ᴠᴋᴏᴏᴋ | ᴀᴢ ᴇᴍʙᴇʀᴇᴋ ɴᴇʜᴀ ᴠᴀʟᴛᴏᴢɴᴀᴋ

#2 | Szeretném, ha kedvelnél |

— Pont itt? — kérdezem meg zavartan, mutatva, hogy mennyire közel van az iskola bejárata.

— Mindegy hol. — válaszolja. — kérlek ne ijedj meg, rendben?

— Jó. — mi lehet a baj? Most azt fogja mondani, hogy többet nem lesz a barátom? Vagy ő is a szemembe mondja, hogy egy dagadék vagyok?

— Hallottam valamit... — kezd bele a mondandójába, de hirtelen a hátára ugranak, ő pedig lefagyva áll előttem. Yoongi csüng rajta én pedig döbbenten kapom el a tekintetemet és fogom menekülőre a dolgot.

— El ne menj. — sziszegi nekem Jimin, majd megragadja a kezemet. — muszáj erről beszélnünk. — meg sem merek szólalni, miközben Yoongi mellette áll és néz.

— He? Ez ki Jimin? — mutat rám, mintha nem is élnék, nem is számítanék.

— Ne legyél fasz Min... — morogja Jimin, majd elkezdi lögdösni az alacsonyabbat, mire az csak kuncog. — húzás innen, dolgom van.

— Nem megyek sehova. Ilyenkor mindig velem vagy, ez a nap sem lesz kivétel.

— Utállak. — veszekedésüket hallgatva, kezdek el egyre hátrébb lépkedni, hátha el tudok szökni, de Jimin rögtön észrevesz.
— Nyugi Taehyung, ő nem bánt senkit sem, arany szíve van. — küld egy hamis mosolyt felém, tudom, hogy hazudik, hallottam már Yoongit üvölteni pár emberrel, nem volt kellemes élmény.

— Ezt ugye te sem hitted el? — röhög fel az említett.

— Kuss, vagy kotrodj. — vágja rá Jimin, Yoongi pedig, mint egy kutya úgy hallgat rá. Még mindig félve próbálok nem felé nézni, de nehezen sikerül.

— Taehyungie, arról akartam beszélni, hogy hallottam pár végzőst, akik kipécéztek maguknak és egy verekedést terveznek... — vakarja meg a tarkóját zavartan Jimin.

— Ve-verekedést? — kérdezek vissza remegve. — m-mit ár-ártottam? — akadok ki és egy hajszál választ el attól, hogy sírva terüljek el a földön.

— Épp ez az, semmit. — néz rám Jimin, és látva kétségbeesésem szorosan megölel.
— Nem lesz semmi baj, majd én megvédelek. — motyogja úgy, hogy csak én halljam. Azt hittem nem tart egy különösen jó barátjának, hiszen mindig amikor elértük az iskolát, rögtön elment melőlem és egész nap nem keresett.

— Fhúj ezek buzik? — hallok meg egy gúnyolódó hangot, gondolom rám meg Jiminre értette.

— Fogd be a pofádat te leprás, vagy bezárlak a suli pincéjébe és megkínozlak, kölyök. — kiabálja Yoongi én pedig reagálni sem tudtam, csak döbbenten távolodtam el Jimintől.

Először védett meg valaki. Igaz, hogy Jimin miatt tette, de jól esett.

— Na gyertek, menjünk az osztályba. — mondja Jimin és meg sem köszöni Yoonginak, hogy megvédett minket. Én természetesen félek megtenni, ezért csöndben lépkedek mögöttük.

Köszönöm szépen, hogy elolvastad sokat jelent! *-*
Hamarosan beindul a történet ❤️