Hősök kora

13. Lily

átírott változat

Milyen jó illata van. Lily most azonnal állj le.

Nem normális dolog csak úgy kijelenteni, hogy valakinek jó illata van. Olyan Justin-os.

Ácsi, mióta létezik olyan, hogy Justin-os? Eléggé nevetséges.

Olyan mintha az egyik vállamon csücsülne egy ördög, aki azt mondja, hogy: Egyél sok cukorkát és nem gond, ha kilyukadnak a fogaid, anyukád sohase fogja megtudni.

Az én esetemben meg azt mondja, hogy: Öleld meg és szagold meg, és ne érdekeljen, hogy hülyének néznek.

Az angyalka meg arra bíztat, hogy menjek el a közeléből, mert mérgező a jelenléte. Bár az is lehet, hogy saját magam a mérgező. De egy ilyen srác mégis, hogy lehetne mérgező. Ő csak Justin.

-Szerintem én mostantól nem fogok semmi sértőt mondani rád vagy bármi olyat, ami arra késztet téged, hogy előkapd az íjat, mert ha mégis megteszem akkor nagy eséllyel lerepíted a fejemet. -nézett le rám. Pontosan. Le. Mert két fejjel nagyobb nálam. Nick egy és féllel. Becky meg féllel. Hogy lehetséges az, hogy ilyen pici vagyok? Hmmm? Valaki magyarázza meg.

-Akkor helyedben vigyáznék. -léptem egyet hátra, hogy megszüntessem ezt a zavarba ejtő közelséget. Mintha egy pillanatra csalódást véltem volna felfedezni a szemében, de ha az is volt akkor is egy pillanat múlva már visszatért a csillogó tekintete.
-Nekem is van már fegyverem. A legjobb, hogy nem is tudtam, hogy egész végig nálam volt. -forgatta meg az ujján lévő gyűrűt. Egy egyszerű fém gyűrű volt, amibe egy kis napocska volt belevésve. Már láttam, hogy eddig is hordta, de nem tulajdonítottam neki sok figyelmet. Aztán pár másodperccel ő is egy íjat tartott a kezében. pillantottal meg a fiú kezében. Hasonló volt az enyémhez, csak nagyobb és férfiasabb.
-Megmutatom én, hogyan is kell lőni. -villantott egy magabiztos mosolyt, majd felhúzta az íját. Aztán célzott és elengedte. A nyíl Leo másik oldalán ért célba, aki még mindig nem fogta fel a helyzetet és nem lépett még le a helyszínről. Utána meg jött ugyan az a hangocska. Egy meglepett sikkantás. Hogy lehet fiú létére ilyen magas hangja ennek a gyereknek?
-Na most már elég volt, mert dühös leszek. -morgolódott Leo. Felemelte a kezét és egy kis tűzgömböcske jelent meg benne.
-A fenébe. Nem sikerül még mindig. -morgolódott nem megelégedve a teljesítményével, majd visszafordult a tevékenységéhez.
-Amúgy csak azért jöttem, hogy elméletileg vacsoraidő van? -jelentette ki kérdezve, ha az lehetséges.
-Igen, már egy ideje. Ki ment a fejemből. -csapott a homlokára Annabeth.
-Amúgy mi lesz a tőrrel? Amit a levélben említettek. Mert már van fegyverem. Úgy se találtuk meg. Vagy ő se engem. -jutott hirtelen eszembe.
-Nagy eséllyel valamelyik testvéredé lesz a tőr. Kicsit beelőztek téged a választással a -bólintott Annabeth. -Na de akkor irány a pavilon. Bármit megtennék egy kis kajáért.

◇◇◇◇◇◇

-Mennyien vagytok a táborban? -kérdeztem, mert mindenhol csak embereket láttam, vagyis, bocsánat félvéreket.
-Nem tudom, általában nem szoktuk számolgatni, de ahogy látod nagyon sokan vagyunk. -mondta.
-Ma veletek fogok ülni, Kivétel Nick meg Percy. Mert Nickről már kiderült, hogy kicsoda és van az a szabály, hogy a táborozók nem keveredhetnek étkezéseknél. Elméletileg mindjárt érkezik, Becky is. -ült le az egyik asztalhoz, így mi is követtük a példáját. Justinnal egymás mellé ültünk megtartva a tisztes távolságot.

-Szóval ahogy mondtam bungalók szerint ülünk, ezért majd pár ember kicsit furán fog ránk nézni, de előfordul az ilyen. Ott vannak az én testvéreim. Az az Athéné bungaló asztala, mellette vannak Aphroditéék, meg Arészék. -mutogatott. Nekem már volt szerencsém találkozni az Athénosokkal és szimpatikusnak tűntek. Ha jellemezni kéne őket azt mondanám, hogy eszesek, meg bátrak.