Hősök kora

17. Nick

átírott változat

Én vagyok az, aki egész jól beilleszkedett. Vagyis úgy érzem. Csak két féltestvérem van így nekem a legegyszerűbb. De ezzel együtt nehezebb is, ha belegondolunk. Én vagyok az, aki római, de mégis rossz helyre került. Belecsöppentem két testvérnek az életébe indok nélkül. Nem tudtam fix választ vagy helyt biztosítani nekik mert én nem is biztos, hogy maradok. Nem tudom, ez még mindig zavaros.

Vagy nem kellettem a másik tábornak, vagy csak egyszerűen szerencsétlen vagyok és nem találtam meg a nekem szánt helyet. Ami még eszembe jutott, hogy lehet, hogy titokban voltam tartva így senki nem tudott rólam és így senki nem igényelte a jelenlétemet. De inkább elvetettem ezt a sok összeesküvés elméletet, mert kicsit túlságosan túl gondoltam az egészet. Itt vagyok az a lényeg.
Vagy tudnak az óriási hibámról így csak egy nagy szégyen lennék számukra.
Jó, jó befejeztem.
A hely tetszik, egyszerűen imádom. Otthonos és mindenki otthonnak is tekinti. Még én is, aki most ért ide. Rég éreztem ilyet. Bár párszor elfog az az érzés, hogy be vagyok zárva.
Meg párszor egyedül érzem magamat még úgy is, ha egy csomó ember vesz körül köztük az újdonsült családom. Félre ne értsetek, nagyon kedvelem Percy-t és Tyson-t. Mindig is testvérekre vágytam. És most itt a lehetőség, hogy legyenek. De először a dolgaimat magamban kell lerendeznem.
Ilyen dolgokon gondolkoztam a kis rejtek helyemen, ahol utoljára egy istennel ücsörögtem. Én már berendezkedtem, kiválasztottam az ágyamat, kiraktam a fogkefémet és azt a kevés dolgot, amit magammal hoztam. Szóval enyém a világ összes ideje.
Felkaptam egy követ és erőteljesen elhajítottam. Azon vezettem le a nyugtalanságomat. Hatot pattant a vízen, pedig egy kerek kő volt. Aztán felkaptam egy másikat és egy másikat. Addig folytattam amíg észre nem vettem, hogy valami lepottyant a földre. Egy kis doboz kéken becsomagolva. A tetejére meg a nevem volt írva. Meg egy matrica amire az volt rányomtatva, hogy Hermész Gyors Posta.
Kíváncsian elkezdtem kicsomagolni. Egy üres doboz volt.
Összeráncolt szemöldökkel forgattam a dobozt. Ennek mégis mi értelme van? Egy doboz üresen. Ez, volt életem legértelmetlenebb postája. Nem mintha sok postát kaptam volna eddig.
Aztán megláttam, hogy van egy kis mondat a csomagoló papír belsejében.

"A tenger nem szereti, ha visszafogják."
-Neptunusz

-Köszi, Apa.
Ezt személyesen is megtehetted volna.-morogtam. Összehajtogattam a lapot és beleraktam a zsebembe. Az év Apája.
Hirtelen halottam, hogy valami közeledik az erdőből így gyorsan felpattantam és nyúltam volna valamilyen fegyverért.
Csakhogy nálam nincs semmilyen fegyver. Nem ártana beszerezni egyet, ha túl élem ezt a kis találkozást a grizzly-vel. Vagy jetivel, esetleg trollokkal. Elkezdtem figyelmesen körülnézni valami használható fegyver után. Csak a dobozt láttam annak. Felkaptam és magam elé tartottam mintha valami óriási és veszélyes fegyver lenne, ami még meg is védhetne. Pedig nagyon nem.

Most már közelebbről hallottam az zajt, ami csak azt jelenthette, hogy már nagyon közel van hozzám az ismeretlen valami. A furcsaságok után még azon se lepődnék meg ha egy láma lenne, ami szivárványt kezd el hányni rám. Komolyan mondom.
Mégis veszélyeztetve éreztem magamat, mert volt arra esély (nem is csekély), hogy nem egy fura lámával, hanem egy vérengző szörnnyel találom szembe magamat.
Még közelebb vánszorogtam a bokorhoz, ahonnét elkezdett kiformálódni egy alak. Az alsó fele emberinek tűnt, de valami nagyon nem stimmelt a fejével. Szörnyen széles volt. Így nagyon hősiesen, bevettetem az egyetlen fegyveremet. Így hozzá vágtam a dobozt.
-ÁÁÚÚÚ...-vinnyogta valaki.
-Istenek, bocsi azt hittem hogy valami nem emberi vagy.-hajítottam el a dobozt jó messzire.
-Semmi gond sokszor megtörtént már velem.- fogta a fejét Justin.
-Magyarázd meg nekem hogy mi a fenét keres a fejeden egy sombrerò?-néztem rá értetlenül.
-A Hermész bungalóban találtam. Nagyon random dolgok vannak náluk.-emelte le büszkén a fejéről a srác. Örültem, hogy talált valamit, amin jól el tudott szórakozni.
-Mit keresel itt. Kinn. A hidegben. Teljesen egyedül.-ült le mellém.
-Élvezem a friss levegőt?-vontam meg a vállamat. Az őszintét megvallva nem vagyok oda a tűzért meg a füstért. Szóval miután elismertek titeket inkább csak elvonultam.-magyaráztam.
-Értem.-mondta. -Hogy került hozzád az a doboz?
-Apám küldte.-nyögtem ki.
-Úgy érted Neptunusz?-csodálkozott el.
-Aham.
-És mi volt benne?-kíváncsiskodott.
-Semmi.
-Mégis, hogy érted azt hogy semmi? Kaptál egy teljesen üres dobozt?- húzta fel a szemöldökét.
-Majdnem. A csomagoló papír belsejére volt írva egy kerek mondat.-mutattam a papírra.
-Aha.-csak ennyit mondott miután elolvasta a szöveget.
-Tudom.-sóhajtottam.
-Még mindig írt valamit neked. Nekem szerintem az Apám azt se tudja, hogy létezem.-dramatizált.
-Ez azért túlzás.-mosolyogtam.
-Oké, de nem adta tudtomra, hogy tisztában is van a létezésemmel.-mosolygott savanyúan.
-Ha nem fog írni, jelezni vagy bármi, akkor téged se érdekeljen. Mond magadnak hogy csak egy részeg csávesz akinek az élete az ívás.-mondtam neki.
-Igazad van.-dőlt hátra.-Van otthonom a csillagok alatt, van enni és inni valóm mit a föld s víz szolgáltat, s nem vagyok egyedül mert van ki vállamat fogja a harc alatt.-szavalta.
-Azta. Neked az csak jön, mint a vízfolyás? Mert elhiheted nekem ez nagyon jó volt.-vigyorogtam.- Mellette igaz is volt. Itt vagyunk neked. Lily, Bex, én és az új testvéred is. Vigyázunk egymásra.-veregettem meg a vállát.
-Pontosan.-nézte a csillagokat.-Mi az hogy Bex? Csak nem valaki becézget?-fordult félem vigyorogva.
-Nekem bármit elmondhatsz haver.-vonogatta a szemöldökeit.
-Nincs mit elmondanom.-vágtam rá.
-Majd lesz.-fordult vissza a hátára.-Egy idő után mindenkinek van.
-Ebben egyet értek. Mégis mikor váltál ilyen bölcsé?-vágtam egyet a karjába.
-Miket mondasz Nick, én mindig is az voltam.-húzta ki magát büszkén.
-Hagyjál már a hülyeségeiddel.-néztem rá.-Meglepődtél az Apádon?
-Nem is tudom. Soha életemben nem nyilaztam, vagyis egyszer, de akkor kitörtem egy ablakot szóval vegyük azt egy nemnek. Nem tudok énekelni, se hangszeren játszani. És könnyen megégek.-sorolgatta.- Ja és kifelejtettem. Természetes szőke vagyok. Szerinted egy jellemzőnek számít?
-Nem hinném.-csóváltam a fejemet.-Úgy is kifog ez még alakulni.
-Remélem.-sóhajtott fel.
-Képzeld. Azt halottam, hogy holnapután verseny lesz. Azt hiszem Kapd el a zászló a neve. Állítólag mindig óriási versenynek számít és valamikor brutálisba is tud torkolni.-meséltem izgatottan.
-Miért nem holnap tartják?-kérdezte Justin.
-Holnap felkészülős nap van és titeket is még be kell mutatni mindenkinek szóval kellett egy plusz nap.-magyaráztam.
-Így érthető.-bólintott egyet.
Egyezünk meg abban, hogy holnap nem kreálunk gondot.-ajánlottam.
-Felőlem legyen.-vágta rá Justin.
-Legyen.-fogtam pajkosan kezet vele.
Már érzem hogy valamelyikünk nem fogja ezt megúszni.