogatni a hajam és megtaláltam a hold hajcsattomat, ami egy gyilkos fegyvert rejtett. De ezt nem kell mindenkinek tudnia.
Nem tudtam hova nézni teljesen zavarban voltam. Az pedig rárakott egy lapáttal amikor Justin megszólalt, hogy: -Eszméletlenül nézel ki.
Lesütöttem a szemem. Már csak ez kellett.
Hallotam valahonnét egy suttogást.
-Olyan erős dejavum van.-mondta, miutóbb kiderült Jászon.
-Ez igen sűrű volt. -csitította le Kheirón.
-Had üdvözöljem, Rebecca Lietont, Athéne lányát. Justin Halet Apollon fiát. És nem utolsó sorban Lily Parckot, Aphrodité lányát.